Yann Caspar interjúja Dr. Bauer Bencével a Visegrád Postban.

Nemrégen azt írta, hogy a német politikát már a szivárványviszonyok  — egyesek szerint a weimarizálódás — uralják. Mit ért pontosan weimarizálódás alatt?

Szeptember végén választották meg a 20. német szövetségi parlamentet, amelyben immáron 8 párt képviselői lesznek jelen. Ez egy új felállás, amire eddig még nem volt példa a német történelemben. Az oka pedig az lehet, hogy a politikai rendszer nagyon széttagolt, számos párt és érdekcsoport van jelen a közéletben, és az új kormány is várhatóan egy hármas koalícióban fog működni. Ez is új helyzet, hiszen eddig mindig kétpárti koalíciók működtek Németországban, sőt egy alkalommal a CDU/CSU-nak abszolút többsége is volt. Azért írtam a weimarizálódás-ról, mert a Weimari Köztársaságban volt megfigyelhető az a folyamat, ami most Németországban zajlik: nagyon sok a különböző kis párt és nagyon nehéz koalíciót alkotni a kormányzásra. A Bundestagnak sosem volt még ilyen sok tagja, mint manapság és ez a német választójog egyedisége miatt alakulhatott így.

Négy évvel ezelőtt Angela Merkelnek fél évig tartott, míg kormányt tudott alakítani. A mostani helyzetet hogy látja? Hol tartanak a tárgyalások?

Angela Merkel negyedik kormánya hosszas koalíciós tárygalások után 2018. március 14-én állt csak fel. A CDU akkor először próbálkozott egy úgymond Jamaica-koalícióval, benne a zöldekkel és a polgári liberális FDP-vel, azonban ez a kisérlet akkor nem sikerült. Elvileg most is van esély egy ilyen formációra, de ez jelenleg nem túl reális, hiszen most nem a CDU végzett az első helyen, az elsődleges kormányalakítási megbízás az SPD-nek szól. Ők el is kezdték a tárgyalásokat a zöldekkel és a liberálisokkal, ez lenne az úgynevezett Jelzőlámpa-Koalíció.

Most térjünk át a magyar-német kapcsolatokra. A magyar ellenzék üdvözölte az SPD sikerét. Azonban sokan azt mondják, hogy kevesebb különbség létezik Olaf Scholz és Angela Merkel között, mint gondolnánk. Ez Ön szerint is így van?

Olaf Scholz és Angela Merkel között nyílvánvalóan vannak tartalmi politikai különbségek, de habitusban, fellépésben, politizálásban nagyon hasonlóan gondolkozó emberekről van szó. A kereszténydemokraták mostani jelöltje, Armin Laschet sok tekintetben egy határozatlan, bizonytalan politikusnak mutatkozott a kampányban, míg Scholz megbízhatóságot, nyugalmat árasztott magából. Ez láthatóan tetszik a németek egy jelentős részének. Az pedig már csak egy úgynevezett bónusz Scholz mellett, hogy ő tagja a jelenlegi kormánynak is, azaz esetében úgy lehet egy személyi váltásra szavazni, hogy a politikai kontinuitás is megmarad. Ez pedig fontos szempont lehetett a német választók számára.

De mégis azt mondják, hogy rossz hír lenne a magyar kormány számára, ha változás történne Berlinben a következő hónapokban. Ebből a szempontból, ha sokáig tartanak a tárgyalások Németországban, az talán egy jó hír a magyar kormány számára, főleg hogy Magyarországon országgyülési választások lesznek jövő áprilisban. Erről mit gondol és mi a legrosszabb forgatókönyv a magyar kormány számára?

A nemzetközi politikában, a diplomációban nagyon fontos, hogy megismerjük és megértsük mélységében is azt az országot, amelyikkel együttműködünk. Meg kell érteni az ott élő emberek gondolkodásmódját, mentalitását, ismerni kell történelmüket. Ebben a tekintetben Angela Merkel úgynevezett szemmagasság politikája nagyon optimális volt a közép-európai országok Németországgal való együttműködésére. Mert Németország megértette, hogy mit gondolunk mi itt a régióban, így jelentősen közeledett a visegrádi országokhoz, Ez a hozzáállás nagyon gyakran megmutatkozott a CDU politizálásában is. A visegrádi országnak mindig jót tett egy CDU-s kancellár, egy CDU-s európa politika, egy CDU-s külpolitika. Ha a párt kiszorulna a hatalomból, amire van esély, akkor ez a szemmagasság politikája, a megértés, partnerség, együttműködés politikája is megszűnhet. Ez akkor különösen igaz lehet, ha a zöldeknek jelentős szerep jut a következő kormányban. Ekkor ugyanis bizonyosan hagsúlyosabbá válnak azok a törekvések, amik a föderalista unió irányába vinnék Európát. A legrosszabb forgatókönyv egyébként szerintem az lenne, ha felállna egy balos többségű kormány és intenzív « odaszólogatásokba » kezdene Magyarország irányába, esetleg ezzel is befolyásolva a tavaszi választásokat. A dolgok jelenlegi állása szerint szélsőséges esetben az is elképzelhető, hogy még a magyar a magyar választásokig sem áll fel a német kormány.

Sokan úgy látják — Karácsony Gergely pl. szokta említeni ezt a dolgot —, hogy az EU azért nem lépet fel erősebben a magyar kormány ellen, mert ezt a német autóipar lobbi és más gazdasági érdekek akadályozza. Közben a magyar ellenzék üdvözölte az SPD sikerét. Ha Olaf Scholz lenne a kancellár, akkor nem hiszem, hogy nagy változás történne ebből a szempontból. Ön hogy látja?

Én is hasonlóan látom a dolgokat. Nem hinném, hogy az ellenzéknek, így például az egyik miniszterelnök-jelöltnek, Karácsony Gergely főpolgármesternek érdeke lenne, hogy rosszabb legyen a gazdasági kapcsolat Németországgal. Olaf Scholz kancellársága esetén szerintem a stabilitás és a kiszámíthatóság folytatódhat a gazdasági együttműködésben. A két ország, a két nép között történelmileg jó a kapcsolat, ez megmutatkozik a gazdaság mellett a kultúrában, a tudományos világban és nem mellesleg a nemzetiségi politikában is, hiszen Magyarországon jelentős a németajkú kisebbség. Két ország ezeréves kapcsolatának kell olyan stabilnak lenni, hogy akár egy hidegebb széljárást is kibírjon.

Én úgy tudom, és ez talán sok embernek meglepő, hogy adott esetben, az SPD, legalábbis bizonyos csoportjai, sokkal orosz barátibb tud lenni, mint a CDU. A Zöldek viszont aktívan ellenezték az Északi Áramlat tervet. Van-e esély, hogy lesznek olyan politikai erők az új kormányban, melyek e kérdésben erősen orosz-ellenesek lesznek majd?

Az északi áramlat kérdésköre sokáig nagyon megosztotta a német belpolitikát is. Ez azzal is összefügg, hogy a volt német kancellár Gerhard Schroeder, a Gazprom felügyelő biztosságának a tagja. Németország egyébként – bármely kormány ideje alatt - mindig is korrekt, pragmatikus együttműködésre törekedett Oroszországgal, különösen a gazdasági kapcsolatok terén. Ennek ellenére Németországon belül is vannak törésvonalak és elsősorban a Zöldek aktivista szárnya, de a CDU egyes politikusai is kritikusan állnak az északi áramlathoz. Ugyanakkor minél hidegebb lesz, és minél jobban győz a pragmatizmus meg a realizmus, annál kevésbé látok súlyos problémákat a gázvezetékkel nkapcsolatban.

Olaf Scholz-nak mi az álláspontja ebben a kérdésben?

Olaf Scholz egy reálpolitikus, így nem fog forradalmat csinálni, nem borítja fel a tárgyalóasztalt. Hagsúlyváltások lehetnek, elsősorban a Zöldek részéről, de nagy változásra nem számítok akkor sem, ha a szociáldemokrata jelölt lesz a kancellár.

Pedig nemrég azt írta, hogy a német társadalom balra húzódott az utóbbi években.

Igen ez így van, a német társadalom balra húzódott. Ez látszik a közéleti és az akadémiai vitákban is. A német társadalom azonban még mindig nagyon a földön jár, szerencsére nincsennek többségben a szélsőséges gondolatok. Szerintem az emberek többsége Németországban is biztonságban szeretne élni, egy kiszámítható jövőt szeretne építeni gyerekeinek. Nyilvánvalóan mindig van egy elenyésző kisebbség, aki mást akar, de a kérdés az, hogy ez a kis kisebbség rá tudja- e erőszakolni a többségre a véleményét. A politikai mediális diskurzusok tekintetében Németországban az látszik kirajzolódni, hogy a kisebbség erőteljes propagandát folytat, és ezért is van szükség az olyan kiegyensúlyozott tájékoztatásra a visegrádi országokról, mint amit a Visegrád Post is képvisel.

Ejtsünk néhány szót az AfD-ről. Ugye, most szinte mindenhol gyengült, kivéve Szászországban és Türingiában. Sőt, ott kifejezetten erősek lettek. Hogyan magyarázza ezt?

Ha megnézzük a német választási térképet, akkor azt látjuk, hogy a kelet-németországi régió nagyon kékre színeződött : az AfD most 16 egyéni választói körzetet nyert, szemben a 4 évvel ezelőtti 3 sikerrel. Németországban arányos választási rendszer van, azaz a mostani eredmények nem reprezentálják az országos listás átlagot, és egyébként az országos reprezentációját a pártnak. Az AfD egy nagyon gyengülő CDU mellett tudott most több egyéni mandátumokat nyerni. Az AfD szerintem túl van a zenitjén, már nem nagyon van potenciálja a növekedésre. A pártban növekednek a konfliktusok, van egy egyre jobban radikalizálódó szárnya is. Ősszel tartják küldöttgyűlésüket és még az sem kizárt, hogy kettészakad a párt. Ez nem ritka jelenség, főleg a jobboldali populista pártok esetében. Ez történt például az osztrák FPÖ-val is Jörg Haider idejében.

Nemrégen megjelent egy közvéleménykutatás, melyben az derül ki, hogy a németek úgy látják, hogy az utóbbi másfél évben nagyon romlott a szabadságuk, ugye az egészségügyi korlátozások miatt. Úgy tudom, hogy az FDP kritikusan állt hozzá ehhez a kérdéshez. Mondhatnám, hogy a klasszikus értelemben liberálisok, nem aktivistákként. S ők jól szerepeltek. Hogy látja ezt a kérdést?

Néhány dolgot érdemes tisztázni az elején, hogy jobban megértsük a folyamatokat. Az FDP-vel kapcsolatban sokan csak a liberális jelzőt használják, de kifejezőbb a polgári-liberális szóösszetétel, hiszen ők egyértelműen jobboldalinak határozzák meg magukat. Amit Magyarországon láttunk a koronavírus járvány kormányzati kezelése kapcsán -az oltás elsődlegességének hangsúlyozása, és a gazdaság működőképességének biztosítása - az az FDP álláspontja is az ügyben. És ők ezzel egy markáns profilt tudtak kialakítani, ami a fiatalok körében különösen népszerűvé vált. A most először szavazó korosztály körében az FDP az első helyen végzett, még a Zöldeket is megelőzték. Ez azt is mutatja, hogy a német fiatalok nagyon tudatosak és elegük lett abból, hogy a német politika mindig csak a lezárásokkal tud reagáni a pandémia kihívásaira. Amikor megjelent a vírus, nem volt más megoldás, kellett a lezárás, most, hogy van oltás, nem lehet ugyanezt csinálni. Ez a nagyon józan gondolat fogalmazódott meg az FDP-ben, egyébként egyedüli német pártként, mert az összes többi nagyon erősen lezáráspárti, főleg a Zöldek.