Mi a konzervativizmus jelentősége Németországban? Milyen problémákkal kellett megküzdenie 1945 után, és milyen kilátásai vannak napjainkban? Ezekről és más kérdésekről Prof. Dr. Frank-Lothar Kroll, a TU Chemnitz 19. és 20. századi európai történelem professzora és a Mathias Corvinus Collegium Magyar-Német Intézete az Európai Együttműködésért (MCC MNI) vendégkutatója beszélgetett a budapesti Scruton Belvárosi Kávézóban 2023. február 28-án. A mintegy 30 résztvevővel zajló rendezvényt Bauer Bence, az MNI igazgatója nyitotta meg, és Prof. Dr. Michael Sommer, az Oldenburgi Carl von Ossietzky Egyetem ókortörténet-professzora, valamint az MNI másik vendégkutatója moderálta.

Bauer beszédében a konzervativizmus magyarországi és az MCC működésében betöltött szerepét fejtette ki, utalva a névadó brit filozófusra, Sir Roger Scrutonra. Prof. Sommer anekdotikusan, életéből és munkásságából vett változatos kérdéseken keresztül mutatta be az előadót. Ezután szakmai bevezetőt adva a témához, mielőtt átadta a színpadot Prof. Krollnak. Kroll a németországi konzervativizmus nehéz helyzetéről beszélt előszőr, amelynek új lendületre van szüksége, mert olyan kérdéseket képvisel, amelyekben mindenki osztozik. Előadását négy témakomplexumra osztotta.

 

Kezdetben beszélt az 1945 utáni konzervativizmus nehézségeiről, amely Hitler hatalomra jutásában való részvétele miatt diszkreditálódott. Ugyanakkor azonban a nemzetiszocializmussal szembeni ellenállás sarokköve volt, és a nácik üldözték is emiatt. Egy másik pont, amely hozzájárult a diszkreditálásához, a nácik és a konzervatívok közötti kapcsolat narratívája volt, amelyet a nácik tudatosan népszerűsítettek a konzervativizmus meghódítása érdekében. Harmadszor, szerepet játszott volna egy demográfiai szempont is. A konzervatív porosz osztály véres kiirtása a Harmadik Birodalomban azt jelentette, hogy ennek a hagyománynak az újraaktiválása a demokráciában személyi szempontból szinte lehetetlen volt, szinte a teljes társadalmi támogatottság hiányzott. A negyedik ok a konzervativizmus földrajzi bázisának hiánya volt a Szövetségi Köztársaságban. A második világháború után Németország elvesztette regionális miliőjét, Ostelbient, azaz az Elbától keletre fekvő egykori német keleti területeket. Az utolsó ok a népesség eltolódása és átrendeződése volt. A megszokott hierarchiák összeomlottak, és a polgárság kategóriáját új életformák váltották fel.

 

Előadásának második részében Kroll a Nyugat kulturális felfogásáról beszélt. Kulturális szempontból 1945 és 1960 között volt a valóban német kulturális koncepció dominanciájának utolsó szakasza. A szövetségesek 1945 után a német társadalomban az irányadó elveket és a demokrácia nyugati koncepcióit vezették be. Ez természetesen sok előnnyel járt, de a konzervatívoknak meg kellett fizetniük az árát. A közös keret a nyugati blokkba való integráció volt, de mindezek ellenére a német konzervatív hagyományok relativizálódtak. Kroll a két formáló jelenséget nyugatiasodásként, az elitek Nyugathoz való eszmei integrációjaként, valamint a mindennapi életben, a médiában és a tömegkultúrában széleskörű hatású amerikanizálódásként határozta meg. A konzervativizmust a konszenzusra épülő liberalizmus váltotta fel, amelyet a blokkkonfrontáció során a marxizmusnál kisebb rossznak tekintettek. Az 1968-as generációval a konszenzusliberalizmust később a neomarxizmus ideológiája váltotta fel, ami hozzájárult a politikai kultúra balra tolódásához. A konzervativizmus és a konszenzusra épülő liberalizmus képviselőinek köszönhetően azonban sikerült megőrizni a szabadelvű demokratikus alaprendet.

 

Előadásának harmadik részében történelmi áttekintést adott a konzervatív gondolkodás és politika tartalmáról, melynek az értelmében nem a megőrzés kedvéért való megőrzésről van szó. Ehelyett inkább arról van szó, hogy vannak bizonyított értékek és állítások, amelyeket meg kell őrizni. A konzervativizmus három alapfogalma a konzervatív szabadság, a nacionalizmus és a szociális kérdés. A konzervatív szabadságfogalom az egyéni vágyak korlátlan megvalósításával szemben áll a felelősség és az értelmes és jogilag biztosított rend iránt. Az ember csak közösségi kötöttségei között tud kibontakozni. A nacionalizmus Bismarckig baloldali kérdés volt Németországban, csak ezután változott meg. A konzervativizmus mindig is a regionalizmus és a föderalizmus, valamint a kulturális Európa mint egység mellett állt ki. A konzervatívok nem közömbösek a szociális kérdés iránt sem. Sőt, ez történelmileg a konzervativizmus, nem pedig a szocializmus vagy a liberalizmus központi kérdése volt. Kroll itt kifejtette, hogy a tulajdonjog mindig is kötelezettséghez és felelősséghez kötődött.

 

Végezetül kitekintést nyújtott a kortárs vitákra és a konzervativizmus szerepére. Kroll hangsúlyozta a bevált intézmények tiszteletét és az „egalitarizmus helyett a többszintű sokszínűség rendjének" megbecsülését. A konzervativizmus Európa differenciált belső felosztását állíthatná a középpontba. A konzervatív elkötelezettség az egyenlőtlenség mint a szabadság alapja, valamint az egészséges és mértéktartó fejlődés: „fejlődés a szabadságban".