Több mint 60 vendég és MCC-s hallgató gyűlt össze 2026. február 11-én az MCC Scruton kávézóban, hogy meghallgassa Dr. Lasse Lassen, a Julius-Maximilians-Universität Würzburg Újkori Történelem Tanszék habilitanduszának, valamint a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért vendégoktatójának előadását. Az eseményt Fonay Tamás, a Magyar-Német Intézet projektvezetője nyitotta meg, aki kiemelte Habsburg Ottó ideológiai átalakulásának mélyreható vizsgálatának fontosságát – hogyan fejlődött egy fiatal monarchista beállítottságú, kizárólag nyugatra orientált fiatal felnőttből keresztény-konzervatív politikussá, akinek a közép-kelet-európai régió országainak szabadsága valódi szívügyévé vált. Az előadást követő panelbeszélgetést Kocsev Bence, a Habsburg Ottó Alapítvány munkatársa moderálta.

Az esemény Habsburg Ottó életútját követte nyomon, aki egy hanyatló monarchia örököséből az európai egyesülés egyik legjelentősebb előfutárává vált és ezzel szinte az egész 20. századra kiterjedő történelmi ívet rajzolt meg. 1912-ben született az Osztrák-Magyar Monarchiában, az első világháború után, 1918-ban, pedig „birodalom nélküli császár” lett. A Habsburg-törvény száműzetésbe kényszerítette, de ő továbbra is Ausztria és Közép-Európa politikai felelőseként tekintett magára. Az ellenszegülése a nemzetszocializmussal szemben egyértelműen megmutatkozik 1938 februárjában Bundeskanzler Schuschnigg-nak írt levelében, amelyben felajánlotta, hogy átveszi a kancellári tisztséget, hogy megvédje az országot a nemzetszocializmustól. A belgiumi, franciaországi és amerikai száműzetés évei tartósan meghatározták gondolkodásmódját. 1945 után a trónörökösből meggyőződéses európaivá  vált. A „birodalom eszméjét” egyre kevésbé tekintette monarchikus államformának, hanem inkább szupranacionális rendfenntartó funkciónak: a vezetéshez való jogot a szabadság és a jog védelmével kötötte össze. Az 1961-es trónról való lemondásával megnyitotta az utat a megbékélés felé az Osztrák Köztársasággal; a későbbi kézfogás Bruno Kreiskyval, az Osztrák Köztársaság kancellárjával szimbolizálta ezt az új kezdetet. Később Németország lett politikai bázisa, különösen a CSU-val való szoros együttműködés és az Európai Parlamentben betöltött mandátuma (1979–1999) révén. Ez idő alatt Spanyolországban és Portugáliában keresztény-konzervatív hálózatokban tevékenykedett, míg Magyarország is különleges szerepet töltött be életében – mind történelmi, mind geopolitikai szempontból. 

Habsburg Ottó szellemisége mindig a keresztény Nyugatban gyökerezett. Európa számára sokkal több volt, mint egy belső piac – értékek közössége, amely az emberi méltóságon, a jogállamiságon és a kulturális folytonosságon alapult. Az Európai Unió számára a nacionalizmusra, a háborúra és az ideológiai megosztottságra adott történelmi választ jelenti. Mindezek ellenére végül a központi kérdés mégis az marad: mit mondana Habsburg Ottó ma az Európai Unióról? Víziójának valósággá válása, vagy figyelmeztetés, hogy ne feledkezzünk meg Európa bátorságáról, felelősségéről és szellemi alapjairól?

A közönség nagy érdeklődése egy élénk kérdésekben gazdag beszélgetésben nyilvánult meg; az este személyes beszélgetésekkel zárult a előadóval és a moderátorral.