Mindössze néhány héttel Olaf Scholz (SPD) vitatott november eleji kínai útját követően változás állhat be Németország Kína-politikájában. Míg október végén Scholz, az Európai Bizottság és Németország európai partnerei ellenkezése ellenére, beleegyezett a hamburgi (Németország legnagyobb és Európa harmadik legnagyobb) tengeri kikötőjébe történő kínai beruházásba, melynek keretében a kínai COSCO szállítmányozási óriásvállalat az egyik terminálban 24,9%-os részesedést vásárolt, addig az előző hét elején Robert Habeck (Zöldek) szövetségi gazdasági miniszter már a kétoldalú kapcsolatok újra formálását helyezte kilátásba. Minderre azt követően került sor, hogy a miniszter megvétózta egy német chipgyár kínai kézbe történő eladását a kulcsfontosságú iparágakat potenciális biztonsági fenyegetésektől való védelmére hivatkozva.
Az Elmos chipgyártó vállalat (mely Németország egyik kisebb félvezetőgyártó vállalata és amely elsősorban az autóipar számára gyárt chipeket) közleményben jelentette, hogy a német gazdasági minisztérium hivatalosan is figyelmeztette, hogy nem engedélyezi a Silexnek, a kínai Sai Microelectronics svéd leányvállalatának, hogy 85 millió euróért megvásárolja a vállalat dortmundi üzemét. Ezzel közel egy időben a szövetségi kormány nem engedélyezte a müncheni ERS Electronic chipgyártó cég kínai felvásárlását sem.
Habeck meglátása szerint a jövőben Németországnak nyitottnak kell lennie a Kínával való kapcsolatok erősítésére, de óvatosnak kell maradnia a befektetésekkel kapcsolatban. „Nyitott piac vagyunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy hülye piac vagyunk, ezért óvatosnak kell lennünk.” – jelentette ki a miniszter. A német egészségügyi szolgáltatások, a félvezetők, a távközlés, az energia és a kritikus infrastruktúrák – mint például a hamburgi kikötő – azon területek közé tartoznak, ahol Németország „szkeptikusabban” fogadhatja a jövőben a külföldről érkező befektetőket. Ezenfelül a német kormány szigorúbb álláspontot képviselhet a Kínában beruházó német vállalatok beruházási garanciáinak elbírálásakor is. Ennek első jeleként a Szövetségi Gazdasági és Éghajlatvédelmi Minisztérium már tavasszal emberi jogi okokra hivatkozva megtagadta a Volkswagentől a hitelgarancia nyújtását, mert a vállalat Hszincsiang ujgur régiójában akarta bővíteni üzemét.
Elemzők szerint a jövőbeli német Kína-stratégia három részből állhat. Egyrészt, a német kormány valószínűleg nagyobb kölcsönösséget fog követelni a beruházási szabályok és feltételek terén, másrészt korlátozni kívánja majd kínai befolyás erősödését a német gazdaság legfontosabb területein. Végül pedig ösztönzni fogja a német vállalatokat, hogy szélesítsék befektetési és beszállítói lehetőségeiket – ezáltal csökkentve a függőséget Kínától. Utóbbihoz azonban sürgősen szabadkereskedelmi megállapodásokra lenne szüksége Németországnak más potenciális partnerállamokkal – vélik a szakértők.
Német nyelvű összefoglalóért kattintson ide és ide.
