A kelet-németországi választások hatására átalakuló német politikai térkép belső dinamikáiegy évvel a szövetségi választásokat megelőzően akár a hagyományosan legfontosabbnémet pártok Ukrajnával kapcsolatos politikájának az átformálásához is vezethet. ANémetország előtt álló összetett, gazdasági, társadalmi és biztonságpolitikai kihívásokraadott – a választók többsége által elégedetlennek minősített – kormányzati válasz ahárompárti Scholz-kormáy népszerűségének bezuhanásához és az államba vetett bizalomdrasztikus csökkenéséhez vezetett.
A szeptemberben három kelet-német tartományban, Szászországban, Türingiában ésBrandenburgban tarott választások újabb lenyomatát adták fenti közhangulatnak. A többi pártáltal évek óta politikai tűzfallal körbevett, karanténban tartott AfD támogatottsága immártörténelmi szintet ért el (30% körüli eredményt elérve mindhárom tartományban), míg SahraWagenknecht kevesebb mint egy évvel ezelőtt alapított új pártja (BSW), könnyedén megugorva abejutási küszöböt, a semmiből vált az egyik napról a másikra megkerülhetetlen tényezővé. A„hagyományos” pártokat balról és jobbról szorongatva a BSW és az AfD láthatólag sikeresen tudjamegszólítani a nemcsak a kormánypártok, de a fő ellenzéki erőnek számító CDU politikájábólegyaránt kiábrándult választókat.
Bár Friedrich Merz pártelnök – és immár kancellárjelölt – vezetésével a CDU már egy ideje tétovalépéseket tett a Merkel-korszakból megítélt centrista pozíciók újfent konzervatívabb irányba valóeltolásával a párt több meghatározó politikusa szerint határozottabb és gyorsabbiránymódosításra van szükség amennyibben a kereszténydemokraták magabiztosan szeretnénekráfordulni a szövetségi választásokat megelőző kampányidőszakra 2025-ben.
A mandátumának lejárta előtt jóval már önnönmaga által is temetett jelzőlámpa-koalícióban valóvezető szerepe ellenére, a közös kormányzás súlyos teher lett a szociáldemokraták számára is. Abrandenburgi tartományi választások orrhosszal való megnyerése az AfD előtt korántsemtekinthető átütő sikernek és csak pillanatnyi lélegzetvételi lehetőséget jelentett az SPD-nekmostani szorongatott helyzetében. Látszólag tudják ezt a párt háza táján is és – a CDU-hozhasonlóan – a legnyíltabban a szorongatott kelet-németországi politikusok járnak az élennemcsak a kritikák, de a válaszok megfogalmazásával is.Ennek fényében kevéssé meglepő, hogy Németország legfontosabb napilapjának a FrankfurterAllgemeine Zeitungnak (FAZ) a hasábjain Szászország és Brandenburg miniszterelnökei, valaminta türingiai CDU elnöke közös véleménycikkben álltak ki Németország ukrán-orosz háborúvalkapcsolatos politikájának a módosítása mellett. Michael Kretschmer (CDU) szászországi,Dietmar Woidke (SPD) brandenburgi miniszterelnökök – aki már korábban is markánsan eltérőpolitikát fogalmazott meg Olaf Scholz kancellár álláspontjához képest – valamint Mario Voigt (CDU)leendő türingiai miniszterelnök meglátása szerint Európa és Ukrajna jövőjének közös érdeke kell,hogy legyen a pusztító háború mihamarabbi, tűzszünettel való lezárása. Ehhez, a nemzetköziszerződések figyelembevétele mellett, széles nemzetközi szövetség támogatásával fokozotttörekvéseket kell tennie Németországnak és az Európai Uniónak annak érdekében, hogy a felekbeleegyezzenek a tárgyalások megkezdésébe. A cél nem lehet más, mint a tűzszünet elérése,egyúttal pedig megbízható biztonsági garanciák nyújtása lenne Ukrajnának – szögezik le a szerzők.
Kretschmer, Voigt és Woidke álláspontja szerint a német kormánynak közvetítőként – mintegykoron – aktívabb külpolitikai felelősségét kell vállalnia a konfliktus rendezésében. Azt akarjuk, hogy Németország aktívabb diplomáciai szerepet játsszon, szorosan együttműködve európaiszomszédaival és partnereivel – jelentik ki a politikusok.A megújuló Bundeswehr, valamint Németország nemzetközi szervezetekben betöltött helyemegfelelő védelmi garanciát jelent az ország számára, ugyanakkor a megfelelően erős katonai erőkiépítésének és fenntartásának csak akkor van értelme, ha intelligens diplomáciával párosul.„Nincs szabadság biztonság nélkül. (…) Szabadságot pedig csak egy szabályokon alapúnemzetközi rend garantálhat.” – szögezik le záró gondolatként a szerzők, egyúttal kiemelve, hogya biztonság és a béke ezen alapvető kérdéseiben Németországnak meg kell hallgatnia keletipartnereinek megfontolásait és véleményét is.
