Míg Németországban elsősorban erkölcsi szempontokat szem előtt tartva vitáznak azon, hogy milyen választ adjanak Ukrajna orosz megtámadására, addig Magyarország józanul a nemzeti érdekeihez igazodik. Helyzetértékelés.

Amíg az Ukrajnában zajló háború sok tekintetben paradigmaváltást hozott a német politikában és szilárdnak hitt álláspontok is rohamléptekben váltak meghaladottá, addig a magyarországi politika legalábbis ebben a kérdésben kiszámíthatóbb. Ahogy a német álláspont külső körülmények hatására főként abban a kérdésben változik rendkívül gyorsan, hogy adott esetben megtiltsák-e orosz kőolaj termékek behozatalát, addig a magyarok óvatosabban járnak el.

Magyarország megbízható tagja a nyugati közösségnek

Európa egyetért: Ukrajna megtámadásával a háborúba kezdő Oroszország eljátszotta a nemzetközi színtéren megbízható partnerként elnyert hitelét, valamint az évtizedek alatt felépített – persze mindig is – törékeny bizalmat. A nyugati érdekközösség, az Európai Unió és a NATO valamennyi tagállama egyetért abban, hogy elfogadhatatlan a nemzetközi jog Ukrajna megtámadásával elkövetett megsértése. Elítélik az orosz agressziót és követelik Ukrajna területi egységének a visszaállítását, valamint a harcok azonnali beszüntetését. A szankciók útján Oroszországot legérzékenyebb pontján, a gazdaságon keresztül akarják visszakozásra kényszeríteni.

Magyarország minden ellentétes feltételezés dacára teljes mértékben támogatta az eddig elfogadott összes szankciót, támogatja Ukrajna uniós integrációját és a háború kezdete óta több mint 700 ezer ukrán menekült befogadásáról és ellátásáról gondoskodott. A nyugati értékközösség, a védelmi és politikai közösség tagjaként Magyarország támogatja az Oroszországgal szembeni intézkedéscsomagokat és jelentős pénzügyi terhet vállal magára mind a menekültek ellátása, mind pedig a szankciók gazdasági következményi révén.

Miért legyen energia-embargó?

A már elfogadott szankciókon túlmutató, például a kőolaj és a földgáz behozatalára kivetett tilalom esetében viszont célszerű lenne előbb megfontolni egy ilyen lépés hatásait és következményeit. Amíg Németországban a média, illetve a médianyilvánosság hajszolja a politikát Oroszország súlyosabb szankcionálására, addig Magyarországon megfontoltabban járnak el.

A Németországban széles körben hangoztatott érvrendszer szerint az import leállítása fontos bevételektől foszthatja meg Oroszországot, ami rontja az ország pénzügyi és gazdasági stabilitását, ezért közelebb hozza a háború befejezését. Ez a vélekedés azon a feltételezésen alapul, hogy a behozatal megtiltása elkerülhetetlenül gyengíti Oroszországot, így az orosz vezetés előtt nem marad más választás, mint a támadó háborús műveletek beszüntetése. A közvélekedés szerint még jobb lenne, ha Ukrajna teljes mértékben legyőzné Oroszországot.

Azt ma valószínűleg senki sem képes teljes bizonyossággal megítélni, hogy mennyire ésszerű ez a vélekedés. Az viszont biztos, hogy nagyratörő, derűlátó és számos ismeretlen tényezőre épül, amiben egyébként tetten érhető a német társadalom és politika alapvető törekvése: az az idealista és idealizáló hitvallás, hogy a németek egy jobb világot teremtenek és ebben úttörő szerepet is vállalnak.

A magyar álláspont

Magyarországon ezzel szemben a kormány és a lakosság többsége azt az álláspontot képviseli, hogy a konfliktus lezárásának legjobb módja a békekötés lenne a hadviselő felek között. Az ország egyrészről teljes szolidaritást vállal a támadó háború áldozataival, az ukránokkal, másrészt viszont látja egy destabilizált Oroszország jelentette potenciális katonai, politikai és geostratégiai veszélyeket. Főleg az orosz nukleáris fenyegetést tekintik olyan alapvető és megváltoztathatatlan tényezőnek, amelynek tükrében kívánatos kellene egy olyan megoldás keresése, mely lehetővé tenné, hogy a felek arcvesztés nélkül, a nemzeti becsület megőrzése mellett köthessenek békét.

Az energiahordozókra kivetendő szankciók kérdésének vizsgálatakor a magyarok azt tapasztalják, hogy a harci cselekmények kirobbanásával párhuzamosan már most rohamos ütemben megugrott az energiahordozók ára – még mielőtt az embargót ténylegesen bevezették volna. Már az is ugrásszerű áremelkedést okozott, hogy az EU-ban politikai vita kezdődött a kőolaj és a földgáz kínálat csökkentéséről. Egyre inkább nyilvánvaló az is, hogy Oroszország jelenleg még a korábbinál jóval kisebb volumenű, például Németországba irányuló kivitellel, is képes növelni bevételeit. Akár az is lehet, hogy a világpiacon emelkedő energiaárak miatt a későbbiekben még magasabb bevételekre számíthat, hiszen mindig találni olyan vevőt, akinek politikailag vagy gazdaságilag nem aggályos az orosz energiahordozók beszerzése, akár Oroszország nyílt támogatása mellett.

A mindent eldöntő vita Magyarországon azonban nem is Oroszország helyzetéről, hanem sokkal inkább a saját jövőbeni kilátásokról szól. A magyarok biztosak abban, hogy az orosz kőolaj embargója erősen sújtaná a nemzetgazdaságot ezért érthetetlenek számukra az olyan Európa más részéről érkező kritikus megjegyzések melyek szerint „a nyereség fontosabb az ukrán vérnél”. A saját gazdasági egzisztenciát létében fenyegető hatások ugyanis az országukat veszélyeztetik. A gazdaság biztosítja az alapvető feltételeket az emberek mindennapi életviteléhez és az nem segít az ukránoknak, ha saját magukat teszik tönkre Európa országai.

 

Más uniós tagállamok trükkjei

Más országok, mint például Lettország megkérdőjelezhető megoldásokhoz fordultak, hogy kimutathassa a politikailag kívánatosnak tekintett eredményt, nevezetesen az orosz energiahordozók behozatalának csökkentését. A médiában megjelent hírek szerint például a nyílt vizeken, szállítás közben keverték az orosz eredetű kőolajat más forrásokból származóval, hogy ezzel is elrejtsék annak orosz eredetét, sőt erre még a jól csengő „lett keverék” márkanevet is kitalálták.

Magyarország közismerten nem rendelkezik tengeri kikötővel. Az orosz kőolaj és földgázszállítások különböző távvezetékeken jutnak el a tengerektől elszigetelt Magyarországra. A beszerzési források diverzifikálása érdekében hat ponton juthat át a földgáz az országhatáron. A magyarországi energiaárak a hosszú távú szerződéseknek köszönhetően nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőek, a lakossági fogyasztói árakat köbméterenként 20 eurócentre, a villamos energia árát 10 eurócentre korlátozták. Magyarország egyébként számos más országhoz hasonlóan komoly szerepet szán az atomerőműveknek a villamosenergia-termelésben.

Gazdaságpolitikai ámokfutás

Az embargókat támogató országok számos lépése azt mutatja, hogy a politikai hitvallások és ellenkező értelmű szándéknyilatkozatok ellenére Európa jelentős része nem képes orosz energiahordozók nélkül boldogulni. A magyarok ezt felismerték és megfontoltan, előrelátóan és a saját lakosságuk érdekeinek megfelelően cselekednek. Magyarország ebben a tekintetben teljesen nyílt lapokkal játszik és egyértelműen foglal állást, amelytől egyébként a politikai vezetés az elmúlt hónapokban nem is tért el. Magyar nézőpontból ugyanis február 24-e óta változatlan a háború vagy a béke alapvető kérdésére adott válasz: egyértelműen Oroszországot tekintik most és a jövőben is az agresszornak, ahogy azt Novák Katalin új magyar köztársasági elnök május 14-i beiktatása során is kristálytisztán kijelentette.

Németország esetében tarthatunk attól, hogy kérdéses lehet az ország energiapolitikai jövője. Az energiaárak már az Ukrajnában zajló háború előtt jelentősen emelkedtek, további komoly problémát jelent az energiatermelés ingadozása, valamint az energia-továbbítás és a tárolókapacitások kérdése is. Németország változatlanul ragaszkodik a szénalapú energiatermelés és az atomerőművek működésének egyidejű beszüntetéséhez, helyettük pedig teljes mértékben a megújuló energiaforrásokra helyezi a hangsúlyt. Mindeközben más országok inkább az atomerőművi kapacitások bővítését részesítik előnyben.

Az Ukrajnában zajló háború kihatását pedig még sehol sem lehet tisztán megítélni. Az orosz kőolaj és földgáz importjának betiltásának követelése pedig a jelenlegi nemzetközi és nemzeti feltételrendszerben akár gazdaságpolitikai ámokfutást is vonhat maga után. Érdemes lenne ezért Európa más országainak is a nemzeti érdekeit szem előtt tartanunk.