A közvetlen katonai cselekményeket leszámítva az Európai Unió tagállamai lényegében minden negatív hatását érzik a szomszédjukban dúló harcoknak. Az orosz-ukrán háború kitörése óta a földgáz és az élelmiszerárak a többszörösükre emelkedtek. Az áram ára a legtöbb európai országban közel tízszerese a két évvel ezelőtti szintnek, az élelmiszerárak növekedése pedig még soha nem volt ilyen drámai mértékű az Európai Unióban. Az Európai Központi Bank becslései szerint az Eurozóna GDP-je akár 1 százalékot is csökkenhet a katonai konfliktus miatt. Többek között ezen kihívásokra adható lehetséges válaszok álltak a Mathias Corvinus Collegium által 2022-ben rendezte meg második Budapest Summitot középpontjában. Számos országból érkeztek akadémikusok, kutatók, gazdasági szereplők, nemzetközi szervezetek szakértői, hogy megvitassák az ukrán-orosz háború következményeit és megoldási javaslatokat vázoljanak fel a jelenleg uralkodó válsághelyzet jobb megértésére és sikeres kezelésére.

Az MCC Magyar-Német Intézete szintén képviselte magát a konferencián. Az Intézet által szervezett panelbeszélgetés címe, „A válságból kivezető lehetséges utak” magában hordozza a produktív eszmecsere lehetőségét. A beszélgetés résztvevői elsősorban gazdasági szempontból járták körbe a témát, nagy hangsúlyt fektetve az energiahordozók szerepére és kitértek a válság társadalmi következményeinek a kezelésére is. A beszélgetés középpontjában a németországi válsághelyzet okozta változások és az új német kormány által már megtett lépések ismertetése állt, vállalati, akadémiai és hétköznapi nézőpontból egyaránt. Mindemellett a panelbeszélgetés célja volt, hogy felvázolja azokat a megoldási javaslatokat, amelyek a cégek és háztartások életében nem csak az idei őszi-téli szezonban, hanem hosszú távon hivatottak kezelni a válsághelyzetet.

 

A beszélgetés – melyet Dr. Bauer Bence, az Intézet igazgatója moderált – résztvevői Dr. Thomas Narbeshuber, a BASF Közép- és Délkelet-Európaért felelős alelnöke, Prof. Dr. Fritz Söllner, az Ilmenaui Műszaki Egyetem Pénzügyi Tanszékének vezetője és Dr. Marie-Theres Thiell, a DialogUngarn ügyvezető igazgatója és az ELMŰ / ÉMÁSZ Hungary korábbi ügyvezető igazgatója voltak. A beszélgetés során Thiell kiemelte, hogy Németországban egy évvel ezelőtt egy igen hosszú korszak zárult le Angela Merkel Kancellárasszony hivatali idejének végével. Az új korszakot a hárompárti közlekedési-lámpa koalíció nyitotta meg, amely a szeptember 26-i Bundestag-választás után kicsit több, mint két hónappal kezdte meg munkáját. Thiell felhívta a figyelmet, hogy az új koalíciónak azonban nem volt könnyű elkezdeni a kormányprogramjának a megvalósítását, hiszen a hivatalos munka elkezdése után rövidesen kitört az orosz-ukrán háború és az előre megfogalmazott, szerződésben lefektetett célokat félre söpörte Németország háborúban betöltött szerepének meghatározása. Hozzátette, egy válság kezeléséhez olyan döntéshozók szükségesek, akik rendelkeznek valódi tapasztalatokkal. Az új német kormány esetében ez nem volt elmondható. A válságkezelés legégetőbb pontjaként az energiaforrások hiányát emelte ki. Azonban hozzátette, meggyőződése, hogy minden krízis és válsághelyzet magában hordozza a változás lehetőségét, a recesszió után fejlődés következik és ez nem lesz most sem másképp. Az atomerőművek kérdéskörében Thiell Asszony kiemelte, hogy nagyjából még 3 évig tartaná fenn őket használható alternatívaként és ez idő alatt kidolgozna egy megbízható energiarendszert, amelynek alapjait a fejlesztett és összekapcsolt hálózatok adnák.

 

Söllner kiemelte, hogy a jelenlegi válság két fő oka, amelyek konvergálnak egymással, az Európai Központi Bank politikája, ami miatt kialakult az általános infláció Európában és a már hosszabb ideje tapasztalható energiaellátási válság képezi. Hozzátette, hogy a válságból kivezető út leginkább a földgázt kiváltó alternatív energiahordozók használatában rejlik annak érdekében, hogy Európa ne Oroszországra támaszkodjon az energiaellátás biztosításában. Ennek eléréséért véleménye szerint a szén- és az atomerőművek használatát kellene növelni. Söllner hangsúlyozta, nem érti, hogy az új német kormány miért gondolkozik el egyáltalán az atomerőművek kivezetésén a jelenlegi helyzetben, hiszen evidens, hogy szükség van rájuk. A megújuló energiaforrások használatával kapcsolatban elmondta, hogy túlságosan ideológiai alapon nem lehet megoldani az energiahordozók hiányából fakadó válságot. Szerinte racionális alapon kell újra gondolni a problémát és a költség-haszon elmélet mentén cselekedni. Megemlítette, hogy a fúziós energia használata lenne az igazi megoldás, de az pénzügyi okokból nem tűnik megvalósíthatónak.

 

Narbeshuber kiemelte, hogy nagyon pozitívan áll a válság kezeléséhez, hiszen 30 éves pályafutása alatt már 7 komolyabb gazdasági válságot tapasztalt meg. Azonban hozzátette, hogy az Európai Uniónak közösen kell erősnek maradnia, ha túl szeretne lenni a rendkívüli krízishelyzeten. Kiemelte, hogy a koronavírus okozta válságban rájöhettünk, hogy nem támaszkodhatunk más régiókra, helyben kell segítséget nyújtanunk egymásnak. Hozzátette, hogy a válságok összetett hatására jó példa a COVID-19 járvány utóhatása, amely hatására több nemzetközi cég, például a légitársaságok számottevő személyzeti hiánnyal küzdenek. Az energiahordozók hiánya okozta krízisről elmondta, hogy az már a háború kitörése előtt jelen volt, hiszen Németországban akkor is sokkal többe került az energia, mint Magyarországon. Hangsúlyozta, hogy a megújuló energiaforrásokban megéri belefektetni és a fenntartható gazdaság kiépítése sem egy utópia, azonban a megvalósításhoz az Európai Unió egyedül nem elegendő, aktiválni kell a hálózatokat és össze kell dolgozni Európa sikerességének a megőrzése érdekében. Mindezek mellett megemlítette azt is, hogy a megújuló energiaforrások jelenleg elenyésző mértékben képesek fedezni a világ energiaigényét hosszútávon azonban ezeké a jövő. Ezzel szemben meglátása szerint az atomenergiát nem lehet fenntartható módon kezelni, ezért csak áthidaló megoldásként szabad tekinteni rá.  

 

A beszélgetés során szó esett a német társadalom válságáról is. Thiell és Söllner összefoglalták a helyzetképet, miszerint az emberek félnek, de még nem szembesültek a tényleges negatív hatással, mert még nem érkeztek meg az éves fogyasztói számlák. A társadalom felső rétege – akik megtehetik – átalakították a fűtésrendszert otthonaikban A társadalom legalsó rétege, amely nagymértékű állami támogatásban részesül a háztartási költségek fedezésében is, nem érzi bizonytalannak a telet. Az a réteg azonban, akik nem engedhetik meg maguknak sem a fűtésrendszer átalakítását, se nem részesülnek állami támogatásokban, nagy mértékű bizonytalansággal szembesülnek. Thiell ezen a ponton kiemelte, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy nem magától értetődő az energiabiztonság. Söllner aláhúzta, hogy sokan tüntetnek és demonstrálnak annak érdekében, hogy változás történjen az energiapolitikában, de nem létezik egyhangú álláspont a kérdésben. Hozzátette, a német politika nem hagyhatja, hogy a gázhasználat csökkentése után az ország eljusson oda, hogy erőforrásokat csoportosítsanak át Németországból és Európa más országaiból. Narbeshuber kiemelte, a Söllner által említett ipar leépülési folyamatokat meg kell állítani és elmondta, hogy egyetlen megoldást lát, ha háborús gazdaságot vezetünk be és feltöltjük a nyersanyag készleteket, hogy csökkenjen az import-függőségünk közös, európai szinten.

 

A kerekasztal-beszélgetést követően élénk párbeszéd alakult ki a hallgatóság és az előadók között. A kérdés-felelet szekcióban több, mint 35 kérdés érkezett, amelyek egy része idő szűkében nem került megválaszolásra. Így az panelbeszélgetés lezárásaként a résztvevők a kávészünetben vitathatták meg a még felmerült kérdéseket meghívott előadó vendégeinkkel.