2025. november 19-én került sor a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért szervezésében, a budapesti Mathias Corvinus Collegium központjában az “Egy konzervatív értelmiségi gondolatai és mindennapjai Németországban 1945 után” című könyvbemutatóval egybekötött kerekasztal-beszélgetésre. A rendezvényen mintegy 50 résztvevő jelenlétében, Dr. Alexander Eiber, publicista és író mutatta be a német konzervatív gondolkodó, Caspar von Schrenck-Notzing életéről szóló életrajzát.

Az estet Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója nyitotta meg köszöntőjével, amelyben hangsúlyozta: Caspar Schrenck-Notzing azt jelentette a német konzervativizmus számára, amit Roger Scruton jelentett a brit konzervativizmusnak. Ezt követően a rendezvény moderátora, Dr. Desiderius Meier történész mutatta be Dr. Alexander Eiber pályafutását. Regensburgban és Münchenben tanult, és jelenleg – miután különböző pozíciókat töltött be a CSU-nál – Bécsben dolgozik publicistaként és újságíróként.

A könyvbemutató bevezetőjében Eiber a német szellemi élet 1968 óta bekövetkezett változásairól beszélt. Véleménye szerint azóta az országot egy baloldali dominanciájú kulturális értelmezési fölény jellemzi, amely a racionalitást és az erkölcsöt kizárólagos mércének tekinti, miközben a hagyományos közösségeket megkérdőjelezi. Ez az „új baloldal” egyértelmű csoportidentitással és saját narratívákkal rendelkezik, míg egy összefüggő konzervatív ellennarratíva mindmáig hiányzik. Eiber könyve ezért a hiányzó konzervatív perspektívához kíván hozzájárulni.

Eiber ezt követően Schrenck-Notzing életébe nyújtott betekintést: polgári gyökerű nemesi családból származott, amely identitásában inkább vállalkozói szellemében mutatkozott meg, mintsem a nemesi öntudatban. Két meghatározó gyermekkori élmény formálta későbbi gondolkodását: egyrészt apja korai halála, aki Hitler elkötelezett ellenfele volt, és mély ellenszenvet ültetett fiába a totalitarizmus és az ideológiai egységesítés iránt; másrészt egy történet a háború utolsó napjaiból, amikor a baloldali-liberális magántanára pánikba esett – ez az élmény csak még inkább erősítette Schrenck-Notzing szkepticizmusát a liberális világnézetekkel szemben. Ezek a tapasztalatok mindemellett tartós bizalmatlanságot alakítottak ki benne a tömeges ideológiákkal és politikai utópiákkal szemben.

Schrenck-Notzing 1961 és 1988 között több befolyásos könyvet publikált, köztük a “Charakterwäsche” és a “Die Neue Linke” című műveket, amelyek a háború utáni politikai kultúra központi kritikáit fogalmazták meg. 1970-ben alapította a Criticón című folyóiratot, amely évtizedeken át a német konzervatív értelmiség legfontosabb fórumának számított. Eiber kitért Schrenck-Notzing pártpolitikai viszonyaira is: egyre nagyobb távolságot tartott a CDU-tól, miközben Franz Josef Straußban és a CSU-ban látta egy lehetséges valódi konzervatív „negyedik párt” hordozóját. Politikai szinten azonban mindig szkeptikus maradt a pártstruktúrákkal szemben, és alapvetően távolságtartó magatartást képviselt.

Előadásának harmadik részében Eiber végül arra a kérdésre tért ki, mit jelent a konzervatív gondolkodás Schrenck-Notzing szerint. Konzervatívnak lenni azt jelenti, hogy a valóságra orientálódunk, és elismerjük az emberi megismerés korlátait; az olyan intézmények, mint a család, a vallás és az állam, a „hiányossággal terhelt ember” számára elengedhetetlenek. Ugyanakkor a konzervativizmus nem azonos pusztán a status quo fenntartásával. Az előadás végén Eiber négy gyakorlati alapelvet fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogyan működhet a konzervatív gondolkodás a 21. században, többek között a Gramsci mintájára kialakított metapolitikai stratégia szükségességét hangsúlyozva.