A február 23-ai választás tétje, hogy kormányzó erővé válik-e a középtől jobbra álló tömb.

Olaf Scholz kormánya szétesett, a bizalmi szavazáson megbukott, előre hozott választást kellett kiírni. A németek nagy többsége rossznak tartja Scholz kormányzását, és fordulatot szeretne látni kiváltképp a migrációs, a társadalom-, a gazdaság- és energiapolitikában, valamint a szociális ellátórendszerek terén.

A közbiztonság romlása az egyik legsúlyosabb probléma, melyet a baloldal nem tud vagy nem akar megoldani, hiszen szorosan összefügg az elhibázott migrációs politikával. A közvélemény-kutatások szerint magabiztosan vezet az ellenzék két jobboldali pártja, az Alternatíva Németországért (AfD), illetve a Kereszténydemokrata Unió és a Bajorországi Keresztényszociális Unió szövetsége (CDU–CSU). Megérett tehát az idő az igazi politikai fordulatra. A balliberális Szövetség ’90 – Zöldek elutasítottsága nagyot nőtt, a választópolgárok nem kérnek a bal­liberális és zöldpolitikából, mely nemcsak túlzottan államközpontú, és súlyosan beavatkozik az emberek magánéletébe, de moralizáló, kioktató és kirekesztő is. Sokat merített az amerikai woke ideológiából, mely megteremtette az eltörléskultúrát, a kontaktbűnt, szűkítette a diskurzus tereit, és mivel nagyon meg van győződve a saját igazáról, természetesnek látja a más, neki nem tetsző vélemények, álláspontok ellehetetlenítését.

Erről szól az a baloldali kezdeményezés, hogy politikaikaranténba helyezik az AfD-t, mintha annak javaslataivalamilyen ragályos betegség jelei lennének. Pediga párt politikája egyre elfogadottabb. Az AfD szárnyalásaa társadalom közepéből induló erős jelzés, hogy nemfogadják el az eddigi kormánypártok kirekesztő politikáját,beleszólást kérnek a saját országuk jövőjébe.Minél inkább próbálja tehát a fősodor szélsőségeskéntbeállítani és kitaszítani az AfD-t – és szavazóit –, annálinkább növekszik a népszerűsége. Az AfD sok térenolyan megoldásokat javasol, amilyeneket eddig hiábavártak a választók az uniópártoktól.

A minap a Bundestagban első ízben együtt szavazotta jobboldal, ízelítőt adva a február 23-a utánvárható többségi viszonyokról. Már most jobboldalitöbbség van több tartományi parlamentben,a CDU–CSU viszont sehol nem merte felvállalniezt a jobboldali többséget – félt ugyanis a baloldalimédiától, pártoktól, közbeszédtől, amely aztán nemvolt rest Friedrich Merz CDU-elnököt az együttszavazás hírére egyenesen lenácizni. Ezzel talántúltolta a biciklit a baloldal. Most már a CDU-banis sokan felismerik, hogy semmi másról nem szólteddig az AfD kirekesztése és stigmatizálása, minta baloldal túléléséről, a hatalom megtartásáról.Ennek most vége lehet. Az AfD legnagyobbszövetségese most a német választópolgár, aki kifogja nyilvánítani véleményét az eddigi kormánypolitikáról.A CDU-nak is fel kell ismernie, hogy aváltozás szele fúj, s a várt fordulatot csakis jobboldalikormányzással tudja megvalósítani. Ha megint abaloldallal szövetkezik, s enged a követeléseinek,akkor tömegesen pártolnak át megmaradt támogatóiaz AfD-hez. Így az AfD hamar az első helyre kerülhet.A CDU–CSU-nak már csak ezért is érdeke lenne,hogy addig ragadja meg a jobboldali többség adtalehetőségeket, amíg még nagyobb pártként ő adhatjaa kancellárt. Hiszen megvalósulhat akár az osztrákforgatókönyv is. Ha a kereszténydemokraták mégnem elég erősek ahhoz, hogy formálisan békejobbotnyújtsanak az AfD-nek, akkor még mindig ott van akisebbségi kormányzás lehetősége. Ezzel közösenletehetik az új, polgári Németország sarokköveit.Hajrá, Németország!