2025. augusztus 14-én volt éppen száz napja, hogy Friedrich Merz (CDU) 2025. május 6-án beköltözött a német Kancellári Hivatalba. A politikai elemzők számára most jött el az ideje az első számvetésnek– az eredmény azonban igencsak vegyes képet mutat.

Pontosan a 100 napos mérleg idejére robbant a hét elején Berlinben az a közvélemény-kutatási atombomba, amely szerint az AfD 26%-kal megelőzi a mindössze 24%-os támogatottságot élvező CDU/CSU pártszövetséget. Ezzel jelenleg az AfD a legerősebb politikai erő, míg az Unió-pártok ismét 2021-es abszolút történelmi mélypontjuk eredményét produkálják. Egyúttal a kormány munkájával mindössze az emberek 29%-a elégedett – ugyanannyian, mint annak idején a a hárompártiközlekedésilámpa-koalícióval (SPD-Zöldek-FDP).

A német újkori történelemben soha nem fordult még elő, hogy valaki háromszor próbáljon meg a CDU szövetségi elnökévé válni. Csak Angela Merkel 2018-as visszavonulásának bejelentése után tért vissza a 2002-ben menesztett Merz  – majd rögtön el is bukott. Akkor Annegret Kramp-Karrenbauer aratott sikert, második próbálkozásra, 2021 elején pedig Armin Laschettel szemben maradt alul. Utóbbinak el kellett veszítenie a szövetségi parlamenti választást, hogy Merz 2022-ben, harmadik nekifutásra, átvehesse az ellenzéki párttá süllyedt CDU vezetését. Szintén történelmi eseménynekszámított, hogy egy kancellárjelöltet nem választanak meg az első fordulóban a Bundestagban – azonban pontosan ez történt Merz-cel idén ezen az emlékezetes május 6-án. Csak a második szavazási fordulóban sikerült szűk többséggel megszereznie a kancellári széket – miután a Zöldekkel és a Baloldali Párttal együtt megváltoztatva a Bundestag ügyszabályzatát zöld utat adtak a második fordulónak, és ezzel Merznek is. Ezzel  Merz már eleve súlyosan megtépázva kezdhette meg hivatali idejét.

Ami azonban még súlyosabb, az a CDU számos megszegett választási ígérete. Míg a közlekedésilámpa-koalíció egy 20 milliárd eurós tervezett hitelfelvétel és az adósságfék eredménytelen feloldási kísérlete miatt bukott meg, addig a CDU gond nélkül és könnyedén tárgyalt le egy 500 milliárd eurós hitelcsomagot, minden kampányban tett ígérete ellenére. Nem beszélve arról, hogy itt is az SPD-re és a Zöldekre támaszkodott Merz. Ugyanilyen leleplező momentum volt, amikor Merzet a CDU védjegyének számító társadalompolitikával kapcsolatban kérdezték. Arra a kérdésre ugyanis, hogy támogatja-e a baloldal által jelölt, abortuszpárti bírót, lakonikusan igennel felelt, ezzel magára haragítva saját táborát. Eddigi igencsak ingadozó politikájának csúcspontja azonban az Izraellel szembeni fegyverembargó, amellyel kapcsolatban saját pártja is forrongani látszik. Hiszen, amit a német politika feltétel nélkül szállít Ukrajnának, azt megtagadja attól az Izraeltől, amely valóban „elvégzi a piszkos munkát” helyettük.

Merz korábban azzal hitegetett, hogy konzervatívabbá és karakteresebbé teszi a CDU-t; ebből azonban alig látszik valami. A régóta várt és ígérgetett fordulat azonban a migráció, a társadalompolitika, a gazdaság- és szociálpolitika, valamint a belbiztonság területén még várat magára. Éppen ellenkező változások tapasztalhatók, hiszen a közlekedésilámpa-koalíció számos baloldali projektje változatlanul megmaradt, mindennemű helyesbítés nélkül – a CDU választási ígéreteiel ellentétben. A németek azonban szépen lassan elvesztik türelmüket, és tetteket akarnak látni. A szövetségi kormány így sarokba szorult.

A „tűzfal” ügyében is teljesen kudarcot vallott Merz. Pártelnöknek azzal az ígérettel indult, hogy megfelezi az AfD támogatottságát, ehhez képest épp az ellenkezője történt: az AfD több mint kétszer olyan erős lett. Az, hogy Merz a jövőjét a „tűzfalhoz“ kötötte, súlyos stratégiai hiba volt. A pártelnök így tovább építette a CDU „babiloni fogságát”, és alternatív lehetőségek híján – a polgári többség ellenére – maradt a baloldali politika. A kampány során még Merz markáns szlogenje így szólt: „A baloldalnak vége” – azonban itt is pontosan az ellenkezője következett be. A baloldal vígan virágzik, a CDU pedig soha nem állt még ilyen távol a konzervatív fordulattól. Így Alice Weidel AfD-jének sikere végső soron egyáltalán nem meglepő.