A magyar választási rendszer

Magyarországon négyévente általános, szabad, titkos, egyenlő és közvetlen szavazással választják az országgyűlést. A választók alapvetően két szavazatot adnak le: az első szavazatukat a választókerületben induló közvetlen jelöltjükre adják le, a második szavazatukat pedig a pártlistára adják le. Utóbbi esetben az egész ország egyetlen választókerületet, ahol 5 százalékos bejutási küszöb érvényes. Németországgal ellentétben az országgyűlési képviselők száma törvényileg rögzített: mindig 199 képviselője van a magyar országgyűlésnek. 106 képviselőt a választókerületükben közvetlenül választanak meg, 93-an az országos pártlistákról kerülnek be. A magyar választási rendszer ezért ún. árkos választási rendszer, ahol az egyéni választókerületekben egyszerű többséggel megválasztott jelöltek és a pártlistákon keresztül megválasztott képviselők két különálló tömböt alkotnak. Németországgal ellentétben nincs kölcsönhatás és kapcsolódás a két alrendszer között, mert az arányosság elve nem érvényes mindegyik képviselőre, csupán a listás mandátumokra. A közvetlenül megválasztott képviselők esetében a többségi elv érvényesül. A magyar választási rendszer ezért arányossági és még erősebb többségi elemeket tartalmazó vegyes választási rendszer. Az árkos választási rendszert két kisebb kapocs, az úgynevezett veszteskompenzáció, valamint a győzteskompenzáció módosítja minimális mértékben (lásd lejebb).

Választójog a rendszerváltoztatáskor

A mind a mai napig hatályos választójog alapelveiről a rendszerváltoztatás idején, 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal keretében folytatott tárgyalások során határozták meg. Annak idején azt az alapelvet követték, hogy az erős többségi elemek garantálják a stabil kormányzást. A magyar választójog alkotói a második szavazatra vonatkozó szabályok megalkotásakor a német modellhez igazodtak. A magyar államszervezési jogrend további elemeit, mint például a konstruktív bizalmatlansági indítványt a német államjogi gyakorlatra támaszkodva vezették be.

Kezdetben az összesen 386 képviselőből 176-ot egyéni választókerületben választottak meg, 210-et pedig listáról. A vegyes rendszer tehát már hasonló arányban volt jelen, mint napjainkban. Az egyéni választókerületi rendszer azonban a maitól eltérően nem a német vagy például a brit modellre támaszkodott, hanem a franciára, vagyis az abszolút többség követelményére épült, ezért azokban az egyéni választókerületekben, ahol a jelöltek egyike sem vívta ki az 50 százalékos többséget, a szavazatok legalább 12,5 százalékát elnyerő jelöltek részvételével második fordulót kellett kiírni. Ha ennek a követelménynek nem felelt meg három jelölt, akkor a három legtöbb szavazatot elért jelölt indult a második fordulóban.

A választók a második szavazatukat a pártok által felállított (a megyéknek megfelelő) összesen 20 területi listán adhatták le. A legnagyobb, 28 képviselőt adó területi lista Budapesten, a legkisebb, 4 képviselőt jelentő pedig Nógrád megyében volt. A területi listákról legfeljebb 152 mandátumot osztottak ki, a fennmaradó legalább 58 mandátumot pedig az országos listák alapján osztották fel a pártok között. Az országos listára azonban nem lehetett szavazni, mert ezek a listák pusztán kompenzációs listák voltak. A választáson alulmaradt képviselőkre leadott, valamint a területi listákon alacsony számuk miatt képviselői helyekre nem váltott szavazatok az országos listára „vándoroltak”, ezért onnan adott esetben több mandátumot lehetett leosztani. Ez a rendszer összességében körülményes volt és ezért alig átlátható.

Ráadásul az Alkotmánybíróság már az ezredfordulót követően felhívta a figyelmet arra, hogy a népesség eltérő változása miatt át kell alakítani a választókerületeket. A 2010 előtti politikai többségben nem volt meg az akarat a változtatásra és csak a Fidesz-kormány 2010 utáni, a választóktól kapott messzemenő jogosítványai nyitották meg az utat a választójog átfogó reformja előtt.

2010 utáni reformok

Mielőtt egyáltalán megalakult az új kormány 2010 tavaszán, a Fidesz-KDNP új parlamenti többsége már valóra is váltotta a választóknak tett egyik fontos ígéretét: 386-ról 199-re csökkentették az országgyűlési képviselők számát. Az egy későbbi időpontban dőlt el, hogy a választójogot ennek megfelelően miként módosítják. A választójogban és a választási eljárásjogban szabályozott egyes választási reformokat a továbbiakban mutatjuk be.

A második forduló megszüntetése

Az egyéni választókerületekben abszolút többség hiányában sem rendeznek második fordulót az országgyűlési választásokon, ezzel pedig szükségtelenné vált a politikai csiki-csuki az egyes jelöltek visszalépéséről a második forduló előtt. Két erős pólus által polarizált politikai rendszerben ráadásul a második forduló teljességgel felesleges lenne.

A területi listák megszüntetése

A mandátumok területi listás elosztásának kiforratlan rendszerét megszüntették, mert nagyfokú egyenlőtlenséget teremtett és rendkívül hátrányosan érintette a kis pártokat. A Nógrád megyei listán például négy országgyűlési mandátumról döntöttek és teljességgel lehetetlen volt ezt a négy helyet arányosan elosztani az induló pártok között – a kis pártok rendszerint hoppon maradtak. Ez a jelenség mind a mai napig megfigyelhető területi listákat alkalmazó más országokban, mint például Lengyelországban vagy a Cseh Köztársaságban. A területi lista alkalmazása gyakran csorbítja az arányosság elvét is, mert egyenlőtlenül oszthatják ki a képviselői mandátumokat, ahogyan ez a 2021 októberi csehországi parlamenti választásokon is történt. A reformok alapján Magyarországon a pártok országos listáira lehetett szavazni, a listás mandátumok vonatkozásában az egész ország egyetlen hatalmas választókerületnek felel meg. Ez a megoldás nagyobb mértékben biztosítja az arányosság elvének érvényre jutását.

A választókerületek átrendezése

A választókerületek számának 176-ról 106-ra csökkentése miatt át is kellett rajzolni a választókerületeket. Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint a választókerületet határait akkor kell újra meghatározni, ha az ott élő népesség száma több mint 15 százalékban tér el a választókerületek átlagos lélekszámától. Ezen kívül az átrendezés során a megyehatárokat nem lehet túllépni, valamint a választókerületnek területileg összefüggőnek kell lennie. Németországban a választókerület átrendezése 25 százalékos eltérésnél szükséges. A választókerületek átrajzolásánál egyéni érdekeket kétségtelenül alig vehettek figyelembe, hiszen az Alkotmánybíróság iránymutatása kötelező érvényű. Meg kell említeni, hogy a jogalkotó ezen mulasztásával a választójog folytatólagos megsértését követte el 2010 előtt.

A többségi elem erősítése

Az országgyűlési képviselők számának csökkentésével a mandátumok száma 386 helyett 199 lett. Ezzel együtt a választókerületek száma 176-ról 106-ra, a listás mandátumok száma 210-ről 93-ra csökkent. Míg korábban a képviselők valamivel több, mint felét választották az arányossági elv alapján, addig a reformok után valamivel kevesebb, mint a felét. Értelemszerűen fordított arányossággal a választókerületekben többségi szavazással megválasztott egyéni jelöltek is már a képviselők valamivel több, mint felét adják, miközben régebben az országgyűlés tagjainak felét sem képviselték. Ez az újítás azonban nem érinti a választójog lényegét, mert a rendszert régebben is többségi választási rendszernek tekinthettük.

A külhoni magyarok szavazati joga

A 2014-es országgyűlési választások óta belföldi lakóhellyel nem rendelkező magyarok is rendelkeznek szavazójoggal a választásokon. A széles körben elterjedt vélekedéssel ellentétben ez nem csupán a szomszédos országokban élő magyarokra érvényes, hanem számos, részben már hosszú évek óta szórványban és emigrációban szerte a világon, így például Izraelben, az Amerikai Egyesült Államokban vagy Németországban élő magyarokra is. Az ellenkező vélemények dacára a külhoni magyarok nem többletjogokat szereztek a Magyarországon élő honfitársaikkal szemben, hanem még mindig kevesebb joggal rendelkeznek.

A külhoni magyarok ugyanis csak egyetlen szavazatot adhatnak le, nevezetesen a pártlistára. Az egyéni választókerületi jelöltekre adható szavazatot megtagadják tőlük, hiszen nem élnek egyetlen választókerületben sem. Más országok (mint például Lengyelország) gyakorlatával ellentétben a szavazataikat nem csapják a fővárosi szavazatokhoz és nem is alkotnak belőlük saját külhoni választókerületet (mint Romániában). A külhoni magyaroknak külön regisztrálniuk kell a szavazáshoz. Az utolsó országgyűlési választásokon mintegy 220.000 külhoni magyar adta le a szavazatát, így nem ők döntötték el a választások kimenetelét. A külhoni magyarok levélben adják le szavazatukat, az időszakosan külföldön tartózkodó magyaroknak (például üzleti úton lévőknek, turistáknak vagy diákoknak) a magyar konzulátust kell felkeresniük. A tartósan külföldön élőknek a magyar lakcím-nyilvántartási törvény értelmében le kell mondaniuk lakóhelyüket (és ezzel le kell adniuk ún. lakcímkártyájukat is), amit azonban a legtöbb esetben nem tesznek meg. Ebben az esetben külhoni magyarnak minősülnének és nem szavazhatnánk az egyéni jelöltre, csupán levélben voksolhatnának. Emiatt a konzulátusok előtt mindig hosszú sor alakul ki a választás napján. A konzulátuson történő szavazás ugyanis általános esetben csak a kisebb számú időszakosan külföldön tartózkodó magyar maroknyi csoportjának kínált lehetőség.

Az őshonos kisebbségek országgyűlési képviselete

Magyarország európai összehasonlításban rendkívül széleskörű együttdöntési jogokat biztosít az országban élő összesen 13, jogszabályban elismert őshonos nemzeti kisebbségnek (a romáknak, németeknek, lengyeleknek, szlovákoknak, szlovéneknek, horvátoknak, szerbeknek, románoknak, ukránoknak, bolgároknak, görögöknek, örményeknek és ruténeknek). A kisebbségek parlamenti képviselete Magyarországon az 5 százalékos küszöb alkalmazásától való eltekintéssel juttatott elsőbbségi mandátumok rendszerével ellentétben más mintát követ.

A kisebbséghez tartozóknak fel kell vetetniük magukat a kisebbségi nyilvántartásba pártlistás szavazatuk ebben az esetben nincsen. Az előző országgyűlési választások alkalmával mintegy 37.000 választó élt ezzel a lehetőséggel. A nemzetiségi közösség már abban az esetben is úgynevezett szószólót küld az országgyűlésbe, aki felszólalási joggal rendelkezik, de szavazati joggal nem, ha már egyetlen szavazatot leadnak a listájára. Amennyiben a nemzetiségi javaslatra leadott szavazatok száma eléri a pártlistán induló jelöltek mandátumszerzéséhez szükséges szavazatszámot (hozzávetőlegesen 90.000 szavazat egynegyedét), akkor az adott nemzetiség teljes jogú, tehát felszólalási, indítványozási és szavazati joggal rendelkező képviselőt küld az országgyűlésbe. Ez eddig csupán a német nemzetiségnek sikerült: a Magyarországi Németek Országos Kisebbségi Önkormányzata Ritter Imre személyében képviselővel rendelkezik a Magyar Országgyűlésben.

Összefoglalva elmondható, hogy az őshonos kisebbségekhez tartozó szavazók nem adhatnak le „politikai szavazatként” emlegetett pártlistás szavazatot, így nem is teljes értékű tagjai a politikai szavazók közösségének. A nemzeti kisebbségek tagjai csak a választókerületi egyéni jelöltekre szavazhatnak, tehát a helyi közösség részei. Másrészről a külhoni magyarok esetében pont fordított a helyzet: ők listás szavazatukkal részesei a politikai szavazók közösségének, de nem részei a helyi közösségnek, hiszen nem lehet őket egy adott választókerülethez rendelni.

Veszteskompenzáció

A régi választási rendszer is tartalmazott már kompenzációs elemeket. A pártok országos listái például mindig csupán kompenzációs listák voltak, itt gyűltek össze a területi listán mandátumhoz nem rendelhető szavazatok és innen váltották mandátumokra azokat. Az azokra a pártokra leadott szavazatok, amelyek nem eredményeztek mandátumot, mert mind az egyéni választókerületi jelöltekre leadott szavazatukból, mind a megyei listára leadott szavazataikból nem jutottak mandátumhoz, az országos listára kerültek. Ez a rendszer tehát tisztán veszteskompenzáció volt. Veszteskompenzáció ma is létezik, a szabályok értelmében ugyanis a választókerületi vesztesekre leadott összes szavazat a jelölt pártjának (ma már közvetlenül választható) országos listájához kerül. Ezzel biztosítják, hogy egyetlen szavazat se vesszen el és közvetlenül megjelenjen a demokratikus képviseletben.

Győzteskompenzáció

Az az alapelv, hogy egyetlen szavazat sem veszhet el, az úgynevezett győzteskompenzáció elvében is megvalósul. Ennek értelmében a választókerületi győztes mandátumának elnyeréséhez már nem szükséges többletszavazatokat szintén az országos listához vezetik át. Ez azt jelenti, hogy az az egyéni választókerületi győztes, aki például 25.000 szavazatot tudhat magáénak, miközben a választókerületi második helyezett 20.000 szavazatot kapva maradt le a mandátumról, a 4.999 szavazatnyi „többletet” pártjának országos listájához adja tovább. Mindenekelőtt az egyes jelöltek vagy pártok fellegvárásban figyelhettük meg, hogy a favorit biztos mandátumszerzése csökkentette a választók késztetését szavazatuk leadására. A győzteskompenzáció visszaállítja ezt az ösztönzést, mert nem mindegy, hogy milyen arányban nyer a győztes. A győzelemhez már nem szükséges szavazatok sem vesznek el. Ha ez az elv bármilyen formában is, de létezne az Amerikai Egyesült Államokban, akkor 2016-ban a nagy lélekszámú Kaliforniában a demokratákra leadott jelentős számú szavazat, amire az elektorok győzelméhez már nem is volt szükség, nem veszett volna el, hanem országosan az ellenkező oldalra billentette volna a mérleget.

További sajátosságok

A külföldi megfigyelők számára nem könnyű megérteni a be-, ki- és átjelentkezések rendszerét. A választás napján nem saját választókerületükben tartózkodó választók jelentkezhetnek vagy a külképviseleteken történő szavazásra (ez a bejelentkezés), vagy jelentkezhetnek a szavazatuk más belföldi választókerületben történő leadására (átjelentkezés). Mindegyik esetben az első szavazatukat a lakóhelyük szerinti választókerület egyik jelöltjére adják le. A leadott szavazatok anonimitásának megőrzése érdekében a választás napján mindegyik választókörzetben egy bizonyos választóhelyiség szavazatait nem számlálják, hanem összekeverik a többi választókörzetből és a konzulátusokról érkező szavazatokkal és csak ezt követően számlálják, mert így nem lehet következtetni egyes szavazók leadott szavazataira. Mivel Magyarország több mint 100 külképviselettel és 106 választókerülettel rendelkezik, ezért a szavazatok leadására számtalan kombináció kínálkozik. A választás szabadságának biztosítására külföldi szavazás esetén a választóknak a választás napját megelőzően legalább 9 nappal kell benyújtaniuk a kérelmet és eddig a határidőig korlátlanul módosíthatják is azt – díjmentesen. A szavazat más belföldi választókörzetben történő leadása esetén ez a lehetőség online ügyintézéssel szintén a választást megelőző pénteken 16 óráig áll fenn. A be-, ki- és átjelentkezések elméletileg végtelen száma sok pénzbe kerül az államnak, mindenekelőtt a választókerületi szavazólapok országon belüli és nemzetközi továbbítása miatt. Az őshonos kisebbségek tagjainak regisztrálniuk kell, a kisebbséghez tartozásról önállóan nyilatkozhatnak és ez államilag nem ellenőrizhető, sőt tetszőlegesen módosítható az egyes választások között vagy akár egyazon választás esetén a megadott határidőn belül.