Intézetünk munkatársa Peter Dobrowiecki munkáját is olvashatjuk a Külügyi és Külgazdasági Intézet gondozásában megjelent 4:1 series legutóbbi számában „Milyen konfliktusokat és megoldásokat hozott a 2021/2022-es magyar V4-elnökség?" címmel.

A 2013/14-es és 2017/18-as magyar elnökségekhez hasonlóan a 2021/22-es soros V4-elnökségi program is ambiciózus célokat fogalmazott meg, amelyek sikeres megvalósítása egyaránt szolgált volna bel- és külpolitikai célokat. Az elnökségi program által meghatározott három tematikus egység (stabilitás, gazdasági és társadalmi újraindítás, partnerség) értelmében a magyar elnökség gazdasági, társadalmi és politikai érelemben is új lendületet kívánt adni a V4 partnerségnek a globális COVID-19 járvány által meghatározott időszakot követően.

A magyar elnökség első hat hónapjának talán legfontosabb eseménye Emmanuel Macron francia elnök budapesti látogatása volt 2021. decemberében. A V4 miniszterelnökök év végi csúcstalálkozójához időzített látogatás fontos külpolitikai üzenetet hordozott a 2022. tavaszi francia elnökválasztás és a 2022. januárjában kezdődő francia soros EU elnökségi ciklust megelőzően.

Az ünnepi időszakot követően újra induló elnökségi program kiteljesedését az Ukrajna ellen február 24-én meginduló orosz agresszió írta felül. Bár az orosz támadás nagysága és céljai ekkor még nem voltak egyértelműek, messzemenő politikai hatásai azonnal nyilvánvalóvá váltak. Ahogy Európa államai között, úgy a V4-ek esetében is eltérő kormányzati álláspontok alakultak ki a háborúra adott válaszreakciókkal kapcsolatban. Míg Lengyelország, majd idővel Csehország és Szlovákia is Ukrajna közvetlen katonai támogatása mellett döntött, addig Magyarország az elsődlegesen humanitárius segítség nyújtását helyezte előtérbe. Ezen politikai döntés, illetve a visegrádi országok Oroszország-politikájában mindezidáig is meglévő ellentétek, rövid időn belül éreztették hatásukat a V4-ek belső kapcsolatainak dinamikájában. Számos programpont került lemondásra, Boris Johnson brit kormányfővel folytatott március 8-i, londoni megbeszéléseket követően nem került sor magas szintű V4-es egyeztetésre. Bár a kezdeti, fokozott hangvételű politikai nyilatkozatokat mára felváltották az álláspontok kölcsönös megértésének fontosságát kihangsúlyozó üzenetek a V4-es együttműködés és így az elnökségi program megvalósítása sem tért vissza a korábbi szintre. 

Ennek fényében fontos kérdésnek ígérkezik a V4-ek elkövetkező három elnöki ciklusának a tartalma és üzenete. Sok fog múlni ugyanis azon, hogy a magyar elnökséget követő szlovák, cseh, majd pedig lengyel elnökségek mennyire kívánják majd a jelen helyzetet követően érdemi tartalommal megtölteni az együttműködési formátumot. Más regionális együttműködések deklarált előtérbe helyezése, a magas szintű politikai találkozók számának csökkentése, vagy akár a Visegrádi Alap keretében megvalósuló projektek nagyságának és mennyiségének a korlátozása mind-mind a V4-es kooperáció estleges, a 2000-es évek második felében már részben megtapasztalt kiüresedéséhez vezetne. Természetesen ezen negatív forgatókönyvet természetesen azonnal felülírná egy olyan közös politikai kihívás megjelenése – a 2015-ös migrációs válsághoz hasonlóan – amely újból felértékelné a közös visegrádi érdekérvényesítés lehetőségét.