Az Európai Unió teljesen leválna az orosz olajról és gázról, amelyek eddig a legolcsóbb energiaforrásoknak számítottak. Közép- és Kelet-Európa országai számára ez még nehezebb: a függőségük nagyobb, a drága energia pedig végzetes lenne a gazdaság és a háztartások számára. Magyarország az atomenergiára és a napenergiára támaszkodik, és törekszik arra, hogy kevésbé függjön az orosz importtól.

 

Az orosz háborúra reagálva az Európai Unió számos szankciót vezetett be az orosz energiahordozókkal szemben. A hajlandóság arra, hogy ezt a lépést mindenki támogassa, jelentősen eltért a földrajzi, történelmi és gazdasági törésvonalak mentén. Míg a nyugat-európai államok számára általában könnyebb volt leválni az orosz energiaimporttól, ez a közép-európai államok számára, – amelyek gazdasága történelmileg erősen az orosz energiaimportra támaszkodott, – sokkal nagyobb kihívást jelentett.

Kelet-Közép-Európa szárazföldi országai esetében mind a történelmi függőség, mind az alternatív importútvonalak kiépítése különösen nehéznek bizonyult. Ezen országok közül több, köztük Magyarország is, nagyon nagy mértékben függött az orosz gáztól. Ezek a tények egy jelentős strukturális problémát rejtenek magukban, mivel egy ilyen függőségi viszony gazdasági és politikai szempontból egyaránt hátrányos. Különösen Magyarország és Szlovákia került a közelmúltban ismétlődően kritika tárgyává azon döntése miatt, hogy ragaszkodik az orosz energiaforrásokhoz.

A magyar kormány nemrég még egy ideiglenes mentességet is ki tudott harcolni az amerikai szankciók alól az orosz olaj- és gázimporttal kapcsolatban. Mindazonáltal a magyar energiapolitika mindenképpen megér egy közelebbi vizsgálatot, mivel az ország a földrajzi és infrastrukturális adottságok ellenére is új utakat keres.

Történelmi függés

A kelet-közép-európai energiainfrastruktúrát jelentősen meghatározta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában (KGST) való tagság, amelynek rendkívül szoros export- és tőkeáramlási kapcsolatai hosszú távú és tartós függőségi viszonyokat teremtettek. A hagyományos fő energiaellátó a Szovjetunió volt, és a kommunista korszak infrastruktúra-fejlesztése egy keletről nyugatra irányuló olaj- és gázellátó hálózatot hagyott maga után. Bár a rendszerváltás után többször is történtek kísérletek e függőségek csökkentésére, ezek többnyire nem vezettek tartós eredményre.

Már a Visegrádi Csoport 1991-es alapító nyilatkozatában is szerepelt az a követelés, hogy közös energiainfrastruktúrát hozzanak létre az észak–déli tengely mentén, és erősítsék a gázpiacok integrációját. Ezeket a célokat azonban végül soha nem valósították meg, mivel a részt vevő országok gyakran elkerülték a magas beruházási költségeket, és inkább ragaszkodtak az olcsó orosz energiaimporthoz és a meglévő infrastruktúrához. Annak ellenére, hogy a 2009-es gázválság – amelynek következtében több állam is kénytelen volt rendkívüli állapotot kihirdetni – egyértelműen rávilágított az államok sebezhetőségére, ez a hozzáállás alig változott.

Diverzifikációra való törekvés

A mindenkori magyar kormány mindig is törekedett az importútvonalak diverzifikálására. E cél elérése érdekében mind az energetikai partnerségekbe, mind a szükséges infrastruktúrába befektettek. Különösen a gázellátás területén törekszik a magyar kormány az Oroszországtól való egyoldalú függőség megszüntetésére. Már a 2000-es évek óta támogatja Románia a Fekete-tengeri gázmezők kiaknázását. A több mint 25 éve húzódó Neptun Deep projekt várhatóan 2027 első felében indul el, és évente körülbelül 8 milliárd köbméter földgázt termel majd ki.

2021-ben a gázellátás a horvátországi Krk LNG-terminálon keresztül is diverzifikálhatóvá vált. Ez az útvonal azonban sem árban, sem mennyiségben nem tudott versenyezni a vezetéken érkező földgázzal. A további ellátásbiztonság és forrásdiverzifikáció érdekében Magyarország egyre inkább a Kaukázus felé fordul, és bővíti energetikai együttműködését – különösen a tranzit területén – Törökországgal. 2024-ben Magyarország megállapodást kötött az azerbajdzsáni Shah Deniz gázmező 5%-os részesedésének megvásárlásáról is.

Azerbajdzsáni gáz

A jövőben az Azerbajdzsánból származó gázimportot évi körülbelül 2 milliárd köbméterre tervezik növelni, ami a hazai fogyasztás mintegy 20%-át fedezné. Az áramellátás területén is szorosabb együttműködést jelentettek be a két dél-kaukázusi országgal, Azerbajdzsánnal és Georgiával. A tervek szerint egy 1200 kilométer hosszú nagyfeszültségű tenger alatti kábel épülne a Fekete-tengeren keresztül Romániáig, amely Magyarországot és az EU-t „zöld energiával” látná el a Dél-Kaukázusból.

Az elmúlt években Magyarország szerepe egyre inkább a fogyasztói szerepről a tranzit- és elosztóközpont szerepére változott. 2025-ben a gázfogyasztás 8,9 milliárd m³ volt – a hazai termelés 1,8 milliárd m³, ami a szükséglet mintegy 18%-át fedezte. A földgázimport viszont 12,4 milliárd m³ volt. 2022-ben a magyar földgázexport még 1,5 milliárd m³ volt, 2025-re ez az érték 5,8 milliárd m³-re emelkedett – a mennyiség szinte teljes egészében Ukrajnába (2,9 milliárd) és Szlovákiába (2,5 milliárd) került.

Nap- és atomenergia

Az elmúlt években a magyar energiamix jelentős átalakuláson ment keresztül, és Magyarország több alkalommal is túlteljesítette a megújuló energiaforrások kiépítésére vonatkozó saját célkitűzéseit. Míg 2020-ban a villamosenergia-termelésben az atomenergia mellett a szén és a földgáz játszott meghatározó szerepet, ezek együttes aránya közel 40%-ot tett ki, addig 2025-re a szén- és gázalapú termelés részaránya 30% alá csökkent. Ezt a megújuló energiaforrások gyors bővülése tette lehetővé, amelynek messze legnagyobb és legdinamikusabban növekvő szegmense a napenergia. Az elmúlt tíz évben a napenergia aránya Magyarországon 0,2%-ról 25%-ra emelkedett. Ezzel Magyarország világszinten is csúcsértéket ért el. 2019-ben a napenergia aránya a magyar villamosenergia-mixben mindössze 4% volt, a növekedés üteme tehát rendkívül gyorsnak tekinthető.

Magyarország az elmúlt években új mércét állított fel a napenergia-hasznosítás terén, és tavaly már egymást követő negyedik alkalommal érte el az évi több mint egy gigawattnyi újonnan telepített fotovoltaikus kapacitást. A szél- és a vízenergia a csekély potenciáljuk miatt csupán másodlagos szerepet játszanak Magyarországon. A geotermikus energia nagy potenciállal rendelkezik, eddig azonban még alig került kihasználásra.

A nukleáris energia több mint 30 éve az energiamix alapvető eleme, és 2025-ben az ország villamosenergia-ellátásának közel 45%-át biztosította. Az egyetlen jelenleg működő atomerőmű Pakson található, ami négy nyomottvizes reaktorral rendelkezik, reaktoronként 500 MW kapacitással. A paksi meglévő blokkok üzemidejét a magyar kormány meghosszabbította, és egyúttal két új egységgel (Paks II) kívánják bővíteni, amelynek megépítése a kormány kiemelt jelentőségű projektje.

Oroszország helyett az USA

2025 végén kiderült továbbá, hogy Magyarország és az Egyesült Államok szorosabb együttműködést terveznek az atomenergia területén, és Magyarország 2028-tól az amerikai Westinghouse Electric Company-tól fog atomfűtőelemeket beszerezni, hogy csökkentse az Oroszországtól való eddigi függőségét. Magyarország emellett érdeklődését fejezte ki az úgynevezett kis moduláris reaktorok (SMR) fejlesztésében való esetleges együttműködés iránt.

Magyarország az elektromosenergia-termelés CO₂-kibocsátási intenzitása tekintetében már most is kedvező helyzetben van európai összehasonlításban, körülbelül 180 gramm CO₂/kilowattóra értékkel. Németország, amely a megújuló energiák kiépítését tűzte zászlajára, 2024-ben 344-es értékkel jelentősen rosszabb eredményt ért el. A magyar energiapolitika példázza, hogy ideológiamentes megközelítéssel és a történelmi adottságok figyelembevételével hogyan lehet egyrészt megőrizni a gazdasági versenyképességet és a háztartások számára kedvező rezsiköltségeket, másrészt pedig előmozdítani a saját energia- és villamosenergia-mix átalakítását, és ezzel nemzetközi összehasonlításban is új mércét állítani.