Hans-Christof Kraus, a Passaui Egyetem Újkori és Kortárs Történelem Tanszékének vezetője a Magyar-Német Intézet által szervezett "Az illúziók vége: világpolitikai változások 1990 óta" című előadással egybekötött kerekasztal-beszélgetésen beszélt az 1990-es évet követően kialakult világrendről és a mai világpolitikai helyzetről. A pódiumbeszélgetésen, amelyre szokás szerint a Scruton Caféban került sor, mintegy 50 vendég vett részt. Bauer Bence intézetigazgató bevezető gondolatai után Michael Sommer professzornak adta át a szót. Sommer az oldenburgi Carl von Ossietzky Egyetem ókortörténet professzora, aki az est moderátora volt.
Kraus előadását a közelmúlt globális eseményeinek rövid áttekintésével kezdte.Véleménye szerint a huszadik századot három nagy fordulópont határozta meg: a két világháborút követő geopolitikai újrarendeződés, valamint az 1990 körüli rendszerváltások sorozata. A Szovjetunió bukása, Németország békés és nyugati dominanciájú újraegyesítése és az Európai Unió keleti bővítése a nyugat győzelmének vitathatatlan jellemzői, ebben szinte mindenki egyetért. A győzelem okozta eufória azonban széles körökben azt a gondolatot ébresztette, hogy ez a nyugati rendszer végső győzelme - a "történelem vége", ahogy Francis Fukuyama fogalmazott azonos című könyvében. Kraus szerint ez a tévhit az elmúlt három évtizedben a nyugati külpolitikában súlyos hibákhoz vezetett, amelyek maradandó károkat okoztak Európa és a nyugati demokráciák jövőjének biztonságában.
Oroszországnak a nemzetközi kereskedelmi és védelmi közösségbe való nem megfelelő integrációjától kezdve - ami Kraus szerint az orosz neoimperializmus felemelkedésének kedvezett - Kína és a politikai iszlám felemelkedéséig a nyugat számos egyedi esetben elmulasztotta a szükséges komolysággal szembenézni a feltörekvő veszélyekkel és hatalmakkal. Ehelyett a nyugati felsőbbrendűség illuziójába ringatták magukat. A nyugati univerzalizmus évtizedeken át tartó vágyálma most a globális instabilitás formájában bosszulja meg magát, és az ukrajnai háború nem más, mint a globális felsőbbrendűségért folytatott újraéledő verseny egyik első tünete.
Kraus komoly párhuzamokat lát az 1900-as vagy az 1930-as évek háború előtti időkkel, és arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi feszültségek eszkalálódása idővel egyre valószínűbbé válik, és egy újabb világháború már nem elképzelhetetlen. A közönségből érkező kérdésekre válaszul Kraus bővebben kifejtette, hogy miként lehet kezelni ezeket a veszélyeket. Többek között az is felmerült, hogy Bismarck hogyan kezelte volna a mai helyzetet, és hogyan kellene kezelnünk az egyre inkább diszfunkcionális, szabályokon alapuló világrendet. Dr. Hende Csaba volt magyar honvédelmi miniszter ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a magyar kormány már 2015-ben elrendelte saját védelmi kapacitásainak messzemenő átalakítását, és ezzel korán alkalmazkodott a megváltozott világhelyzethez.
A többpólusúvá váló világrendben Prof. Dr. Kraus szerint elengedhetetlen, hogy a különböző érdekszférák kiegyensúlyozásának gondolata újra előkerüljön, és hogy a kisebb államok szuverenitása mellett figyelembe kell venni a feltörekvő és a nagyhatalmak eltérő geopolitikai elképzeléseit is. Bismarck például a Német Birodalom államalapítása után is mindenekelőtt a béke és az egyensúly fenntartására támaszkodott, hogy elkerüljön egy olyan katasztrófát, mint amilyen később az első világháború formájában bekövetkezett.
