„Gondolkozott ma már azon, hogy melyik nemhez tartozik?”

Amennyiben Ön, kedves olvasó, a fenti kérdés láttán meglepetten felvonta a szemöldökét, érdemes lehet azon is elgondolkoznia, hogy beszerezze Birgit Kelle újonnan megjelent könyvét, a Genderkomédiát. A német írónő ugyanis nem kevesebbre vállalkozik első, Magyarországon is megjelent művében, minthogy bevezesse olvasóit a gender mainstreaming világába, és bemutassa, hogyan alakította át ez a Németországban mára alapvetéssé vált koncepció a társadalom egyes szegmenseit, beleértve az állami, vállalati vagy éppen egyházi szférát.

Kelle szerint a gender a német nyelvet, a közintézményeket és a politikát sem kímélte, bár a társadalom egy része egyre nagyobb fenntartással figyeli az átalakulás eredményeit. Az írónő, akinek 2013 óta megjelent gender- és feminizmuskritikái közül négy kötete vált bestsellerré Németországban, a Genderkomédiában azt vázolja fel, hogy mi történik, ha egyesek – puszta „világjobbítási” szándéktól vezérelve – túltolják a gender mainstreaminget egy országban. Az író a könyvet egyfajta politikai szatírának szánta, így ennek megfelelően jó adag szarkazmussal, öniróniával, valamint humorral fűszerezve mutatja be, hogy az ő szemében milyen ellentmondásokat és túlkapásokat rejt magában a gender-ideológia megtestesülése. Ennek a szatírának a helyszíne pedig nem más, mint napjaink Németországa, ahol Kelle szerint az ember szinte minden sarkon belebotlik az elmúlt húsz év gender-stratégiájának eredményeibe: „Ma már játszótereket, közlekedésilámpákat, mellékhelységeket és felsőoktatási szakokat genderezünk, nem is beszélve a német nyelvről vagy a Bibliáról.” De vajon van-e mindennek kézzelfogható haszna, azonkívül, hogy az elért eredmények néha szatírába illően viccesek? – teszi fel a kérdést az írónő.

Kelle szerint alapvető problémát jelent, hogy a gender-ideológiára sokan önálló tudományként tekintenek, holott valójában egy rendkívül szubjektív területről van szó, amelynek tartalma sokszor megfoghatatlan. Ez pedig számos paradoxonhoz vezethet. Kelle ilyen gender-paradoxonként hivatkozik arra, hogy bár a gender-aktivisták a biológiai nemet irreleváns, elnyomó kategóriának tartják, amelytől meg kell szabadulni, mégis gyakran hivatkoznak rá, amikor a nők elnyomásáról beszélnek. Kelle szerint ebben az esetben sokszor mindegy, hogy a nők valóban áldozatnak érzik-e magukat, vagy már régóta azokat az előnyöket élvezik, amelyeket a rendszer számukra nyújt. Az elkövető- és áldozatszerepek konstruálása az írónő szerint az identitáspolitika egyik jellemző velejárója. De ma már nemcsak a nők vannak áldozati szerepben a német társadalomban, hanem az új kutatásoknak köszönhetően számos interszekcionális áldozati szerepet különböztethetünk meg, amelyeket halmozni is lehet, például bőrszínre, származásra, testalkatra, szexuális hovatartozásra, biológiai és társadalmi nemre vonatkozóan. Az áldozatszerepek között hierarchia uralkodik, ahol Kelle szerint a ranglétra alján a fehér, heteroszexuális háziasszony és végül a fehér, heteroszexuális férfi áll.  

Ahogy Kelle írja, a gender-szakértők között egyelőre nincs egyetértés arról, hogy a két biológiai nem mellett hányféle társadalmi nemi identitás létezik: ,,Törje le a biológiai béklyókat, és adja át magát a 3, 20, 60 vagy akár 4.000 különböző nem közül való választás szabadságának, amelyek állítólag már ma is rendelkezésre állnak." Az írónő szerint a gender-mozgalom a gyermekeket sem kíméli: egyes tartományi kormányok már általános iskolai érzékenyítő programok keretében bíztatják a gyerekeket arra, hogy gondolkodjanak a szüleik által rájuk erőltetett hetero-normál nemi szerepekről. Külön fejezet foglalkozik a német nyelv „gender-semlegessé” tételével is, amelyhez a magyar anyanyelvű olvasó talán kevésbé tud kapcsolódni, bár rendkívül szemléletes példák segítik megérteni, milyen irányba halad a nyelvújítás. Tudták például, hogy a Lipcsei Egyetem 2013 óta a teljes oktatói kar megszólításakor a ,,Kedves Professzornők” megszólítást alkalmazza, a Humboldt Egyetem pedig – a teljes semlegesség érdekében – a német nyelvben eddig nem létező Professorx megnevezés használatát javasolja?

A Genderkomédia nem tudományos mű, hanem szatíra, annak minden szórakoztató előnyével és egyoldalúságával. Előnye, hogy azok számára is érthetően mutatja be a témát, akik inkább a gyakorlatias megközelítéseket szeretik. A kötet végén található hivatkozások pedig lehetővé teszik a további tájékozódást, és segítik a tudományos alapokra helyezett véleményalkotást.

Ahhoz, hogy láthassuk, a gender-kérdés mennyire megosztja a német társadalmat, elég elolvasnunk a német médiában az írónőről és könyveiről megjelent különböző véleményeket: Míg a Cicero egy újfajta feminizmus megteremtőjeként hivatkozik munkásságára, addig a Zeit magazin egyenesen antifeministának titulálja. Az erdélyi származású Birgit Kelle amellett, hogy négy gyermek édesanyja, szabadúszó újságíró és publicista. Írásai, amelyekben nagy adag humorral közelíti meg a Németországban eluralkodó „gender-őrületet”, rendszeresen jelennek meg a legnagyobb német lapokban. Írói tevékenysége mellett politikailag is aktív, CDU tag és a Bundestag Családügyi Bizottsága több alkalommal szakértőként hallgatta meg a nemek közötti egyenlőséget érintő kérdésekben. Kelle 2021 óta több alkalommal járt Magyarországon, 2022 márciusában a Genderkomédia bemutatója kapcsán érkezik hazánkba.

Birgit Kelle: Genderkomédia – Hogyan akar egy abszurd ideológia uralkodni a mindennapjainkon. MCC Press, 2022, ISBN: 978-615-6351-29-6