Armint Laschet a CDU elnöki posztjával szokásjog alapján akár kancellárjelölt is lehetne, de ez még egyáltalán nem biztos. Mit várhatnánk azonban tőle, ha mégis így alakulna? Fodor Kinga írása.

Meghatározó éve lesz 2021 a német politikának: a szeptemberben esedékes szövetségi parlamenti választások mellett hat tartományi választáson mérik össze erejüket a pártok. Bár a pillanatnyi erőviszonyok a tartományi és szövetségi választásokon alapvetően meghatározhatják az ország külpolitikai irányvonalát, legalább ennyire fajsúlyos kérdés, hogy ki lesz a Németországot 16 éve kormányzó szövetségi kancellár - Angela Merkel - utódja.

A jelenlegi támogatottsági adatok alapján Merkel pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és annak testvérpártja, a bajor Keresztényszociális Unió (CDU) szövetsége magasan vezet a többi párt előtt. Egyelőre szinte biztosnak tűnik, hogy a CDU/CSU közös jelöltje lesz Merkel utódja, akinek kiléte azonban tavaszig még kérdéses. Hagyományosan a pártszövetség nagyobbik pártjának, a CDU-nak az elnökét jelölik erre a tisztségre. Ha 2021-ben is minden a papírforma szerint történne, akkor a CDU frissen megválasztott elnöke, Armin Laschet lenne az evidens jelölt. Bár Laschetnek jó esélyei vannak, jelenleg más nevek is felmerülnek a kancellárjelölti szerepre: többek között a CSU elnöke, Markus Söder, aki egyébként a közvéleménykutatások szerint Laschetnél nagyobb népszerűségnek örvend a lakosság körében. Egy biztos: jelenleg Laschet Németország legnagyobb pártjának elnöke, így mindenképp érdemes áttekinteni, hogy neki milyen külpolitikai elképzelései vannak egy esetleges kancellári megbízatás esetén.

A CDU három elnökjelöltje közül Laschet volt az, aki kampányában nyíltan a merkeli politika folytatása mellett tette le a voksát. A CDU-n belül mérsékelt liberálisnak számító politikus Merkel kancellárságát sikeresnek titulálta, és a merkeli sikerrecepthez tartozó kiszámíthatóság és bizalom megteremtését jelölte meg fő céljaként a párt élén. Elnökségével tehát a CDU alapvető politikai súlypontjai nem változtak, bizonyos külpolitikai kérdésekben mégis eltérő véleményt fogalmazott meg elődjéhez képest. Ez derül ki többek között az elnöki kampány alatt kiszivárgott 10 pontos tervéből is, amely az Impulse 2021 nevet viseli. Laschet, aki 1999 és 2005 között az Európai Parlamentben is politizált, többször szóvá tette, hogy Németországnak – Franciaországhoz hasonlóan – kezdeményezőbb szerepet kellene vállalnia az európai politikában. Ennek megfelelően a terv egyik pontja a CDU európai szerepvállalását erősítené. Támogatja továbbá az EU föderalizációját és a többsebességes Európa tervét, valamint amellett érvel, hogy az Európai Tanács döntéshozatalában növekedjen a többségi elven meghozott döntések száma.

A tervezet másik külpolitikát érintő pontja a transzatlanti kapcsolatokra vonatkozik. Azt írja, hogy az Egyesült Államok Németország legfontosabb Európán kívüli partnere és a két ország között egy olyan szövetség-orientált külpolitika megteremtésére van szükség, amely a felek által képviselt értékeket és érdekeket egyaránt szem előtt tartja. Így az Egyesült Államokkal a klíma- és kereskedelempolitika területén is szorosabb együttműködést irányozna elő. A klímapolitikával kapcsolatban azonban több alkalommal tett olyan nyilatkozatot, miszerint a klímaváltozás elleni küzdelem nem mehet a gazdasági teljesítmény rovására.

Egyébként Laschetnek a többi nagyhatalomhoz fűződő viszonyát is hasonló pragmatizmus jellemzi: Oroszországnál például alapvető hibának tartja, hogy a nyugati vezetők nem hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni Vlagyimir Putyinnal. Politikai ellenfelei közül többen felrótták neki, hogy a többi német párt vezetőivel szemben nem szólalt fel Alekszej Navalnij letartóztatása ellen, és bár a Krím megszállását egyértelműen elítélte, Szíria esetében többször kifejtette, hogy nem tud elképzelni Oroszország nélküli megoldást az Iszlám Állam elleni küzdelemben. Természetesen a megfontolás mögött ebben az esetben is gazdasági érdek áll, egészen pontosan az Északi Áramlat-2 tengeralatti gázvezeték megépítése, amely lehetővé tenné, hogy Németország közvetlenül Oroszországtól vásárolhasson gázt, megkerülve a tranzit országokat. Hasonló megfontolásból támogatja Kína „Egy Övezet Egy Út” programját, rámutatva, hogy a német export nagyban függ a kínai gazdaságtól is. A német reálpolitikus képét azonban árnyalják azon kijelentései, miszerint a CDU elnökeként célja, hogy jobbá tegye a világot, vagy éppen amikor felszólal a déli országok kizsákmányolása ellen a koronavírus kapcsán.

A nagyhatalmi kapcsolatokra jellemző pragmatizmus érhető tetten Laschet Magyarországhoz való hozzáállásában is. Azon német politikusok közé tartozik, akik korábban sosem illették nyilvános kritikával Magyarországot. Ebben persze szerepet játszhat az is, hogy az általa vezetett Észak-Rajna-Vesztfália tartomány hazánk legnagyobb német befektetője. Ugyanakkor az EPP elnöke, Manfred Weber, már Laschet megválasztása előtt megfogalmazta a CDU leendő elnökével szemben abbéli elvárását, hogy tegyen pontot a Fidesz Néppárti tagságának régóta húzódó ügyére. Úgy tűnik azonban, hogy nem a kompromisszumkész Laschet lesz az, aki rövid úton akarna a Fidesz kizárásáról dönteni. Annál is inkább, mert a CDU érdeke, hogy az EPP továbbra is az Európai Parlament legnagyobb pártcsaládja maradjon, így valószínűsíthető, hogy az új elnök nem fogja elkapkodni a Fidesz EPP tagságával kapcsolatos döntést. Sőt, ha abból indulunk ki, hogy Laschet célja a különböző politikai irányzatok integrálása a saját pártcsaládján belül, akkor ez európai szinten akár a Fidesz Néppártban maradását is jelentheti. Összességében tehát arra lehet számítani, hogy a Magyarországgal folytatott politika alapjaiban nem fog változni.

Magyarország és Németország viszonyában fontos téma lehet a migráció is. Az új CDU elnök azon politikusok közé tartozik, akik nyíltan egyetértettek Merkel 2015-ös irányvonalával. 2020-ban a moriai tűzvész után maga is látogatást tett a leégett menekülttáborban, és felszólította az EU tagállamait egy európai szintű megoldás meghozatalára a menekültek gyors elosztásával kapcsolatban. Emellett azt is kijelentette, hogy az összeurópai megoldás nem jelenthet egyben kényszert azok számára, akik nem szeretnének részt venni az elosztásban. Laschet januári választási beszédében is utalt rá, hogy nagyra becsüli a német társadalom sokszínűségét. Viszont jelenlegi pozíciójában, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány miniszterelnökeként tisztában van vele, milyen fontos a hatékony integrációs politika és a bevándorlással együtt megjelenő problémák kezelése. Saját tartományában sokat tett például a klánbűnözés felszámolásáért, valamint zéró-toleranciát hirdetett a radikális iszlamizmussal szemben.

Természetesen a német külpolitikát nem csak az új kancellár elképzelései fogják meghatározni. Pont ez a terület jellemzően kettős-irányítás alá esik, amely megoszlik a kancellári hivatal és a külügyminisztérium között. A külügyminiszteri posztot 1966 óta (ekkor volt utoljára kormányalapításhoz szükséges többsége a CDU-nak) a párt aktuálisan legnagyobb koalíciós partnere adja, legtöbbször a szociál- vagy a szabaddemokraták. A jelenlegi felmérések alapján azonban 2021-ben reális esélye lesz annak, hogy a politikai erőviszonyok miatt Zöld párti politikus tölthesse be a posztot. Erre eddig a német történelem során csupán egyszer volt példa, Joschka Fischer személyében. Felmerül tehát a kérdés, hogy egy zöld külügyminiszter programja mennyire lenne összeegyeztethető Laschet külpolitikai pragmatizmusával. Hiszen a zöld külpolitikai program szerves részét képezik többek között a nemzetközi klímapolitikai együttműködés előre lendítése, a demokrácia-export, a nukleáris leszerelés témaköre, valamint az emberi jogok védelme, amelyek esetenként keresztezhetik a német gazdasági érdekeket is.