Dr. Antonia Baraniuk, a Chemnitzi Műszaki Egyetem Történelemtudományi Tanszékének tudományos munkatársa és a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért vendégoktatója 2026. március 19-én adott elő az MCC Szegedi Képzési Központjában „A hidegháború – fegyverkezési verseny német földön” címmel.

Az előadás Németország különleges szerepét tárgyalta, mint az 1945 és 1989 közötti kelet-nyugati konfliktus központi színterét. Lenyűgöző példák segítségével mutatta be, hogy Németország nemcsak politikailag volt megosztva, hanem a NATO és a Varsói Szerződés államai közötti katonai frontvonalat is képezte. Az előadás elején a Baraniuk elmagyarázta e frontvonal kialakulását. A második világháború után két állam jött létre, a Németországi Szövetségi Köztársaság és az NDK, amelyek ellentétes katonai szövetségekbe tartoztak. Így a kelet és nyugat közötti határ közvetlenül Németországon haladt át. Stratégiailag különösen fontos volt az úgynevezett „Fuldai-rés”, amelyet a szovjet csapatok lehetséges áttörési pontjának tartottak.

A továbbiakban Baraniuk a hagyományos és nukleáris fegyverkezési versenyt mutatta be. Mindkét fél hatalmas haderőket és fegyverarzenálokat állomásoztatott Közép-Európában, melynél különösen drámai volt a nukleáris dimenzió: több ezer atomfegyver volt német földön, ami miatt Németország vészhelyzetben egy atomháború fő színterévé vált volna. Az 1979-es NATO-kettős határozat és a közepes hatótávolságú rakéták, például a Pershing II állomásoztatása tovább fokozta ezeket a feszültségeket.

Egy lenyűgöző kitérő a Wismut által az NDK-ban végzett uránbányászatot mutatta be. Ebből világossá vált, hogy a fegyverkezési versenynek nemcsak katonai, hanem hatalmas ökológiai és egészségügyi következményei is voltak, melyek hatása a mai napig érezhető. Erre társadalmi reakcióként keleten és nyugaton egyaránt kialakult egy békemozgalom, amely a fegyverkezés és az atomfegyverek általi elrettentés ellen irányult. Míg a Németországi Szövetségi Köztársaságban a tiltakozások nyilvánosan zajlottak, addig ez az NDK-ban jelentős kockázatokkal járt. Mindazonáltal ezek a mozgalmak hozzájárultak a fegyverkezési verseny veszélyeivel kapcsolatos tudatosság növeléséhez.

Baraniuk végezetül bemutatta a fegyverkezési verseny végét az 1987-es INF-szerződés révén, amely először szüntetett meg egy egész kategóriát a nukleáris fegyverek közül. Bár a hidegháború végével és a német újraegyesítéssel a helyzet enyhült, de hangsúlyozta, hogy a nukleáris struktúrák részben a mai napig fennmaradtak. Az előadás emellett párhuzamokat vont a jelenlegi biztonságpolitikai helyzettel, és felvetette a kérdést, hogy hasonló konfliktusminták milyen mértékben alakulhatnak ki újra.