Az Európai Unió legnépesebb és gazdaságilag legerősebb országában az elmúlt időszakban egyre élénkebb politikai és társadalmi viták vannak a hadkötelezettség visszaállításának lehetőségeiről. Az erről folytatott párbeszéd szerves részét képezi az ország, Oroszország 2022 februárjában megkezdett ukrajnai háborúját követően élesen megváltozott katonai és biztonságpolitikai hozzáállásának. Mi sem foglalja ezt jobban össze, mint Boris Pistorius (SPD) szövetségi védelmi miniszter kijelentése, miszerint – tekintettel a jelenlegi feszült nemzetközi biztonságpolitikai környezetre – a Bundeswehr ütőképességének visszaszerzése érdekében a technikai modernizáció és az állomány létszámának megerősítése mellett szemléletváltásra is szükség van, egyúttal lehetséges célként jelölve meg a hadkötelezettség visszaállítását is. Ehhez azonban törvényhozási többségre is szükség van. Hogy milyen történelmi hagyománya van Németországban a hadkötelezettségnek, mik Pistorius lehetőségei ezzel kapcsolatban, illetve hogyan viszonyul ehhez a német társadalom? Elmagyarázzuk.

A kötelező katonai szolgálat története Németországban

A nyugati szövetséges megszállói hatalom megszűnése és az 1954-es párizsi szerződések révén a részleges szuverenitását visszaszerző Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK) 1955 májusában csatlakozott a NATO védelmi szövetséghez. Ugyanezen év novemberében megalakult a Bundeswehr és az akkori szövetségi kormány Konrad Adenauer kancellár vezetése alatt megbízást kapott önálló védelmi képességeinek a kiépítésére. Ennek részleteit már akkoriban is komoly vita övezte. Egyrészt voltak azok, akik a kötelező általános sorkatonaság mellett emeltek szót. Másrészt a kritikusok attól tartottak, hogy a kötelező katonai szolgálat további akadályt jelenthet majd egy esetleges újraegyesítés előtt, és emiatt egy kisebb hivatásos és önkéntes hadsereg mellett érveltek. Végül előbbi támogatói „nyerték” ezt a vitát, így 1956-ban a sorkötelezettségről szóló törvénnyel bevezették az NSZK-ban a kötelező katonai szolgálatot, majd 1968-ban az úgynevezett vészhelyzeti alkotmány 12a cikkével még az Alaptörvényben is rögzítették azt. Azóta a hadkötelezettség minden 18 és 45 év közötti német férfira vonatkozik – feszült biztonsági vagy védelmi helyzet esetén 60 éves korig. Mindazonáltal ezen férfiaknak jogában áll lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadni a fegyveres erőknél való szolgálatot, és helyette polgári szolgálatot teljesíteni.

Az első sorkatonák 1957. április 1-jétől tizenkét hónapig vonultak be a seregbe. A katonai szolgálat hossza azonban a hidegháború folyamán többször változott, és a nemzetközi helyzet fokozódásához vagy éppen enyhüléséhez igazodott. Például az 1962 és 1972 közötti kritikus hidegháborús időszakban 18 hónapra hosszabbították meg a katonai szolgálatot, majd az újraegyesítésig ismét 15 hónapra csökkentették azt. Ennek köszönhetően egyes időszakokban a Bundeswehr közel fél millió katonát is tudhatott a soraiban, ez a szám védelmi helyzetben viszont a tartalékosok behívásával mintegy 1,3 millióra is nőhetett volna.

Az újraegyesítéssel és a hidegháború végével a Bundeswehr profilja is megváltozott, ami természetszerűleg a kötelező katonai szolgálatra is hatással volt. Ennek folyamán az immár egységes Németország vállalta többek között az országra vonatkozó végleges rendezésről szóló szerződésben (2+4 szerződés), hogy a német fegyveres erők létszámát 370.000 katonára csökkenti. Ezen felül a Bundeswehr fő profilja egyre inkább a nemzetközi békemissziók felé fordult. A nemzeti és szövetségi rendszeren belüli védelemhez és feladatokhoz képest ezek a missziók általában sokkal kisebb katonai egységek külszolgálatát jelentették. Ennek eredményeképp a Bundeswehr kisebb létszámigénye és éveken át folyamatosan csökkenő költségvetése miatt a kötelező katonai szolgálat időtartamát 2002-ben először 9 hónapra, majd 2011-ben 6 hónapra csökkentették. Majd ugyanezen év júliusában az Angela Merkel (CDU) vezette konzervatív-liberális kormány 55 év után felfüggesztette a kötelező katonai szolgálatot Németországban. Ez – bár csak felfüggesztésről lévén szó – a gyakorlatban a katonai és a polgári szolgálat eltörlésével volt egyenlő, mivel a kötelező katonai szolgálathoz szükséges valamennyi struktúrát egyidejűleg feloszlatták. Általánosságban elmondható, hogy a német politika az újraegyesítést és a hidegháború végét követően valóban – némileg naivan – abból indult ki, hogy a történelem véget ért, beállt a béke végleges időszaka és már nem lesz többé szükség hagyományos értelemben vett nagy létszámú, terület védelemre berendezkedett, ütőképes hadseregre.

A Bundeswehr jelenlegi állapota

A fentebb felsorolt okoknak – és az 1980-as évek végétől zajló bel- és pártpolitikai változásoknak, mint például a Zöldek, mint „békepárt” létrejöttének és megerősödésének köszönhetően a Bundeswehr megbecsültsége, finanszírozása, felkészültsége, állomány és felszereltsége is évtizedeken keresztül hiányoságokkal küzdött – ezáltal pedig küzd a mai napig. Oroszország Ukrajna ellen indított háborúját követően azonban fordulat állt be Németország biztonság- és védelmi politikáját illetően – mint azt Olaf Scholz (SPD) kancellár 2022. február 27-én a Bundestag előtt mondott, azóta is sokat hivatkozott „Zeitenwende”-beszéde is szimbolizálni hivatott. Szimbolikus jellege mellett a felszólalás fontos konkrét lépéseket is tartalmazott – az Ukrajna elleni orosz invázióra válaszul a Scholz-kormány, a szövetségi parlament felhatalmazásával, 100 milliárd euró értékben szavazott meg soronkívüli – az alkotmányban rögzített adósságféket megkerülő – hitelfelvételt a Bundeswehr modernizációjának felgyorsítására. Többek között ennek is köszönhetően Németország idén három évtized óta először, újból a GDP 2%-át meghaladó összeget fordít védelempolitikai kiadásokra – ahogy azt egyébként a jelenleg érvényben lévő NATO irányelv is előírja. Mindezek ellenére a Bundeswehr személyi, anyagi és infrastrukturális állományában – legalábbis Eva Högl (SPD), a Bundestag fegyveres erőkért felelős biztosának hivatalos jelentése szerint – alig észlelhető érdemi javulás egyelőre. „A haderő elöregszik és fogyatkozik” – figyelmeztetett Högl a jelentés idén márciusi bemutatásakor, amely szerint számos szervezeti egységnél nagy a személyzeti üresedés. Egész pontosan 2023. december 31-én 181.514 katona szolgált a Bundeswehrben, 1537-tel kevesebb, min egy évvel korábban. Ehhez jön még hozzá a több, mint 20 ezer betöltetlen állás, ami a haderő összlétszámához viszonyítva több mint 17%-nak felel meg. Ennek következményeképp Högl szerint a jelenlegi tendenciával nem lehet elérni azt a célt, hogy a Bundeswehr létszámát 2031-re 203.000 főre növeljék.

A Németország számára lehetséges modell

Ezen a ponton kerül ismét képbe Boris Pistorius szövetségi védelmi miniszter, aki 2023 januárjában – bő egy évvel a szövetségi kormány 2021 decemberi felállását követően – csatlakozott a kabinethez. Pistorius neve egy radikális narratíva váltást fémjelez.  Hiszen a miniszter deklarált célként „háború képessé” akarja tenni mind a német fegyveres erőket, mind az országot. Véleménye szerint a Bundeswehr külföldi missziós tevékenységei helyett aktív területvédelmi képességek kiépítése kell, hogy a középpontban álljon. Ennek érdekében Pistorius hozzálátott a Bundeswehr alapvető reformjához és drasztikus átalakításához, amelynek részeként a miniszter aktívan beemelte a közbeszédbe a hadkötelezettség visszaállítását. A tematizálás láthatóan sikerült, azóta számos politikus, köztük Scholz kancellár, Frank-Walter Steinmeier, szövetségi elnök, valamint szinte az összes párt képviselője, szakértője megszólalt ez ügyben Pistorius pedig Németország legnépszerűbb politikusává lépett elő. Egy dologban szinte mindenki kivétel nélkül egyet is ért – a régi modell szerinti kötelező sorkatonaság nem felel meg a jelen kori követelményeknek és élethelyzetnek, valamint a Bundeswehr sem rendelkezik már az ehhez szükséges struktúrákkal.

Ezért Boris Pistorius idén április közepéig egy listát állítatott össze a Németország számára lehetséges sorozási modellekről, amelyeket nyár elejéig a minisztérium szakterületei kielemeznek döntés előkészítés céljából. Sajtóértesülések és a szövetségi védelmi minisztériumtól származó nyilatkozatok szerint a Németország számára legmegfelelőbb modell a rugalmas, svéd sorozási modell lehetne. Svédországban minden az iskolát befejező fiatal férfit és nőt alávetnek alkalmassági vizsgálatnak, közülük azonban csak viszonylag kevesen vonulnak be – főként azok, akik korábban egy kérdőív kitöltése során érdeklődést mutattak eziránt. Tehát egy kezdeti „válogatási folyamat” után csak néhányan kapnak behívót és kerülnek ténylegesen a fegyveres erők állományába. Így ez azt is jelenti, hogy csak annyi férfi és nő szolgál egyszerre, amennyire a hadseregnek ténylegesen szüksége is van.

Konklúzió

Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja valóban fordulatot hozott Németországban. Az ezt megelőzően a folyamatosan demilitarizációról vitatkozó Németországban most már a hadkötelezettség felfüggesztésének visszaállításáról szól a diskurzus. Ezzel kapcsolatban a politikai pártok különböző állásponton vannak, azonban még az is elképzelhető, hogy az ehhez szükséges nagy többség a német törvényhozás két kamarájában, a Bundestagban és a Bundesratban is meglenne, amennyiben a szövetségi védelmi miniszter megfelelő tervet tudna előterjeszteni. A konzervatívabb irányba forduló CDU például legutóbbi, május közepi pártkongresszusán ifjúsági szervezete felterjesztésére megszavazta, hogy „fokozatosan visszafordítjuk a hadkötelezettség felfüggesztését, és a kötelező katonai szolgálatot kötelező szolgálati évvé alakítjuk át”, ami vagy a Bundeswehr kötelékében, vagy egy társadalmilag hasznos munka elvégzésében testesülhetne meg. Egyúttal a kereszténydemokraták tárgyalási hajlandóságot mutatnak a kérdéskört illetően az SPD-s kancellár, valamint védelmi miniszter irányába, akiknek pártja bár megosztott a kérdésben, de nem utasítják el az erről folytatott diskurzust. Az SPD-n feltehetően tehát nem bukna el a hadkötelezettség felfüggesztésének visszaállítása. Sok múlthat azonban a jelenlegi kormánykoalíció legkisebb pártján, a liberális FDP-n, akik azonban aggályaiknak adnak hangot a kérdéskör kötelező jellege miatt, ami az egyéni szabadság és önrendelkezés elveivel menne szembe véleményük szerint. Jelen állás szerint a Zöldek, mint a korábbi nyugat-német békemozgalmakból magát kinővő párt nem támogatja a védelmi miniszter terveit.

Egy dolog azonban biztos: Több reprezentatív közvélemény-kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a német társadalom többsége támogatná a hadkötelezettség visszaállítását. Ennek fényében már csak az a kérdés maradt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció meghajol-e a szuverén akarata előtt, vagy ez a feladat majd egy másik kormánykonstellációra marad.

 

Fonay Tamás, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért projektkoordinátora