Milyen szerepet játszik a média az európai integrációban? Valóban beszélünk egymással is Európában, vagy csak egymásról? Ezekről és más kérdésekről beszélgetett Frank Lübberding, szabadúszó újságíró  Boris Kálnoky-val, az MCC Média Iskolájának igazgatójával az MCC Scruton Kávézóban Budapesten, 2023. január 31-én. A mintegy 80 résztvevővel zajló rendezvényt Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet igazgatója, valamint Böhm Márton kutatási koordinátor nyitották meg.

Ezt követően Lübberding előadást tartott, amelyben kifejtette szakmai álláspontját a német és az európai média fejlődéséről illetve az európai nyilvánosság kialakulásáról. Egy német politikai újságíró szemszögéből mutatta be Magyarországot, majd összehasonlította a kelet és nyugat közötti európai vitakultúra jelenlegi hiányosságait a korábbi, észak és dél közötti vita hasonló problémáival. A német média például alig tudósított a mediterrán térség államadósságválságáról anélkül, hogy erkölcsi ítéleteket is hozott volna; de a kelet-közép-európai államok migráció és a szuverenitás iránti hozzáállásának megítélésében is hiányosságokat tapasztalt, ami a nemzeti médiában és társadalmakban növekvő polarizációhoz vezetett. Sok esetben elszigetelt elitviták voltak ugyan, de a közös nyelv hiánya miatt ezeknek nem volt olyan széles körű hatása, mint ami egy közös európai nyilvánosság megteremtéséhez szükség lenne. Ehelyett ez a fiktív nyilvánosság egyre inkább az egymás elleni harag fórumává és csataterévé fajult. Ez már nem a kölcsönös toleranciáról és a hídépítésről szólt, hanem inkább bizonyos kizárólagos identitáspolitikák érvényesítéséről. Az európai vitatér hiánya az "egyre szorosabb unió" követelését nehezen megvalósíthatónak értékelte. Lübberding különösen a közösségi média veszélyét hangsúlyozta, amely a "csonkítás, polarizáció, manipuláció és fragmentáció" veszélyét hordozza magában.

 

Ennek alapján Boris Kálnokyval a rendszerváltás utáni kulturális változásokról és új narratívákról, valamint az európai médiakultúra és identitás nyugat és kelet közötti különbségeiről beszélgettek. Egyetértettek abban, hogy túl gyakran nem kerül sor valódi, mélyreható európai vitákra, hanem csak felületes nemzeti elitdiskurzusok jelennek meg. Az európai identitás előmozdítása érdekében sokkal jobban meg kellene ismerni egymás aggodalmait és vitáit. Nyugat-Európa azonban egyre inkább érdektelenségből hátat fordít a Keletnek. Sajnos a kommunikáció egyirányú utca: miközben a Nyugat elvárja, hogy a Kelet átvegye az álláspontját, ő maga nem hajlandó erre. Mindenesetre egy közös Európa csak akkor lehetséges, ha őszintén beszélünk egymással, és nem egymásról. Kálnoky itt azt kérdezte, hogy Kelet-Európa nem adhatja-e vissza szívét és lelkét a Nyugatnak.

 

A következőkben egyetértettek abban, hogy a szuverenitás és a nemzet fogalma Németországban negatív konnotációval bír, de más európai országokban, különösen keleten, a többség támotgatja ezeket. Hasonlóképpen, egyértelműen eltérő álláspontok alakultak ki arról, hogy mi is valójában a liberális demokrácia, mivel az európai országok egyes politikai vitái nem voltak összehangoltak. Kálnoky lenyűgözően vázolta a liberalizmus magyar tapasztalatait, és szembeállította a magyar vitakultúrát a német konszenzuskultúrával. A vitázók egyetértettek abban, hogy mindkét ország számára kívánatos lenne a tiszteletteljes vita középútja, amely elismeri az alapvető közös pontokat is. Sajnos a modern digitális média "falatka-kultúrája" - minden médiafogyasztó maga választja ki a tartalmakat és így az igazságokat - jelenleg még inkább a viták széttöredezettségét táplálja, ahelyett hogy hozzájárulna az európai nyilvánosság kialakulásához. 

 

Végül a közönség előtt is megnyílt a vita, amely a média mint gazdasági tényező, a német identitás, a média moralizálása és idealizálása, valamint a magyar tudósítások túlzásai és félretájékoztatása témáinak széles skáláját vonultatta fel. Az est végső konklúzióját Böhm Márton kutatási koordinátor vonta le: remélhetőleg maga a rendezvény is hozzájárulhatott egy kicsit ahhoz, hogy a párbeszéd Európában folytatódjon.