A legfrissebb oktatási felmérés szerint a németországi oktatási rendszer továbbra is komoly kihívásokkal néz szembe. Ezek közé tartozik a szakképzett munkaerő hiánya és a nem megfelelő finanszírozás – derül ki a múlt héten bemutatott „Oktatás Németországban 2024” című jelentésből, amelyet a tartományi oktatási és kulturális miniszterek állandó konferenciája, valamint a Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium finanszíroz, és kétévente készítenek el a Leibniz Intézet az Oktatásügyi Kutatásért és Információért felelős kutatói. A fentebb említetteken túl a szakemberek még arra mutattak rá, hogy a bevándorlás, a digitalizáció, valamint a csökkenő iskolai teljesítmény, valamint a tartós társadalmi egyenlőtlenségek miatt van nagy változás iránti igény a német közoktatásban.
Bár a jelentés szerint az oktatásba történő beruházások tíz év alatt 46%-kal nőttek és 2022-re összesen 264 milliárd euróra emelkedtek, ez azonban nem tűnik elegendőnek a megnövekedett kereslet és kihívások fedezésére. Ezért a kutatók rugalmas és igényalapú finanszírozást sürgetnek. Továbbá számos helyen nagyon nehéz szakképzett személyzetet találni – állapították meg a szakértők, akik szerint a nyugat-németországi bölcsődékben a munkaerőhiány várhatóan 2035-ig fennmarad, valamint nem csak az általános közoktatásban, de a szakképzésben és a továbbképzési ágazatban is munkaerőhiány van. Ezen felül a jelentésben arról is írnak, hogy a diákok teljesítményével is vannak problémák: Tanulmányok kimutatták, hogy az általános és középiskolák iskolai teljesítménye stagnál, sőt, csökken. Rámutattak még arra is, hogy sok fiatal végzettség nélkül – sok esetben ideje korán – fejezi be az iskolát: A jelentés szerint 2022-ben mintegy 52.300 fiatal tett így. Emelkedik továbbá az érettségit nem szerzett fiatalok aránya is: 6,9%-ra a tavalyi 6,2%-kal, valamint a 2020-as 5,9%-kal szemben. Mindezek mellett nagy problémát jelent a német oktatási rendszerben tapasztalható nagyfokú társadalmi egyenlőtlenség is: Míg a szegényebb és kevésbé iskolázott családokból származó gyermekek mindössze 32%-a kapott gimnáziumi ajánlást, addig a jómódúbb családokból származó gyermekek 78%-a. A jelentés szerint az ehhez hasonló egyenlőtlenség a későbbi tanulmányok során is jelen van, példaként hozva a statisztikát, miszerint 100 felsőfokú végzettséggel rendelkező szülő gyermekei közül 78-an tanulnak tovább, míg a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező 100 szülő gyermekéből csak 25 dönt a felsőfokú tanulmányok mellett.
Az Oktatási és Tudományos Szakszervezet (GEW) a jelentést sürgető ébresztőnek nevezte minden politikus számára. A GEW elnöke, Maike Finnern hangsúlyozta, hogy az oktatási rendszer évek óta alulfinanszírozott, és különösen a szegény gyermekeknek és családjaiknak, valamint a kihívásokkal teli helyzetben lévő oktatási intézményeknek van szükségük több támogatásra. Kai Maaz, a jelentés egyik írója szerint a pénz és a személyzet a fő gócpontok, de valójában mindenhol vannak problémák az oktatási rendszerben: „Különböző területeken jelentős szükségleteink vannak, és a probléma az, hogy az oktatási rendszer jövőre való alkalmassá tételének kihívásai csak akkor válnak igazán láthatóvá, amikor az igények kölcsönhatásba lépnek egymással”.
