2025. szeptember 9-én, kedd este a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Magyar-Német Intézete az Európai Együttműködésért meghívására, a német állam- és alkotmányjogász, ügyvéd és publicista, Dr. Ulrich Vosgerau tartott előadást Budapesten „Európa legerősebb államától a válságba sodródott nemzetig? - Németország változása a 21. században” címmel. A német nyelvű rendezvényen körülbelül 80 érdeklődő vett részt.
Európa – különösen Magyarország – gyakran vegyes érzelmekkel tekint Németországra, hiszen az ország egykor Európa gazdasági és politikai motorjának számított, ám különösen az utóbbi években egyértelmű visszaesés figyelhető meg. Sok magyar azonban még mindig egy idealizált, korábbi évtizedekből származó Németország-képben hisz. Orbán Viktor miniszterelnök mindezt 2024-ben a következőképpen fogalmazta meg: „Ez a Németország már nem az a Németország, amelyet nagyszüleink és szüleink példaként állítottak elénk.” De vajon helytálló-e ez a megállapítás, vagy a látszat néha csalhat? Ezt a kérdéskört volt többek között hivatott a rendezvény körüljárni.
Dr. Vosgerau előadásában visszatükröződött mindaz a tapasztalat és szakértelem, amely méltán teszi őt a téma kiemelkedő szakértőjévé. Többek között nevéhez fűződik a német média helyzetéről és befolyásáról írt „Die Herrschaft des Unrechts – Die Asylkrise, die Krise des Verfassungsstaates und die Rolle der Massenmedien” (Az igazságtalanság uralma – A menekültügyi válság, az alkotmányos állam válsága és a média szerepe) című könyv is. 2025 júniusában pedig a COMPACT Magazin képviseletében – jelentős médiavisszhang mellett – a Szövetségi Közigazgatási Bíróság előtt látta el a magazin védelmét, miután az újságot az akkori belügyminiszter – mint utólag bebizonyosodott – jogellenesen betiltotta. A COMPACT betiltását a Német Szövetségi Köztársaság történetében az 1962-es Spiegel-ügy óta a sajtószabadság egyik legsúlyosabb megsértésének tartják. Dr. Vosgeraunak végül sikerült a betiltás teljes feloldását elérni.
A rendezvény nyitóbeszédében kiemelésre került a Magyarország és Németország közötti mély baráti kapcsolat, és felelevenítették azt is, hogy a Berlini Fal első kövét szimbolikusan Magyarország verte ki a magyar-osztrák határ kelet-német menekültek előtt való megnyitásával. Ugyanakkor említésre került az is, hogy a hosszú ideig stabil és megbízható Németország jelenleg gazdasági és társadalmi válságok sorával küzd. Az előrehozott választások és az új kormány első 100 napja után a Friedrich Merz (CDU) vezette kabinet alatt az ellenzék továbbra is erősödni látszik, ami a jövőben eddig elképzelhetetlennek tartott kormányzati konstellációkhoz és változásokhoz vezethet, miközben a kormány támogatottsága rendkívül alacsony. A Kelet- és Közép-Európai országok számára Németország továbbra is kulcsfontosságú partner, ezért Magyarországon is abban reménykednek, hogy Németország képes lesz válságait mielőbb kezelni. Ezek ugyanis a magyar-német kapcsolatokat is befolyásolják – amint az az elmúlt hónapokban Simeon (azaz „Maja”) T. esetében is visszaköszönt.
Dr. Vosgerau előadását a német újraegyesítés utáni kicsattanó eufória felidézésével indította. A „Németország arany százada” iránti elvárások azonban szerinte nem teljesültek. Ezt több okra vezette vissza: először is, a 1990-es évek elején a politikai elit között bizonytalanság uralkodott a jövőbeni irányt illetően. Továbbá az 1998 és 2005 közötti vörös-zöld (SPD-Zöldek) kormány különböző reformokat hajtott végre, például jelentősen egyszerűsítette a kettős állampolgárság és honosítás szabályait, valamint – Vosgerau szerint – létrehozott egy „mélyállamot” baloldali civil szervezetekből. Ezek tevékenységét élesen kritizálta, mivel Németországot „nevelő állam” jellemvonásokkal ruházzák fel, amellett, hogy demokratikus szempontból is megkérdőjelezhetőek, hiszen ezáltal a politikai akaratformálás nem „alulról felfelé”, hanem fizetett, teljes munkaidős aktivisták által irányított módon történik.
A bevándorlók általi túlterheltség mellett az ország hanyatlását szerinte a vállalatok elvándorlása is fokozza, amelyet a magas energiaárak és az elavult infrastruktúra (példaként említve a drezdai Carolabrücke részleges összeomlását) okoz. Dr. Vosgerau szerint a társadalom erősen megosztott a bal- és jobboldal között. További fordulópontként említette a 2010-es, jogellenes görög mentőcsomag esetét, amely során az európolitika fenntartása fontosabbnak bizonyult a törvények betartásánál. Hasonló minták figyelhetők meg az illegális migráció esetében is: jelenleg az egykori szíriai lakosság körülbelül 1%-a és az afganisztáni lakosság 5%-a él Németországban. Az illegális bevándorlás elleni védelemhez alapvető demográfiai változásokra lenne szükség Németországban – amit azonban rendkívül valószínűtlennek tart. Az előadást Vosgerau a média egyoldalú és „önmagát egységesítő” jellegének kritikájával zárta. Reményét fejezte ki ugyanakkor az alternatív médiaplatformok irányába, amelyek növekvő befolyásukkal plurálisabb médiakörnyezetet alakíthatnak ki.
Ezt követően vendégeink egy kötetlen beszélgetés keretein belül folytatták a felvetett kérdések megvitatását. A moderátor kérdései többek között arra irányultak, hogy Vosgerau miként értelmezi a Németországban kialakult irányított, illetve posztmodern demokráciát, és miért tud a szociáldemokrata SPD-párt gyenge támogatottsága ellenére továbbra is ekkora nyomást gyakorolni a CDU-ra, miközben a jóval magasabb támogatottságot élvező AfD rendszeresen hátrányos helyzetbe kerül.
Vosgerau erre válaszként a „tűzfal” (Brandmauer) jelenségét említette, amelynek fenntartása a CDU számára egyértelmű hátrányokkal jár, mivel a pártot indirekt módon baloldali politikára kötelezi. Ebben a posztdemokráciában szerinte egy olyan elitkonszenzus érvényesül, amely során az AfD soha nem juthat kormányzati felelősséghez; az eurómentés, a tömeges bevándorlás és a klímavédelem teljes mértékű támogatása pedig nem kérdőjelezhető meg. Mivel a saját politika érvényesítéséhez a jogi kereteket is túllépik, Vosgerau megerősítette azt az állítását, hogy Németország már nem tekinthető működőképes demokráciának.
Végül a jövőre vonatkozó előrejelzést adott: az úgynevezett „védelmező demokrácia”, amelyben az alkotmányvédelem a politikai üldözés eszközeként működik, ártalmatlan állampolgárokat figyelve meg, nem jellemző a liberális demokráciákra. Ezért jelenleg kevéssé képes reményteli jövőben gondolkodni. Bár a baloldali médiumok hitelessége csökken, eddig még nem alakult ki kritikus fordulópont. Egy ilyen fordulópont lehet szerinte például az AfD betiltása.
A közönség kérdéseire válaszolva Vosgerau kiemelte, hogy azok az emberek, akiknek van veszítenivalójuk, nem állnak ki magukért. Ehelyett sok német inkább elvándorol: így csak 2024-ben mintegy 300 000 ember hagyta el Németországot.
