„Magyarországon nagyobb a véleményszabadság, mint Németországban” – állítja egy budapesti újságíró-oktató

Április 12-én Magyarországon országgyűlési választásokra kerül sor. A kormányzó Fidesz párt hatalma meginogni látszik, noha már igencsak megfogyatkozott a független médiumok száma. A kormánykritikus sajtó azonban különösen az online térben és a közösségi médiában bír erős jelenléttel – mondja Kálnoky Boris, aki ma a kormányközelinek tartott Mathias Corvinus Collegiumban (MCC) tanít újságírást Budapesten. Kritikusai az MCC-t kormánybarát káderképzőként jellemzik.

Kérdés: Kálnoky úr, milyen egy olyan országban újságíróként élni, ahol alig találkozhatunk független médiumokkal?

Kálnoky: Hogyan állíthatja, hogy itt már nincsenek független médiumok? Az interneten a kormánykritikus hangok dominálnak, és ez az a tér, amely a legnagyobb hatással van a társadalmi diskurzusra. Ha beszélne magyarul, ezt nagyon gyorsan maga is belátná. A közéleti vita sokkal nyersebb, mint Németországban vagy Ausztriában, a megjelenő vélemények spektruma pedig jóval szélesebb.

Kérdés: Ezek szerint Ön vitatja, hogy jelentősen csökkent volna a független médiumok száma Orbán Viktor hatalomra kerülése óta?

Kálnoky: Igen, ma több kormánykritikus médium van, mint 2010-ben, amikor a Fidesz hatalomra került. Néhány közülük megszűnt vagy felvásárolták, de sok új jött létre. Összességében több bevételük is van, erről számos piackutatás is van. A rádiók és a vidéki lapok inkább kormánybarátnak mondhatók, az internet viszont inkább kormánykritikus, különösen amióta a YouTube-csatornák egyre nagyobb részt tesznek ki a médiapiacból. A televízióban a német tulajdonú RTL inkább kormánykritikus hangvételű. A közösségi médiában pedig a kormánykritikus médiumok hatása mérhetően nagyobb, mint a kormányközelieké.

Kérdés: Ezt sok magyar újságíró biztosan egészen másképp látja.

Kálnoky: A kormány közvetetten beavatkozott a médiapiacba, hogy kiegyensúlyozottabb viszonyokat teremtsen, vagyis olyan médiaképet, amely jobban tükrözi a társadalom összetételét. Korábban a médiumok 85%-a baloldali liberális volt, ma már ez az arány inkább 50-50. Nyugaton tabu beavatkozni a médiapiacba, de demokratikus szempontból felvethető a kérdés: mi történik, ha az egyensúly nem működik, és a társadalom egy jelentős része egyáltalán nem jelenik meg a médiában?

Kérdés: Az 1990-es évek elején költözött Németországból Magyarországra annak ellenére, hogy volt egy jól fizetett állása a „Welt”-nél. Miért?

Kálnoky: Az újságírás egy szakma, nem pedig identitás. Az identitásom ugyanakkor magyar, ezért 1993-ban felmondtam a „Welt”-nél, és előbb szabadúszóként, majd tudósítóként Budapesten folytattam. Szerettem volna, hogy a gyerekeim tudjanak magyarul. Nem volt pénzem és munkám, mégis a magyarok világához akartam tartozni.

Kérdés: Talán túl kevéssé volt jobboldali a „Welt” Önnek?

Kálnoky: Bizonyos témákban voltak eltérő nézőpontok, de ezeket mindig sikerült megbeszélni, és közös nevezőre jutni. Ez soha nem bal- vagy jobboldal kérdése volt, ezekkel a fogalmakkal egyébként is nehezen tudok mit kezdeni. A szerkesztőség vezetését mindig is nagyra értékeltem, és úgy gondolom, Orbánt árnyaltabban látták, mint ahogyan az időnként a tudósításokból kiderült. De Ausztriában és Németországban egyaránt támadásnak teszi ki magát az ember, ha kilép ebből a sorból. Ha például valaki azt írja, hogy Orbán nem antiszemita, nem rasszista és nem autokrata, fennáll a veszélye, hogy ő maga is belekerül ebbe a kategóriába. Ezt kevesen vállalják.

Kérdés: Orbán az illiberális demokrácia híve. Mégis mit jelent ez az Ön számára?

Kálnoky: Régebben egyszerűen demokráciáról beszéltünk, ma „liberális demokráciáról”, sőt már „a mi demokráciánkról”. Ez felhígítja a fogalmat. A demokrácia egy szuverén népet jelent; Orbán szerint az „illiberális demokrácia” pedig azt jelenti, hogy nem kell feltétlenül liberálisnak lenni ahhoz, hogy valaki demokrata legyen. Egy demokrácia ugyanúgy épülhet konzervatív értékekre is.

Kérdés: Ön szerint tehát Magyarország egy stabil demokrácia, ahol teljes a véleményszabadság?

Kálnoky: A véleményszabadság soha nem lehet teljes – még Nyugaton sem –, mindig vannak határai. Igen, demokráciában élünk, hiszen Orbán leváltható, ha relatív többség alakul ki ellene. Vélemény- és sajtószabadság uralkodik és senkinek sem kell félnie a következményektől, ha posztol valamit a Twitteren. Nem jelenik meg az ügyészség, mint Németországban, ha valaki megsérti a politikusokat. Sőt, állítom: Magyarországon nagyobb a véleményszabadság, mint Németországban.

Kérdés: Budapesten betiltották a Pride-ot. Ezt Ön véleményszabadságnak tartja?

Kálnoky: Ez ennél azért összetettebb kérdés. A szexualitás nyilvános megjelenítéséről van szó, akár gyermekek jelenlétében, a szülők beleegyezése nélkül. Ez tiltott. Civil szervezetek nem tarthatnak az iskolákban a szülők hozzájárulása nélkül érzékenyítő programokat a homoszexualitásról, biszexualitásról vagy általában a szexualitásról. 2025-ben egy törvényt is elfogadtak, amely tiltja a szexualitás nyilvános bemutatását olyan rendezvényeken, ahol gyermekek jelen lehetnek.

Kérdés: Tehát a kormánynak nincs kifogása a Pride ellen?

Kálnoky: A kormány konzervatív, nem tartja különösebben ízlésesnek a Pride-ot. De ahogy Ön is tudja, a Pride-ot megtartották, és a rendőrség sem oszlatta fel.

Kérdés: Frusztráltnak tűnik a nyugati rendszer és a média helyzetével kapcsolatban.

Kálnoky: Nem nevezném rendszernek – már csak azért sem, mert az egyetemen azt tanította nekünk egy politológia professzor, hogy ha nem tudod, miről beszélsz, nevezd „rendszernek”. A médiáról: korábban az újságok üzleti modellje az objektivitásra épült. Ebből jöttek az előfizetések és a hirdetések. A digitális fordulattal a reklámbevétel a Google-hez és a Facebookhoz került. Ma az üzleti modell alapja az „elköteleződés”: akkor keresnek pénzt, ha az emberek reagálnak, ezt pedig leginkább provokatív, véleményközpontú, olykor megosztó tartalmakkal lehet elérni.

Kérdés: Ez a „Welt”-re vagy a „Frankfurter Allgemeine Zeitung”-ra (FAZ) is igaz?

Kálnoky: A „FAZ” visszafogottabb, de a „Welt” digitálisan nagyon sikeres. Van piaca az előfizetéses minőségi újságírásnak, de ehhez elérésre van szükség. A 2000-es évek végén az újságírókat arra ösztönözték, hogy maguk népszerűsítsék a cikkeiket a közösségi médiában. Ehhez követők kellenek, a követők megszerzésének érdekében pedig gyakran kiélezett megfogalmazásokhoz nyúlnak. Így az olvasók azt látják: ez is csak egy ember, mint én, nem egy mindentudó – ráadásul elfogult – félisten. Ez rontotta a hitelességünket. Ráadásul az újságírók többsége városi és liberális szemléletű, miközben a társadalom sokszor nem ilyen – legalábbis nem ilyen mértékben. Ez szintén hozzájárul a hitelességi válsághoz.

Kérdés: Hiányolja az Önhöz hasonló gondolkodású újságírókat?

Kálnoky: A trend ma inkább a videós tartalmaknak és az influenszereknek kedvez, akik abból élnek, hogy valamilyen karakterek. A klasszikus újságírói életforma viszont inkább abban áll, hogy az ember kimegy a világba és felfedezi azt. Ez egyértelműen ritkább lett, mert nincs rá pénz, ami nagy kár.

Kérdés: A választásról: miről döntenek április 12-én Magyarországon?

Kálnoky: Arról, hogy Magyarország olyan ország lesz-e, mint a többi uniós tagállam, amely minden kérdésben vita nélkül igazodik az EU-hoz, vagy Orbán kormánya képes lesz-e egy újabb győzelem esetén megújulni, hogy a jövőben is megőrizze az ország mozgásterét és szabadságát.

Kérdés: Az ellenzék első számú bírálata a korrupció mértéke Magyarországon. Ugyanakkor számunkra úgy tűnik, ők is inkább a politikai spektrum jobboldalán helyezkednek el. Ön hogy látja ezt?

Kálnoky: Az ellenzék állításait a német választások tapasztalatai után fenntartással kezelem. Friedrich Merz sok mindent ígért, de semmit sem valósított meg ebből. A Fidesz stratégiája eddig az volt, hogy nem csupán ígéreteket tesz, hanem olyan politikát folytat, amelynek eredményei már a választások előtt érezhetők a pénztárcában: 13. és 14. havi nyugdíj, lakáshitelek fiataloknak, adómentesség 25 év alattiaknak és azoknak az anyáknak, akiknek legalább két gyermekük van. A gazdasági növekedés (2020-ig) és a hatékonyabb adóbeszedés teremtette meg ezeknek a pénzügyi alapját.

Kérdés: Ön a Mathias Corvinus Collegiumban dolgozik, amely egy szuperkonzervatív narratíva szerint működik, és jelentős állami támogatásban részesül.

Kálnoky: Nem tudom, mit jelent az, hogy „szuperkonzervatív”. Az MCC-t 1996-ban – amikor a Fidesz még ellenzékben volt – hozták létre kereszténydemokrata szellemiségű oktatási intézményként. Ez azóta sem változott. Közalapítvány vagyunk, vagyis a társadalmat szolgáljuk – legalábbis én így értelmezem a munkámat. Az állam a MOL és a Richter részvényeinek 10-10 százalékát adta át számunkra, ezek hozamából működünk. A pénz felhasználását ugyanúgy ellenőrzik, mintha közvetlen állami kiadás lenne. Emellett hálózat is vagyunk: az MCC a polgári-konzervatív oldal számára szeretné megteremteni azt, amit a baloldali és liberális szereplők már régóta építenek – a nemzetközi kapcsolatrendszert.

Kérdés: Ebbe a hálózatba beletartozik a német AfD is?

Kálnoky: Személyesen nincs kapcsolatom az AfD-vel, de fogadtuk már a párt politikusait, hiszen ők is ugyanúgy a konzervatív világ részei. Németország legnagyobb ellenzéki pártjáról van szó, így foglalkozni és beszélni is kell velük.

Kérdés: De hát náluk igencsak szélsőséges nézeteket valló politikusok is vannak…

Kálnoky: Lehet, személyes tapasztalatom nincs. Ön melyik AfD-politikussal beszélt, hogy erre a következtetésre jutott?

Kérdés: Személy szerint milyen történetet szeretne még mindenképpen megírni újságíróként?

Kálnoky: Nagy örömet okozott számomra az „Őseim földje” című könyvem megírása, amely a családom történetét mutatja be, akik Erdélyből származnak. Szívesen megírnám az anyai ági történetet is – egy sziléziai paraszt – és kézművescsaládét.

(Elisabeth Bauer, Simon Kravagna, 2026. április 5.)