2025. június 16-án Magyarország Bécsi Nagykövetségén mutatták be az „Ungarische Wegmarken: Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung” című, 2024. decemberében megjelent könyvet a kötet szerkesztőivel – Bauer Bencével, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatójával, valamint Prof. Dr. Frank-Lothar Krollal, a Chemnitzi Műszaki Egyetem 19–20. századi európai történelem professzorával. Az eseményt, amelyen mintegy 100 fő vett részt, Fonay Tamás, a Magyar-Német Intézet projektkoordinátora moderálta.

A könyvbemutatót Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország nagykövete az Ausztriai Köztársaságban nyitotta meg, aki a következő szavakkal hangsúlyozta az alkalom fontosságát a bilaterális kapcsolatokra való tekintettel: „A világban sok minden zajlik; sokféle véleménnyel és meggyőződéssel találkozhatunk, de hogyan lehet egy ilyen zavaros világban – mint a miénk – saját véleményt alkotni? Végső soron csakis az egymással folytatott párbeszéd és az információkhoz való nyitott hozzáállás révén nyerhetünk tiszta képet bizonyos kérdésekben.”

Ezt követően Fonay Tamás kezdte meg a beszélgetést egy bevezető kérdéssel, amely a szerkesztők motivációját firtatta a könyv kiadására vonatkozóan. Kroll válaszában kifejtette, hogy Németországban vagy Ausztriában gyakran torz vagy téves kép él Magyarországról.  Csak miután maga is ellátogatott az országba, ébredt rá, hogy a német nyelvű média közel sem végez alapos munkát a Magyarországról szóló tudósítás terén. Ennek következtében gyakran tapasztalta, hogy a köznyelvben olyan történetek honosodtak meg Magyarországgal kapcsolatban, amelyek számos alkalommal hamis képet mutattak be. Megdöbbenve tapasztalta továbbá, hogy jellemzően a Magyarországról legkevesebb tudással rendelkezők bizonyulnak a leghangosabbnak. Kroll így saját felelősségének is érzi, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel korrigálja ezt a Magyarországról alkotott torz képet, és olyan információkat közvetítsen, amelyek mindezt objektívabbá teszik.

Bauer Bence teljes mértékben egyetértett Kroll szavaival, és úgy látja, a könyv egy felhívás arra, hogy az olvasók alaposabban nézzenek utána a magyarországi viszonyoknak, mielőtt saját véleményt alakítanak ki az országról. Mert ahogyan hangsúlyozta: „A legveszélyesebb világkép azoké, akik még soha nem látták a világot”.  Példaként a magyar–német barométert említette, amely évente kerül bemutatásra Magyarországon, s amely szerint a németek 80 százaléka aggasztónak találja, hogy Magyarországon elnyomják a kisebbségeket. Egy ilyen társadalmi vélemény kialakulását azonban csak egyszerű tudatlanság vagy valótlan állítások magyarázhatják, hiszen – a legtöbb európai országgal ellentétben – Magyarország széles körű kisebbségvédelmi jogrendszerrel rendelkezik. Hivatalosan összesen 13 kisebbség tartozik az autochton nemzetiségek közé, különösen kiemelendők köztük a szintik és romák, valamint a németek. Emellett a magyarországi zsidó közösség a harmadik legnagyobb az Európai Unióban, és – ellentétben más országokkal, például Franciaországgal vagy Németországgal – itt alig fordulnak elő antiszemita incidensek.

A moderátor egyik további kérdésében arra volt kíváncsi, hogy a könyv témái közül melyekben látnak a szerkesztők hasonlóságokat vagy épp különbségeket Németország, Ausztria és Magyarország között. A Magyar-Német Intézet igazgatója különösen az emlékezetpolitikát emelte ki, mint markáns különbséget. Németországgal ellentétben ugyanis Magyarországon átfogóan ápolják a történelmet, és érzékenyítik a lakosságot a múlt pozitív és negatív szakaszaira egyaránt. Bauer szerint ennek egyik példája maga Orbán Viktor, aki 10 évvel ezelőtt január 19-ét a magyarországi németek kitelepítésének emléknapjává nyilvánította, ezzel biztosítva, hogy a magyarországi németek magyarok általi méltatlan bánásmódja ne merüljön feledésbe. Orbán Viktor személyesen is bocsánatot kért mindazért, ami ebben a szörnyű időszakban történt.

Kroll a könyv szinte minden témájában alapvető különbségeket vél felfedezni Németország és Magyarország között. Az egyik legszembetűnőbb a hazához való viszonyulás: Magyarországon ez természetes patriotizmussal és nemzeti büszkeséggel társul, míg Németországban a hazaszeretet jórészt kiveszett. A német föderalizmus – amely történelmileg alakult ki, és Magyarországon nem létezik – szintén számos strukturális és kulturális különbséget eredményez. Kroll szerint Magyarország egyszerűen más ország, más néppel és más nyelvvel, ezért természetes, hogy nem lehet mindenben egyezés, és ezt el kell fogadni. Végezetül a hallgatóságnak egy izgalmas jövőképet is felvázolt: számos érdekes téma – amely helyhiány miatt kimaradt az „Ungarische Wegmarken” második kötetéből – a tervezett harmadik kötetben kap majd helyet.

A pódiumbeszélgetést követően a magyar nagykövetség állófogadást tartott, lehetőséget adva a személyes és kötetlen eszmecserére. Összességében elmondható, hogy a könyvbemutató újabb hozzájárulást jelentett a magyar–német párbeszédhez, a két ország közötti tartós hídépítés reményében.