Mélyponton a németek államba vetett bizalma. Csak minden negyedik német tartja úgy, hogy az állam és annak intézményei maradéktalanul képesek feladataik ellátására. A rendkívül magas elégedetlenségi mutató mögött számos, évek óta megválaszolatlan vagy sikertelenül kezelt probléma áll, melyek – párosulva a globális kihívásokkal – bizalmi válság közeli helyzetet eredményeztek.

A forsa közvélemény-kutató által évente készített felmérés idei eredménye lehangoló képest fest a németek állami intézmények megfelelő működésével kapcsolatos álláspontjáról.  

A közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek csak mintegy negyede (27%) véli úgy, hogy a német állam képes megbirkózni a ráháruló feladatokkal. Az elmúlt öt évet figyelembe véve egyedül a globális COVID-19 járvány csúcsát jelentő 2020-as évben nőtt e téren az állampolgári bizalom mértéke. A kritikus időszak elmúltával azonban újfent csökkenésnek indult, aminek a hátterében számos probléma húzódhat meg.

forrás: dbb beamtenbund und tarifunion / Forsa 2019-2023

 

Elégedetlenség a kormánypárti szavazók körében is

Kevéssé meglepő módon növekvő támogatottságot élvező, szélsőjobboldali, ellenzéki AfD-szavazók körében vannak a legkevesebben az állami működést kedvezően megítélők (6%). A fő ellenzéki erőnek számító CDU/CSU támogatói esetében ez az arány 22%, azonban összességében még a hárompárti kormánykoalíció szavazóinak körében is kisebbségben vannak az elégedettek. Az SPD esetében 46%, az FDP tekintetében 34%, a Zöldek szavazói táborában 52% nyilatkozott az említett kérdésről pozitívan.

A még a kormánypárti szavazók körében is tapasztalható társadalmi elégedetlenség mögött a korábbi Merkel-i politika hibás döntései, valamint a Scholz-féle koalíciós kormányzás jelenkor kihívásaira adott rossz válaszai egyaránt meghúzódhatnak. Más kérdés, hogy a múltbéli hibákért a harmadik (2013-2017) és a negyedik (2017-2021) Merkel-kormány tagjaként az SPD-t és a korábban pénzügyminiszterként ténykedő Scholz kancellárt is felelősség terheli.

Migráció

A hatályos menekültügyi törvény szabályozásai a gyakorlatban korlátozottan működnek. A legális és illegális migráció közötti határok gyakran összemosódnak, az elutasított menedékkérelmek gyakran következmények nélkül maradnak. A korábban széles támogatottságnak örvendő migrációs politika elfogadottsága mára sokat mérséklődött. Az Institut für Demoskopie Allensbach átfogó tavaszi felmérése alapján egyre többen vélik úgy, hogy az országba tömegesen érkező külföldi állampolgárok feltétlen befogadásával Németország elérte lehetőségeinek határát, érdekei sérülnek. Mindez tükröződik a német menedékjogi rendelkezések megítélésében is. A válaszadók nagy többsége az érvényben lévő menekültügyi törvény módosítását szeretné elérni, egy új, szigorúbb törvényi szabályozás bevezetését a válaszadók 86%-ka támogatja.

Atomenergia

Hasonló változás figyelhető meg az atomenergia megítélésének kérdésében. Angela Merkel több mint 12 évvel ezelőtt meghozott döntése értelmében 2023. április 15-én az utolsó három, még üzemben lévő atomerőművet is leállították. A lekapcsolás pillanatában az atomenergia a német energiamixnek mindössze 5-7%-kát tette ki, a döntés heves társadalmi visszhangot váltott ki. A felmérések szerint a korábban a lakosság többsége által támogatott lépést 2023. áprilisában már csak a válaszadók bő negyede tartotta megfelelőnek.

A német gazdaság gyengélkedése

A gazdasági fejlődés megtorpanása a lakosság körében is érezhető. A német gazdaság újbóli fellendülését egy sor régebbi (bürokrácia, lassú döntési folyamat, túlontúl hosszúra nyúlt ellátási láncok) és új keletű tényező (ideológiai gazdaságpolitika, munkaerőhiány) hátráltatja. A Német Gazdasági Intézet legfrissebb jelentése a gazdasági teljesítmény jelentős csökkenését vetíti előre az idei évre. Az Intézet riportja szerint a német bruttó hazai termék volumene 0,5%-kal csökkenthet 2023-ban. Az elsősorban a magas kamatlábak, drága energiaforrások, valamint gyenge exporteredmények által előidézett visszaesés hatására a német gazdaság teljesítménye 2023 végén nem fogja meghaladni a 2019-es szintet. Strukturális jellegéből adódóan az exportorientált német gazdaságot aránytalanul magas mértékben sújtják az olyan aktuális világgazdasági tényezők, mint az ukrajnai háború vagy a Kínával való kapcsolatokra árnyékot vető politikai feszültségek. Emellett pedig energiaárak megdrágulása miatt a hagyományosan magas energiaigényű német ipar exportteljesítménye is visszaesett. A várt exportbevételek elmaradása egyúttal bénítólag hat a globális ellátási nehézségeket – az energiaigényes iparágak jelentősége és magas részesedése miatt – jobban megérző német gazdaságra.

Megélhetés és infláció

A gazdasági visszaesés érthető módon a német munkaerőpiacra is hatással van. Előrejelzések szerint 2023-ban nagyságrendileg 160 ezer fővel nőhet a munkanélküliek száma, elérve az 5,7%-kot. Ezzel párhuzamosan – némileg paradox módon – a német ipar továbbra is krónikus képzett munkaerőhiánnyal küzd.

A belső kereslet növekedését a német mértékkel még mindig magas infláció sújtja. Előrejelzések szerint az inflációs ráta 2023-ban várhatóan csak kevéssel marad el az előző évi 6,5%-kos szinttől.

Lakhatási gondok

Mára kritikus problémává lépett elő a számos német nagyvárosban évtizedek óta megoldatlan kihívásnak számító lakhatási kérdés, melyet tovább tetéztek a gazdasági nehézségek és a magas infláció. Így mára egyre több háztartásnak és családnak jelent komoly egzisztenciális nehézséget a növekvő bérleti árak megfizetése.

Az ingatlanárak és bérleti díjak gyors emelkedése, valamint az önkormányzati tulajdonban lévő bérlakások korlátozott száma mind-mind hozzájárul a lakhatási problémák tetőzéséhez Németországban, ahol a polgárok mintegy fele él albérletben – többen, mint bármely más uniós országban. Az Empirica piackutató cég elemzése alapján 2023 második negyedévben a nagyvárosokban fajlagosan átlagosan 22%-kal, a kisebb településeken 27%-kal magasabbak ma az albérletárak, mint 2018-ban.

Kormányzati válasz

A koalíciós pártok támogatottságának mélyrepülésére válaszul a hárompárti német kormány egy sor szociális válaszintézkedést jelentette be, amelyek elsősorban az alsóbb társadalmi rétegek nehézségeit próbálják meg orvosolni. Ezzel párhuzamosan a Scholz-kormány nem tett le azoknak a választási programjában foglalt, a jelen kihívásainak tükrében olykor utópisztikusnak ható, szociális és gazdasági reformoknak a véghezvitelétől, melyektől a kormánypártok megcsappant választói támogatottságuk visszaszerzését, vagy akár új szavazók megszólítását várják. Mindazonáltal kérdés, hogy a törvényhozási ciklus felénél járó, gyakran egymással is vitában álló bal-közép koalíció pártjai képesek lesznek-e gátat szabni a részben saját politikájuk által gerjesztett negatív trendeknek.