2025. október 29-én a Mathias Corvinus Collegium (MCC) budapesti központjában került megrendezésre a „Felrobbantott atomerőművek – Az ember, aki leleplezte a német kormány hazugságait az atomenergiáról” című esemény. A mintegy hatvan résztvevős rendezvény az MCC Média Iskolájához köthető “Scoop” előadássorozat második eseménye volt, amelynek lebonyolításában ez alkalommal a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért is közreműködött. A beszélgetést Boris Kálnoky, az MCC Média Iskolájának vezetője moderálta, vendége Daniel Gräber oknyomozó újságíró, az Apollo News helyettes főszerkesztője volt. Az esemény Bauer Bence, az MCC Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatójának köszöntőjével vette kezdetét, amelyben hangsúlyozta a beszélgetés során kiemelten érintett német energiapolitikai fordulat ellentmondásos jellegét.
Daniel Gräbert először a személyes motivációiról, pályafutásának kezdetéről kérdezték. Válaszában elmondta, hogy szívesen kutat és ír, ám az írók és az újságírók közti különbség az, hogy utóbbiak az írást eszközként használják az igazság feltárásához és elbeszéléséhez. Pályafutását egy helyi lap újságírójaként kezdte Frankfurt am Main városban, ahol különböző helyi ügyekről írt. Így landolt egy napon az íróasztalán egy névtelen levél, amelyből rövidesen nagy botrány bontakozott ki és amely Gräbert az oknyomozó újságírás útjára terelte. Ebben az ügyben az SPD-közeli AWO menekültszállásokra fordítandó forrásai körüli korrupciós szálakat tárta fel. Kifejtette azt is, hogyan jelent meg körülötte egyre több informátor, amely eredményeképp végül a frankfurti főpolgármestert börtönbüntetésre is ítélték.
A számára országos ismertséget hozó hírt, a német energiapolitikai fordulat körüli botrányt Gräber már egy országos, oknyomozással foglalkozó lap kötelékében, a Cicerónál tárta fel. Ebben elmondása szerint a saját zsigeri megérzésére hallgatott, amikor az ügyben nyomozni kezdett, ugyanis úgy érezte, hogy az akkori szövetségi kormány (SPD-FDP-Zöldek) által közölt hivatalos gazdasági-technikai érvekkel alátámasztott magyarázat, amely alapján az atomerőművek működését nem hosszabbítják meg, nem állja meg a helyét. Hosszú pereskedés után és még egy magándetektív általi megfigyelés árán is Gräber különböző belső levelezések és dokumentumok alapján feltárta, hogy az akkori szövetségi kormányban – az ún. közlekedésilámpa-koalícióban – elsősorban a Zöldpárt nyomására az információáramlást úgy manipulálták, hogy az akkori gazdasági miniszterhez, Robert Habeckhez (Zöldek), már el sem juthattak azok a szakvélemények, amelyek az atomerőművek fenntartása mellett érveltek és kizárólag azokat a véleményeket hagyták érvényesülni, amelyek a zöld narratívába illettek. Így aztán meghozták a döntést, hogy leállítsák az atomerőműveket – történt mindez az orosz-ukrán háború kitörésével párhuzamosan, amely drasztikusan megnövelte az energiaárakat. Ezt részletezi Gräber „Akte Atomausstieg” című, nemrég megjelent könyve is. A publicista végül a Császár új ruhája c. Andersen-mesével vont párhuzamot, hiszen mindkét történetben kellett egy valaki, aki kimondja az igazságot, amit mindenki érzékelt, de senki nem mert nyíltan felvállalni.
Daniel Gräber végül arról beszélt, miért nem merik Németországban gyakrabban kimondani az igazságot: a mainstreambe nem illő vélemények vallóit a baloldali média atomlobbistának, az AfD emberének nevezi és mindenáron igyekszik megbélyegezni. Emellett az ún. jelentési pontok (Meldestelle) is a megfélemlítés eszközeivé válhatnak, itt ugyanis az állampolgárok egymást – az újságírókat is – feljelenthetik. Gräber szerint pedig mindez annak bizonyítéka, hogy a mai Németországban hanyatlófélben van a szólás- és véleményszabadság.
