Milyen belső és külső fenyegetések veszélyeztetik a nyugati demokráciák stabilitását? Ez a kérdés állt Prof. Dr. Rainer Lisowski neves politológus és közgazdász előadásának középpontjában, amelyet a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért szervezett a szekszárdi Mathias Corvinus Collegiumban (MCC) 2024. szeptember 27-én. „Nyomás alatt –nyyugati típusú demokráciák belső és külső kihívás kihívásai” címmel elemezte az európai, észak-amerikai és óceániai demokráciákat jelenleg fenyegető veszélyeket. Az előadáson mintegy 40-en vettek részt, amelyet Alexander Rasthofer, az intézet kutatási koordinátora moderált.
Lisowksi rögtön az előadás elején hangsúlyozta, hogy a nyugati demokráciákat fenyegető legnagyobb veszély nem kívülről, hanem belülről érkezik. Szerinte ez belső túlterhelés, amely nem más, mint hogy a demokratikus társadalmak a „túlzott moralizálás és a hiperdemokratizálás” miatt kiegyensúlyozatlanná válnak. Bár a demokrácia, az erkölcs és a technokrácia általában pozitív értékeknek számítanak, túlzásba víve társadalmi feszültségekhez vezethetnek. Lisowski szerint a politikai vitákban a „hipermoralizáció” jelensége különösen aggasztó. „Hajlamosak vagyunk a politikai kérdéseket erkölcsiséggel túltelíteni és ez megosztja a társadalmat” - hangsúlyozta, utalva a németországi migrációs vitára, amely különösen jól mutatja ezt a tendenciát.
A növekvő technokrácia szintén veszélyt jelent, mivel a polgárok egyre inkább úgy érzik, hogy a kormányzati szabályozások atyáskodnak felettük. Az egyre bonyolultabb rendelkezések és előírások megnehezítik az állami intézményekbe vetett bizalmat: „Ha az állam a legapróbb részletekig szabályozza, hogyan éljük az életünket, elveszíti a polgárok bizalmát” - figyelmeztetett a közgazdász és politológus. Ez a technokratizálódás gyengítheti a demokrácia cselekvőképességét, és növelheti a szakadékot az állam és a lakosság között.
A belső feszültségek mellett az előadás például az Oroszország és Kína féle autokratikus rezsimek növekvő versenyére is összpontosított. Míg Oroszországot gazdasági gyengesége miatt kevésbé komoly fenyegetésnek tekintették, addig Lisowski Kína növekvő geopolitikai és gazdasági jelentőségét komoly kihívásként emelte ki. „Kína számos fejlődő ország számára vonzó modellt kínál, amelyet a világ egyes régióiban még a nyugati megfelelőjénél is jobbnak tartanak” - magyarázta, utalva különösen Kína növekvő befolyására Afrikában. Befektetésekkel és infrastrukturális projektekkel növeli hatalmát, egyúttal politikai-autoriter alternatívát kínál a nyugati demokráciamodellel szemben. Ez a fejlődés komoly kihívást jelent a demokrácia globális fölénye számára.
Az előadást élénk pódiumbeszélgetés követte, amelyen a résztvevők azt a kérdést feszegették, hogy a nyugati demokráciák hogyan tudnak megfelelni a belső és külső kihívásoknak. Hangsúlyozták, hogy vissza kell térni annak alapelveihez. A meglévő feszültségek leküzdéséhez elengedhetetlen egy olyan gyakorlati politika, amely meghallgatja a polgárokat és reagál az igényeikre.
Különösen Európa autokratikus rezsimek által jellemzett, egyre inkább globalizált világrendbeli szerepe kínált intenzív vitatémát. A résztvevők egyetértettek abban, hogy Európának világosabban kell meghatároznia álláspontját, és nagyobb önbizalommal kell képviselnie értékeit. Többé nem szabadna pusztán szemlélője lenni a geopolitikai vitáknak, hanem aktív szerepet kellene vállalnia.
