A kétezres évek elején nemcsak Magyarország, hanem a magyar polgári oldal is mély válságon ment keresztül. Az akkori helyzetből levont helyes következtetések egyengették az utat Európa legerősebb polgári kormánya előtt

Válságban az ország. A kormány rosszul sáfárkodott, a költségvetési kiadások elszaladtak, és széles körű takarékossági intézkedéseknek kell következniük. A kormányfő korrupció vádjába keveredett, a bérek és a nyugdíjak reálértéke évek óta csökken, a kormányzat munkájával való elégedettség pedig történelmi mélypontra zuhant. Az emberek az utcára mennek és követelik a kormány távozását, gazdatüntetések bénítják meg a fővárost traktoros felvonulásokkal. Így áll a helyzet Magyarországon 2006 környékén. Lehetséges azonban, hogy egy-két dolog ismerősnek tűnhet a mai német történések nézői számára.

De míg Magyarországon 2024-ben a többéves példátlan stabilitás és fellendülés után a traktorokra vonatkozó budapesti behajtási tilalom az egyetlen, ami még emlékeztet ezekre a sötét időkre, a mai németországi helyzet jóval mélyebb párhuzamokat mutat a mintegy két évtizeddel ezelőtti magyarországi állapotokkal. És felmerül a kérdés: mit tanulhatna és mit vihetne magával esetleg a mai Németország a magyar tapasztalatokból. A kétezres évek eleji válság ugyanis Európa legerősebb polgári kormánya előtt egyengette az utat. De mennyire lenne ez reális Németországban?

A 2000-es évek eleji magyarországi válság és következményei

Ahogy 2021-ben Németországban, úgy 2002-ben Magyarországon is baloldali irányultságú kormány került hatalomra, amely felülkerekedett egy rendszerint erősebb polgári táboron. Míg Németországban ez a konzervatívok migrációs és koronavírus-válság miatti belső meggyengülésére és megosztottságára vezethető vissza, Magyarországon a szocialisták alapvetően egy sor trükk és hazugság segítségével jutottak hatalomra. Mindkét esetben kezdettől fogva hatalmas volt a cselekvési kényszer, mivel abból kellett kiindulni, hogy rendes körülmények között nem feltétlenül ismételhető meg a választási győzelem.

Mind a pártonkívüli miniszterelnök, Medgyessy Péter, mind a 2004-ben helyébe lépő szocialista Gyurcsány Ferenc egy sor populista választási ígéretet valósított meg, amelyek nagymértékben felduzzasztották a szociális államot, és a 2006-os újraválasztásig súlyosan megterhelték a költségvetést. Amikor Gyurcsány szűk többséggel történő 2006-os újraválasztása után ismertté vált a felszín alatt kialakult költségvetési válság mértéke és a szükségessé vált megszorító intézkedések sora, hatalmas tiltakozások kezdődtek az utcákon a „hazugságkormány” ellen. A kiváltó ok egy titkos beszéd nyilvánosságra kerülése volt, amelyben a miniszterelnök látványosan agresszív, durva és ízléstelen módon bevallotta, hogy a megelőző években tönkretették az országot.

Ennek nyomán tízezrek követelték a kormány lemondását, azzal az indokkal, hogy hazugságokkal érték el a választási győzelmet. A baloldali kormány visszavágva azzal rágalmazta meg a kritikusokat, hogy szélsőjobboldali puccskísérletre akarnak felbújtani. Ezek a rágalmazási kísérletek azonban csak hozzájárultak ahhoz, hogy a teljes lakosság nagymértékben szolidáris legyen a tüntetőkkel, és a baloldali kormányba vetett bizalom utolsó kis szikrája is kialudjon. Az, hogy a kormány a konzervatív ellenzék 2006. októberi önkormányzati választásokon elért földcsuszamlásszerű győzelme után sem volt hajlandó lemondani, megadta a végső döfést a reputációjának. Az ebből kialakuló „hideg polgárháború” során a hatalmon lévők tekintélye feneketlen mélységekbe süllyedt, előkészítve a terepet a konzervatívoknak a 2010-es parlamenti választások előtt. A 2006-os év a sok tüntetéssel az ébredés élményét hozta a polgári oldal számára, és megnyitotta az utat a konzervatívok véleményének és világmagyarázatának uralkodóvá válása előtt, ami évtizedekig kitartani látszik, és amely napjainkban is nemzetközileg ismert a széles körben figyelt iránymutatásai miatt.

Orbán Viktor tehát nem véletlenül került a posztjára, mert aligha akad más, aki olyan régen és olyan intenzíven áll a politikai nyilvánosság rivaldafényében, mint ő. Ugyanakkor a 2002-es vereségét követő időszakot is intenzíven felhasználta arra, hogy felszántsa, újjáalakítsa és jelentősen szélesítse a polgári tábort. Ezen időszak óta képes a pártja meghatározni a diskurzusokat, formálni a nyilvánosságot, és megszakítás nélkül első helyen állni a közvélemény-kutatásokban.

Német párhuzamok

A német közlekedésilámpa-koalíció a félidőig a maga módján rosszul sáfárkodott. Az újév beköszöntére újabb mélységeket ért el a közvélemény-kutatásokban, és a teljes népesség körében már csupán alig több mint 30 százalékot remélhet. Összességében a polgárok több mint 80 százaléka nem elégedett a szövetségi kormány munkájával, és a jelenlegi helyzet alapján a lakosság kevesebb mint egyhetede tekint bizakodással 2024-re és a közeli jövőre.

Ezek is a rossz kormányzás következményei, valamint abból adódnak, hogy nem sikerül kezelni a jelen kihívásait, ideértve a migrációs politikát, valamint a gazdaság- és energiapolitikát.

Még ha a közeljövőben nem is fenyegeti államcsőd Németországot, ahogyan azt 2010 körül Magyarország esetében tapasztalhattuk, a behúzott adósságfék legkésőbb a szövetségi alkotmánybíróság ítélete óta gondoskodik arról, hogy mereven spórolni kelljen. Eközben a német állam az elmúlt két évben több pénzt vett magához, mint valaha, és ami a polgári lakosság adó- és járulékterheit illeti, Németország az összes OECD-állam közül a második helyen áll. Az országnak tehát nem bevételi problémái vannak, hanem kiadási problémái. Ez Christian Lindner pénzügyminiszter számára is világos, hiszen miközben milliárdok mennek el Ukrajnára, a migrációra és fejlesztési segélyekre, a német polgároknak most már állniuk kell a cechet. Ők az elsők, akik a bőrükön érzik a megszorításokat.

Ezek ugyanazok a gondok, amelyek Magyarországon már 2006-ban az utcára vitték az embereket. Egyidejűleg a mai tüntetőket részben ugyanúgy szélsőjobboldali puccsistákként írják le. „Minket nem lehet zsarolni” – válaszolta az agrárminiszter Cem Özdemir a ZDF-en a gazdatüntetések követeléseire. Ugyanakkor a gazdatüntetéseket a német lakosság túlnyomó többsége támogatja. Ha tehát a gazdákat veszélyes szélsőségesekből álló csoportosulásként állítják be és ennek megfelelően is kezelik, az nemcsak a szövetségi kormány hitelességének árt, hanem a polgárok és a döntéshozók közötti hasonló elidegenedést jelzi, mint amilyet két évtizeddel ezelőtt a magyar szocialisták pártelitjénél is láthattunk.

Esély a polgári oldal számára

Az, hogy Németországban hatalmas a társadalmi frusztrációs potenciál, teljesen egyértelmű: az elmúlt évek válságai szították fel, gyors trendfordulóra pedig semmilyen kilátás nincs. A kérdés, ami most felmerül, az, hogy tudna-e a polgári oldal Németországban hasonlóan sikeresen profitálni a közlekedésilámpa-koalíció kudarcából, mint egykor Magyarországon a polgári tábor. Képesek-e a polgári erők katalizátorként használni ezeket a társadalmi válságokat és az ezekből kifejlődő folyamatokat a piacgazdasággal, a szociális állammal, a társadalommal és a migrációval kapcsolatos saját programjuk keresztülviteléhez és a többség megszerzéséhez? Hogy a következő kormánykoalíciót polgári párt fogja vezetni, bizonyosnak tűnik. Annál is fontosabb, hogy a meghatározó témákkal pozitívan foglalkozzanak és határozottan kommunikáljanak.

Orbán pártjának, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségnek az egymást követő (legutóbb 2022-ben kétharmados) választási győzelmei és a Fidesz mint néppárt ebből eredő széles társadalmi beágyazódása aligha lett volna lehetséges „a korrupció mocsarába süllyedt és a politikai-gazdasági hozzá nem értése miatt egyre inkább hitelét vesztett rendszer morális csődje nélkül”, ahogyan azt a német nyelvű Orbán-kritikus, Paul Lendvai megfogalmazta.

A magyar polgári oldal a karizmatikus Orbán Viktor erős vezetésével és egy széles körű, bevett értékalapon komolyan vehető politikai és intellektuális alternatívát tudott megfogalmazni. A sikeres foglalkoztatási és gazdaságpolitikának köszönhetően az ország messzemenően stabilizálódott és növekedési pályára állt. Egyidejűleg a Fidesz képes volt olyan szakpolitikai területeken is sikereket elérni, ahol a párt nemcsak a polgári oldal támogatását tudhatta magáénak, hanem baloldali választókét is, mint például a migrációs politika, a szociálpolitika, a családpolitika és a társadalompolitika. Így biztosította be magának a Fidesz hosszú távra a lakosság bizalmát – miközben az ellenzék darabjaira hullott.

Tanulni napjaink válságából

A német politikában a polgári fordulatot illetően vegyesek a kilátások. A polgári és konzervatív erők megosztottak és fel vannak morzsolódva. A nem baloldali pártok ma már a szavazatszámokat tekintve hasonló támogatást élveznek ugyan, mint annak idején Magyarországon, ez azonban arra vezethető vissza, hogy összességében ők gyűjtik be az összes kormányellenes szavazatot – anélkül azonban, hogy komoly lehetőségük lenne a hatalom megszerzésére. A CDU/CSU a legjobb esetben azzal számolhat, hogy az SPD-vel és az FDP-vel alkot „Németország-koalíciót”. Egy hasonlóan erős és mindenkit egyesítő vezéregyéniségről is csak álmodhatnak Németországban a különböző színű polgári pártok, amivel az új fellendülés egyik legfontosabb előfeltétele hiányzik.

Az utóbbi napok gazdatüntetései azonban meghatározó katalizátorai lehetnek a közlekedésilámpa-koalícióval szembeni társadalmi elégedetlenségnek, és egyidejűleg inspirációt jelenthetnek a németországi polgári tábor számára. Mintaként szolgálhatna a 2006-os magyarországi gazdasági, politikai, társadalmi és morális válság, amely arra indította a polgári erőket, hogy komoly alternatívát alakítsanak ki a baloldali kormánnyal szemben. Egy magát komolyan vevő határozott polgári politikára Németországban is igény van. Az ehhez szükséges építkezést azonban ellenzékben kell elvégezni.

Minden válságból lehet növekedni, épülni és megújulni. Ezért amikor az ország közhangulata a mélyponton van, az egyben esély egy, a koalícióval szembeni alternatív politikai ajánlat újbóli felemelkedésére. A kanyarban előzni – ez lehetne egy németországi polgári reneszánsz mottója. Magyarország reményteljesen tekint a német politikára.

Dr. Bauer Bence a budapesti Mathias Corvinus Collegium (MCC) keretében működő Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója. A napokban jelent meg „Ungarn ist anders” (Magyarország más) című könyve (MCC Press 2023). Sajthy Philipp az MCC Magyar-Német Intézetének tudományos munkatársa. https://magyarnemetintezet.hu