Pontosan 106 évvel és egy nappal a petrográdi (ma Szentpétervár) februári forradalom befejezése után, 2023. március 20-án mintegy 50 résztvevő gyűlt össze a debreceni Mathias Corvinus Collegium Képzési Központjában, hogy az orosz államiság és a forradalom jelenségeivel foglalkozzon.

Bognár István, az MCC debreceni központjának igazgatója nyitotta meg a rendezvényt. Ezt követően Prof. Dr. Kroll, a Chemnitzi Műszaki Egyetem 19. és 20. századi történelem tanára, jelenleg Intézetünk vendégoktatója bemutatta az 1917-es év eseményeit, különös tekintettel az akkori parasztság sorsára. „A piacgazdaság háború utáni helyreállítása által a bolsevikok gyorsan megoldhatták volna a lakosság gondjait. Ehelyett az elnyomásra és a terrorra helyezték a hangsúlyt, azzal a céllal, hogy a saját maguk által okozott problémákkal megbirkózzanak”, összegezte Kroll professzor.

Kroll továbbá hangsúlyozta, hogy a bolsevik forradalom nem a történelem kikerülhetetlen következménye volt: „Túl sokáig volt meghatározó vélemény, hogy a cári birodalom alapvetően képtelen a reformokra, ezért az államforma kárhoztatva volt.” Kroll hozzátette: „Egy történész tudja, hogy mindig volt és mindig van is alternatíva”.

A régi Oroszország utolsó hat évtizedét bejárva Kroll élénken és képekkel illusztrálva számolt be a „nagy katasztrófához” vezető legfontosabb mérföldkövekről: 1861 óta, a parasztok felszabadításáról szóló kiáltvánnyal kezdődően II. Sándor cár, „Oroszország minden idők talán legnagyobb uralkodója” alatt a demokratikus értékekhez való közeledés felé vezetett az út. Az 1906-os orosz alkotmánnyal Oroszország az alkotmánytörténet „felső ligájába” érkezett. Így a reformokra képtelen cári társadalom helyett, amelynek elkerülhetetlenül a bolsevik forradalomhoz kellett vezetnie, rendkívül reményteljes kiindulási pontok voltak jelen.

Kroll ezt állította szembe a bolsevizmus erőszakos eszméivel és atrocitásaival. Trockij és Lenin embergyűlöletét elsődleges forrásokból idézve Kroll a bolsevikok vörös terrorjának ideológiai alapjait járta körül. A professzor a bolsevikok terrorjának teljes mértékét szépítetlenül mutatta be, hogy ellensúlyozza a rendszer jelenkori elbagatellizálását.

„A jövőre nézve reménykedni kell a tovább fejlődő humanizmusban” - mondta Kroll az előadást követő beszélgetésen. „Lenin szörnyűségeinek mértéke soha nem érte el Németországot, de Oroszországban egyfajta sztálini reneszánsz van”. Kroll kiemelte, Oroszország eddig minden háborút elvesztett, amit saját maga és egyedül vívott. Az orosz háborús győzelmeket mindig a rendszer berögződése követte, a vereségeket mindig változás. Így a vitaest végén az oroszországi állam berendezkedés és forradalom következményeinek aktualitása mindenki számára nyilvánvalóvá vált, 106 év és egy nap távlatában.