A Világ 2023-ban: Lengyelország

2022 főbb eseményei Lengyelországban

Az elmúlt év lengyel politikai folyamatait elsődlegesen az Ukrajna elleni orosz agresszió, valamint a háborúból eredő biztonságpolitikai, energetikai, gazdasági és társadalmi kihívásokra adandó válaszkeresés határozta meg. Ukrajna és az ukrán társadalom megsegítésének kérdése, szinte a teljes politikai spektrumot lefedő, egyetértés tárgyává vált Lengyelországban, ami széleskörű, párhuzamos – humanitárius és katonai – segítségnyújtásban öltött testet a konfliktus első napjaitól kezdve. A háború kitörése, valamint annak közvetlen és közvetett hatásai egyúttal katalizátorként hatottak a már korábban kinyilvánított lengyel nemzetstratégia célok megvalósítására – elsősorban az energia biztonság (diverzifikáció) és a haderő reform (modernizáció) területén.[1] Mindemellett az ukrán–orosz háború kérdésében kialakult politikai konszenzus mindössze átformálta, de nem írta felül a 2023-as lengyel törvényhozási választások miatt felfokozott belpolitikai diskurzus hangvételét és irányát.

Az elmúlt egy évben közel 9 millió ukrán menekült érkezett Lengyelországba, akik közül körülbelül 7 millióan később elhagyták az országot – visszatérve Ukrajnába, vagy tovább utazva Nyugat-Európa irányába. Becslések szerint jelenleg egymillió ukrajnai háborús menekült tartózkodik Lengyelországban, a már korábban tartósan itt elő 1,5 ukrán állampolgár mellett.

Az immár évek óta húzódó jogállamisággal kapcsolatos vita az Európai Unió és Lengyelország között nem tette lehetővé az Ukrajnának nyújtott támogatásból fakadó politikai tőke maradéktalan európai érvényesítését.[2] Júniusban, több mint egy évvel annak benyújtását követően, az Európai Bizottság majd a Tanács is elfogadta Lengyelország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervét, azt követően, hogy a Szejm elfogadta az EU által kifogásolt Bírósági Fegyelmi Kamara megszüntetését előíró elnöki előterjesztést. Mindazonáltal a Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben foglalt összegek lehívása nem kezdődhetett meg a benne szereplő uniós mérföldkövek teljesítésével kapcsolatos vita miatt. Az EU által szorgalmazott igazságügyi reform, különösen pedig a Legfelsőbb Bíróság működésével kapcsolatos törvénytervezet kérdése tovább növelte a kormánypártok közti feszültséget, ugyanakkor Jog és Igazságosság (PiS) és a Szolidáris Lengyelország (Solidarna Polska) közti végérvényes szakításra és ezzel előrehozott választások kiírására nem került sor. A kormányoldalnak novemberben sikerült elfogadtatnia az önkormányzati képviselők mandátumának 2024 áprilisig való rendkívüli meghosszabbítását is, amelynek eredményeképpen 2023 őszén csak a törvényhozás alsó- és felsőházának megválasztására kerülhet sor.

Az előző évek negatív gazdasági trendjei, valamint a háború hatásai jelentős kihívások elé állították a lengyel kormányt 2022-ben, melynek nem csak a megugró infláció és energetikai árak kezelésére, valamint a magán és ipari fogyasztók energiaszükségletének a fedezésére is választ kellett találnia. Előbbi esetében a 2021 végén bevezetett, majd többször meghosszabbított úgynevezett „inflációellenes pajzs” (tarcza antyinflacyjna) adócsökkentő intézkedései bizonyultak a legfontosabbnak, melynek keretében az alapvető élelmiszerekre, üzemanyagra, gázra, szénre, elektromos áramra és műtrágyára kivetett ÁFA mértékét csökkentette, vagy függesztette fel teljesen a kormány.[3] Ugyanakkor ezen kedvezmények közül egyedül az élelmiszereket érintő áfamentesség maradt érvényben 2023 első felére. Az Oroszországból való szén és földgáz import kiesését és az energiaárak növekedését a beszállítók diverzifikálásával és a hazai szénkitermelés tervezett felfuttatásával, valamint állami szubvenciók és piaci szabályozások bevezetésével, emellett a központi elosztó rendszerek reformjával kívánta orvosolni a kormány. A megemelkedett energiaárakra válaszul egyúttal egy sor intézkedést vezetett be lakossági, valamint kis- és közepes fogyasztókat védelmére. Ennek keretében a villamosenergia-árakat bizonyos fogyasztási határokon belül befagyasztották a háztartások számára, míg az ezen kívül eső háztartások, valamint a kis- és középvállalkozások esetében egy felső ár határértéket állapítottak meg. Energiabiztonság szempontjából fontos eredmény volt a Baltic Pipe gázvezeték üzembe helyezése szeptemberben mely Lengyelországot kötötte össze, Dánián keresztül, Norvégiával.

A lengyel haderő drasztikus átalakításának jogi kereteit az áprilisban elfogadott új honvédelmi törvény fektette le, míg a májusban véglegesített új pénzügyi mechanizmus (Fegyveres Erők Támogatási Alapja), valamint a Lengyel Fejlesztési Bank és az EU által létrehozott Európai Békekeret további finanszírozási formák bevonását tette lehetővé. Az év során a lengyel katonai megrendelések korábban sohasem látott mértéket öltöttek. A már foganatosított, illetve részben leszállítás alatt álló beszerzések keretében a lengyel hadsereg elsődlegesen amerikai és dél-koreai légi és szárazföldi haditechnikai eszközökkel bővül, míg a lengyel haditengerészet eszköztára brit és svéd gyártású hadihajókkal gyarapszik a jövőben.   

Várható főbb gazdasági és belpolitikai folyamatok az elkövetkezendő években

Gazdaság és energetika

A tavalyi 4,9 százalékos GDP növekedést követően gazdasági elemzők jelentős visszaesésre számítanak 2023-ban – előzetes becslések szerint a lengyel GDP az idei évben 0,9 százalékkal csökkenthet. A lengyel gazdaságot szintén súlytó magas inflációs ráta az idei év első hónapjaiban közel 19 százalékon tetőzhet, majd fokozatos csökkenést követően 2024 végére 4,5-5 százalékra lassul.[4] Az új – elsősorban ukrán munkavállalók – lengyel munkaerőpiacra való tömeges belépése ellenére a munkanélküliek 3 százalékos aránya továbbra is messze alulmúlja az EU-27, illetve az euró-zóna államaiban mért értéket (6, illetve 6,5 százalék) – előrejelzések szerint ezen trend az elkövetkező években is meghatározó marad.[5] Ezzel szemben az államadósság mértéke 2022-ben megközelítette az 1,24 billiárd zlotyit, amely 8,8 százalékos éves növekedés jelent 2021-hez képest.[6] Fenti faktorok figyelembevételével, valamint az áfacsökkentő intézkedések jelentős részének kivezetése ellenére (a kedvezmények közül egyedül az élelmiszereket érintő áfamentesség maradt érvényben 2023-ra), az előrejelzések még mindig a lakossági fogyasztás növekedésével számolnak idén Lengyelországban.   

Lengyelországnak már az ukrajnai háború kitörése előtt is stratégiai célja volt egy minél több lábon álló energiamix létrehozatalával biztosított hosszútávú energiabiztonság megteremtése, ugyanakkor a háború felgyorsította az erre irányuló folyamatokat.[7] Jól megfigyelhető mindez a már lassan két évtizede napirenden lévő lengyel nukleáris energia kapacitás kiépítésének kérdésében is.[8] 2021-ben a francia EDF, majd tavaly az amerikai Westinghaus és Bechtel, valamint a dél-koreai KHNP is ajánlatot tett hat-hat darab nagy teljesítményi atomerőmű felépítésére. A kormány októberben végül a Westinghaus ajánlatát fogadta el, ennek értelmében Lengyelország első hagyományos atomerőműve amerikai technológia felhasználásával (és részfinanszírozással) épülhet majd fel a Balti-tenger menti Pomerániai vajdaságban. Ezzel párhuzamosan a ZE PAK lengyel energetikai konszern is közös szándéknyilatkozatot írt alá a KHNP-vel egy közös atomerőmű felépítésről. Az elmúlt években több lengyel cég is jelezte szándékát kis moduláris reaktorok (SMR) kiépítésére, majd 2022 decemberében a PKN Orlen bejelentette, hogy három éven belül létre kívánja hozni az első saját SMR létesítményét. Azonban a lengyel tervek megvalósításának útjába állhat még az Európai Bizottság amennyiben úgy találja, hogy a kiválasztási és kivitelezési folyamat nem felel meg az uniós versenyjogi eljárásoknak. Szintén intő jel lehet, hogy 2022 végén négy, Lengyelországgal szomszédos, német tartomány, valamint a német szövetségi kormány is hivatalos közleményben tiltakozott a lengyel atomenergia termelési kapacitás kiépítésével szemben.

Belpolitika

Lengyelország meghatározó belpolitikai eseménye a 2023 őszén esedékes törvényhozási választások lesznek. A közvéleménykutatások alapján egy esetleges széleskörű ellenzéki összefogás esetén a Polgári Platform (PO) eséllyel szállhatna versenybe a 2015 óta hatalmon lévő PiS leváltására. A széleskörű – a szélsőjobboldali Konföderáción (Konfederacja) kívül az összes ellenzéki pártot felvonultató – politikai összefogás megvalósulásának ugyanakkor könnyen gátat szabhat a PO és más ellenzéki formációk közötti múltbéli és jelenlegi rivalizálás is. Az ellenzék esetlegesen feloldhatatlan megosztottsága mindazonáltal nem garancia a PiS választási győzelmére – megfelelő koalíciós partner hiányában az ellenzék, még több választási szövetségre tagolódva is, kormányváltó erővé léphet elő.[9] Az elmúlt években kormányválságok egész sorát sikeresen átvészelő PiS 2022 végén a kormányt belülről támadó – Zbigniew Ziobro igazságügy miniszter vezette – Szolidáris Lengyelországgal való koalíció megőrzése mellett döntött, leszavazva a Szejmben a miniszter ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt. Ettől függetlenül a Ziobro és Mateusz Morawiecki (PiS) miniszterelnök között, főként az EU és Lengyelország közötti jogállamisága vita mentén, kialakult – látszólag áthidalhatatlan – törésvonalak minduntalan belső feszültségekhez fognak vezetni a választásokat megelőzően. A PiS helyzetét tovább nehezíti az immáron két évtizede a pártot vezető Jarosław Kaczyński pártelnök vezető pozícióból való tervezett távozása is. Kaczyński már 2022 júniusában lemondott a kormányban betöltött tisztségeiről, majd a kampányidőszak informális nyitányaként a PiS alapszervezeteket felkereső többhónapos országjáró körútra indult. Kaczyński hátrébb lépésével, egyúttal megfelelő támogatottságú jelölt hiányában, fokozódhatnak a belső harcok a PiS-en belüli frakciók között. Egy az ellenzék számára kudarccal végződő választási eredményt követően Kaczyński nagy riválisa, Donald Tusk PO-elnök is a belpolitikából való (újbóli)visszavonulás mellett dönthet. Brüsszelből való visszatérése óta az Európai Tanács, illetve Európai Néppárt egykori elnöke legalább annyira megosztó, mint egyesítő szereplővé lépett elő a lengyel belpolitikai szintéren, miközben a generációváltás jegyében a PO szavazóinak jelentős része is inkább Rafał Trzaskowski varsói főpolgármestert látná szívesebben a párt élén.

Kül- és biztonságpolitika

Lengyelország kül- és biztonságpolitikáját az elkövetkező időszakban az ukrán–orosz háború további alakulása, valamint az Európai Unióval való ellentét fogja meghatározza. Előbbi kérdésben Varsó továbbra is az egyik elsőszámú szószólója lesz az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciók fenntartásának és esetleges kibővítésének, ezzel párhuzamosan továbbra is vezető szerepet vállalva az Ukrajnának nyújtott katonai és politikai támogatás területén.[10] A háború tovább erősítette a már így is prioritást élvező transzatlanti kapcsolatokat. Az országban immár közel 10 ezer amerikai katona állomásozik az amerikai hadiipari cégek pedig az elsődleges kedvezményezettjei lesznek a Lengyel Fegyveres Erők átfogó modernizációjának és kapacitásbővítésének.[11] Az új honvédelmi törvény értelmében nemcsak a védelmi kiadások mértéke növekedett meg exponenciálisan – 2023-tól kezdve a védelmi kiadásokra fordított összegnek minimum el kell érnie a mindenkori GDP 3 százalékát és ez az arány a jövőben még tovább növekedhet – hanem a fegyveres erők állományának száma (cél a hadsereg létszámának megduplázása 2030-ig) és felszereltségének mértéke is.[12] A lengyel kormány csak 2022-ben több, mint 21 milliárd euró értékben rendelt meg különböző fegyverrendszereket, elsősorban amerikai, koreai és kisebb mértékben európai beszállítóktól, további beszerzéseket eszközölve 2023 első hónapjaiban.[13]Gazdasági kapcsolatok terén Németország vezető szerepe megkérőjelezhetetlen, ugyanakkor a Varsó és Berlin közötti, elsősorban belpolitikai eredetű, feszültségforrások továbbra is ciklikusan jelentkeznek a bilaterális kapcsolatokban. Az ukrán–orosz háború kezdeti időszakában kiegyensúlyozott viszonyrendszer idővel újonnan feszültté vált, részben a lengyel fél által túlontúl lassúnak tartott német katonai segítség, részben pedig a választási kampány közeledtével a lengyel kormány által újból napirendre vett második világháborús kártérítések kérdései miatt.[14]Az Európai Bizottsággal való elhúzódó vita átfogó rendezésére kevés esély látszik még akkor is, ha a lengyel fél némileg megnövekedett kompromisszumkészségről tett tanúbizonyságot az utóbbi időben.[15] A megegyezéstől függővé tett uniós források legalább részleges felszabadítása kulcsfontosságú lenne a lengyel kormány számára a választásokat megelőzően, azonban a túlzott engedmények a saját szavazótábor szemében sem feltétlenül számítanának elfogadhatónak. Másrészről az Európai Bizottság eddigi magatartása, valamint lépései alapján felmerülhet a megegyezés – választásokat követő időszakra való – tudatos elodázásának szándéka is.[16]       

Trendek és forgatókönyvek

Az elmúlt időszak meghatározó bel- és külpolitikai folyamatai, különösen pedig az Ukrajna elleni orosz támadás, tovább erősítették az elmúlt években folytatott főbb lengyel politika csapásirányok mellet való elköteleződést. Lengyelország stabilan az USA egyik legfontosabb európai szövetsége és biztonságpolitikai partnere, amely a jelenlegi helyzetben az Ukrajnát támogató amerikai katonai segítség fontos logisztikai hátországává lépett elő. A háború hatására primer, közép-távú célként jelent meg – a lengyel határokon belüli minél nagyobb amerikai katonai jelenlét biztosítása mellett – a Lengyel Fegyveres Erők már korábban megkezdett állománynövelésének és teljeskörű modernizációjának a felgyorsítása. A már megkötött szerződések realizálását követően Lengyelország egy évtizeden belül a kontinens egyik legerősebb hadseregeivel rendelkezhet. Ezzel párhuzamosan Lengyelország továbbra is az Ukrajnának szánt katonai segítség egyik fő forrása és politikai támogatója marad. A konfliktus, majd az annak lezárását követő újjáépítési időszak távlata a jelen pillanatban előrevetíti a Lengyelországban menedéket lelt ukrán állampolgárok hosszútávú jelenlétét az országban. Megfelelő ellátásuk biztosítása, továbbá társadalmi integrálásuk elősegítése jelentős források bevonását igényli, mindazonáltal munkaerő piacra való tartós belépésük jelentősen hozzájárul a lengyel gazdaság növekedéséhez.[17]A konfliktus eredményeképpen a korábban vitákhoz vezető kisebbség- és emlékezetpolitikai kérdések jelentősége háttérbe szorult a bilaterális, lengyel–ukrán, kapcsolatokban – ugyanez a trend figyelhető meg a kisebb mértékben, de hasonló kérdések által terhelt lengyel–litván kapcsolatok esetében is.

Lengyelország EU-n belüli helyzete szempontjából kulcskérdés lesz az őszi törvényhozási választások végkifejlete. A két ciklus óta kormányon lévő PiS leváltásának számos EU-n belüli érdekcsoport örülne, ugyanakkor kérdés, hogy egy esetleges újrázás esetén a nemzeti konzervatívok mennyire tartanának ki jelenlegi engedékenyebb, az Európai Bizottság elvárásainak, legalább részleges, teljesítése felé mutató politikájuk mellett. A PiS kormányon maradása könnyen az EU és Lengyelország közötti konfliktus megoldásának további elodázásához vezetne, míg egy ellenzéki győzelem esetén az új kormánykoalíció, lehetőségeihez mérten törekedne az EU által kifogásolt reformok gyors megváltoztatására.