Magyarország és Németország kapcsolatai évek óta bonyolultak – a gazdaság terén jók, politikailag feszültséggel telítettek. Annál inkább fontos a két kormány közötti közvetlen és precíz kommunikáció, hogy a konfliktuspotenciál a tényleges érdekellentétekre korlátozódjon, és ne terheljék félreértések. Ilyenek azonban mindig adódnak. Boris Kálnoky írása.

A jogállamiságról folytatott vita 2011 és 2013 között, a „Soros-ellenes kampány” körüli felhajtás 2018-ban, amelyet 2019-ben a „Juncker-ellenes kampány” követett, és végül a magyarországi „veszélyhelyzet” kiváltotta nyugtalanság a pandémia kezdetén 2020-ban mind megterhelték a kétoldalú kapcsolatokat, részben azért, mert a Berlin és Budapest közötti kommunikáció nem működött optimálisan. Biztos jele annak, hogy a felek nem értik meg egymást kifogástalanul, ha az illetékes politikusok az újságírókat kérdezik arról, hogy tulajdonképpen mi is történik.

Normális körülmények között az ilyen kommunikációs folyamatok a mindenkori nagykövetségeken keresztül zajlanak, ám a német–magyar kapcsolati háló szokatlanul komplex. A budapesti német nagykövetség évek óta messze nem játszik olyan fontos szerepet, mint némely más országban. Ehelyett a CDU-közeli Konrad Adenauer Alapítvány (KAS) nemrég nyugdíjba vonult vezetője, Frank Spengler alatt jelentős híddá fejlődött Berlin és Budapest között.

Hogy csak egy példát említsünk: az Orbán-kormány első éveiben, amikor a sajtóban nagy felháborodást keltett az új médiatörvény és az akkori igazságügyi reform, a KAS a magyar félnek azt tanácsolta, hogy sokkal gyorsabban készüljenek el a törvényszövegeik német és angol fordításai, hogy az értelmezési problémákat jobban tudják kezelni. Ma ez a norma. 

További szereplők a kommunikációban a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara és egyre inkább a Német–Magyar Ifjúságért Egyesület Maren Schoening vezetésével. Az Egyesület részt vett például Angela Merkel szövetségi kancellár 2019-es soproni látogatásának szervezésében, amely a pozitív fordulat jele volt a kétoldalú kapcsolatokban. Hamarosan szerepet vállalhat majd - a Mathias Corvinus Collegium keretében - az új Német–Magyar Intézet is mint bilaterális fórum, melyet december eleje óta Bauer Bence vezet, aki korábban Frank Sprengler helyettese volt a KAS-nál.

A magyar térfélen olyan politikusok játszanak fontos szerepet, akik a korábbi emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán környezetéhez tartoznak. Néhány éve Balog vezeti a kormánypárt, a Fidesz pártalapítványát és megpróbálja azt egyfajta magyar KAS-nak felépíteni. Központi szereplők még azok a politikusok, akik szoros kapcsolatot ápolnak Baloggal; így Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter és Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter. Mint a Fidesz alelnöke, a kormánypártnál Novák tartja a kapcsolatot a német uniós pártokkal (CDU/CSU) és a kereszténydemokrata európai pártcsaláddal, az Európai Néppárttal (EPP). 

Varga Judit igazságügyi miniszter szintén egyre fontosabb szerepet játszik. Gyakran utazik Berlinbe, széles kapcsolatrendszerrel rendelkezik a német politikában. Ő az, aki előszeretettel ellentámadást indít, ha Michael Roth (SPD) európai ügyekért felelős államtitkár az európai politizálás helyett éppen az Orbán-kormány elleni pártpolitikai csatározásba kezd. A korábbi honvédelmi miniszter és jelenlegi országgyűlési alelnök, Hende Csaba is fontos háttérszereppel bír a kapcsolatok ápolásában, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter pedig a gazdasági kérdésekben. Ehhez jön még Czukor József korábbi berlini nagykövet, aki évek óta különböző funkcióban (Orbán-tanácsadó, az Információs Hivatal vezetője) tanácsaival, kapcsolatrendszerével szintén fontos tényezőnek számít a bilaterális viszonyban. Az utóbbi években egyre inkább pozitívan hatott a kétoldalú kapcsolatokra Szíjjártó Péter külügyminiszter is, aki láthatólag különösen jól kijön Heiko Maas német külügyminiszterrel. 

Maas a nyilvánosság előtt színtelen. Ha Magyarországról (és egyáltalán bármilyen témáról) beszél, akkor az kimerül a „szolidaritásról” és „értékekről” szóló tartalmilag üres szószaporításban. Ám az ilyen üres szavakon túl megpróbál felépíteni, kialakítani egy új német „keletpolitikát”, amelyre nagyon nagy szükség van. Ebben az értelemben kiáll a politikai nyitás mellett Kelet-Közép-Európa, tehát Magyarország felé is.

A német oldalon három alapvető probléma van: a külpolitika kettős irányítása a kancellári hivatal (CDU) és a külügyminisztérium (SPD) között, a budapesti nagyköveti poszt olykor túl merevnek tűnő betöltői, illetve a kancellári hivatalban hiányoznak azok a szakértők, akik igazán ismerik Magyarországot. Erről mind a német, mind a magyar források panaszkodnak.

A mindenkori nagykövetek az utóbbi években nem tudtak igazán meghatározó szerepet játszani, már azért sem, mert soha nem maradnak sokáig. Lieselore Cyrus 2014-2015-ben volt nagykövet, korábban Addisz-Abebában szolgált. Utódja, Hans-Peter Behr két évig (2015–2017) töltötte be a posztot, Volkmar Wenzel három évet maradt, 2020 nyaráig. A mostani nagykövetnek, Joseph Haindlnak csak egy éve van a nyugdíjig. Ebből adódik, hogy a mindenkori nagykövetek csak korlátozottan tudnak kapcsolatokat kialakítani és elmélyíteni magyar szakértőkkel és politikusokkal. A KAS vezetője, Frank Spengler 2012-ban foglalta el hivatalát – ez nyolc év volt 2020. novemberi nyugdíjba vonulásáig. Ő bizonyára továbbra is tényező marad a bilateralis kapcsolatrendszerben, bármilyen funkciót töltsön is be. 

A CDU-közeli KAS és a politikamentes Ifjúságért Egyesület erősebb öszszekötő szerepet játszik, mint a nagykövetség. Nemcsak a német elképzeléseket közvetítik a magyar döntéshozók felé, hanem fordítva is, magyar elképzeléseket, javaslatokat, kéréseket és ténymagyarázatokat Berlin felé. Éppen ezért olyan fontos szereplő a KAS: Mind a magyar, mind a német fél bizalmát élvezi, és közvetlen kapcsolata van a külpolitikában döntő németországi kormánypárttal, a CDU/CSU-val. A nagykövetség viszont kizárólag német érdekeket képvisel és elsősorban az SPD-vezette külügyminisztériumnak számol be. Ennélfogva a KAS mélyebben be van ágyazva a Berlin és Budapest közötti politikai információfolyamba, szélesebb és mélyebb a kapcsolati hálója,  jobb és szorosabb mindennapi kapcsolatai vannak az illetékes magyar és (német) politikusokkal. „Frank Spengler a tulajdonképpeni nagykövet”, mondták néha Budapesten, amíg még hivatalban volt. 

Ha egy pillantást vetünk a Német–Magyar Ifjúságért Egyesület kuratóriumára, azt látjuk, hogy a kapcsolati háló a legmagasabb politikai körökkel is kiválóan kiépült. A Németország-politikus és családügyi miniszter Novák Katalin ott éppúgy jelen van, mint politikai „nevelőapja”, Balog Zoltán. Az Egyesület elnöke, Maren Schoening számára mindig nyitva áll a meghatározó magyar politikusok ajtaja, Berlinben is nyitott fülekre talál a Külügyminisztériumban. 

A Német–Magyar Ifjúságért Egyesület minden évben megszervezi a Német–Magyar Ifjúsági Fórumot, egy olyan találkozót, ahol együtt lép fel mindkét külügyminiszter, valamint a német–magyar kapcsolatok fontos szereplői  is találkoznak és véleményt cserélnek. A KAS és az Ifjúságért Egyesület különböző rendezvényei mindkét oldal releváns politikusainak találkozóhelyévé váltak. Időnként a CSU-közeli Hanns Seidel alapítvány is szervez ilyen rendezvényeket CSU politikusok részvételével. Ezek azonban ritkábbak, amióta Markus Söder, az új CSU elnök alatt kihűlt a viszony a két párt között.  

A Budapest és Berlin közötti kommunikáció egyik gyenge pontja az, hogy a németek ugyan bejutnak a magyar kormány Németországgal foglalkozó politikusaihoz, de nem feltétlenül azokhoz, akik a tényleges döntéseket hozzák. Az olyan ötletek például, mint a Juncker-ellenes kampány 2019-ben, nem Novák, Gulyás vagy Balog irodájában születnek. Itt nagyban segítene a közvetlen kapcsolat. A német oldal panaszkodott (a kulisszák mögött), hogy ezekről a tervekről nem időben, vagy egyáltalán nem értesült. Ez tényleges probléma: Egy politikailag annyira provokatív akció, mint a Juncker-ellenes kampány, feltétlenül oda vezet, hogy a német kormányt a média magyarázkodásra készteti: állást kell foglalnia, el kell határolódnia és a CDU/CSU-nak meg kell magyaráznia, hogy egyáltalán miért vannak szövetségben a magyar kormánypárttal. És fordítva, a magyar oldalt kellemetlen meglepetés érte, amikor az EU Tanácsának német elnöksége a tagállamok Állandó Képviselők Bizottságában (COREPER) egy olyan szövegtervezetet terjesztett elő szavazásra az EU tervezett jogállamisági mechanizmusával kapcsolatban, amely Budapest számára elfogadhatatlan szigorításokat tartalmazott. Ez pedig a magyar vétó-fenyegetéshez vezetett. (Közben a problémát a december 11-i EU-csúcson egy kompromisszummal megoldották.)

Egy másik probléma: a német oldalon alig vannak igazi Magyarország-szakértők. A kancellári hivatalban - német és magyar források szerint - nincs olyan munkatárs, aki az országot valóban ismerné. Ezzel szemben a Németországgal foglalkozó magyar politikusok teljes csapata nemcsak angolul, de németül is tud.

A német félnél azonban senki sem ért magyarul. Jövőre a kapcsolatok még bonyolultabbak lehetnek, már csak azért is, mert a CDU-ban vezetőváltás lesz, ezt követően pedig következnek a parlamenti választások. Új kancellár (bizonyára nem nő), új pártelnök, új szakértők.

Hasznos lenne, ha a berlini kormány Magyarországgal és Kelet-Közép-Európával szemben világos stratégiát alakítana ki egy intézményesített, nyílt, kiszámítható együttműködés alapján. Egy évvel ezelőtt az FDP-nek egy ezzel kapcsolatos parlamenti határozati javaslata a „stratégiai együttműködésről” ugyan a CDU/CSU-ban udvarias érdeklődést váltott ki, de mást nem. A magyar oldalon segítene, ha a potenciális provokatív politikai ötleteket hosszabb előkészülettel terveznék és előtte Berlint is értesítenék. 

A szerző, újságíró, évtizedeken át német nyelvű lapok tudósítója, az MCC Média Iskolájának vezetője.

Borítókép: 4cdn.hu