Szocdem-zöld koalíció alakulhat Alsó-Szászországban, a CDU megújulása pedig még mindig várat magára.

Az előzetes végeredmény alapján vörös-zöld kormány válthatja az utolsó regnáló tartományi nagykoalíciót Alsó-Szászországban. Ugyanakkor a választáson elért eredményükkel – hol kisebb, hol nagyobb mértékben – nem lehet maradéktalanul elégedett egyik, fősodorhoz tartozó politikai párt sem – választási beszámoló.

Politikai sokszínűségben gazdag múlt

Az Észak-Németországban elhelyezkedő Alsó-Szászország arról híres, hogy ennek a tartománynak a keleti részein beszélik a legtisztább német nyelvet. A germanisztikát ismerők szerint Celle város az a hely, ahol a letisztult és helyes német nyelvezet nemcsak irodalmárok és értelmiségiek, de a mindennapi emberek hétköznapi életében is jelen van. A nyolcmillió lakossal rendelkező szövetségi tartomány nem hivatalos himnuszában az ottaniakat a zord időjárási viszonyokra utalva viharálló és földön járó embereknek mondják. Egyúttal a tartomány a németek szemében a rideg, szófukar, de egyenes lakosairól ismeretes, akik nem kertelnek sokat, hanem szókimondóak és egyenesek. Ilyenek a vezető politikusaik is, akik soraiból kimagasló személyiségek kerültek ki. A magyarok számára talán nem is annyira köztudott, hogy Ursula von der Leyen (CDU) bizottsági elnök édesapja, Ernst Albrecht (1930-2014) egészen 14 éven át CDU-s miniszterelnökként vezette a tartományt, 1976-tól 1990-ig. Abban az évben nem más, mint a későbbi német kancellár Gerhard Schröder volt az, aki egy viharos kampány után megbuktatta a regnáló polgári, CDU-FDP alkotta kormányt és mintegy a jövendő berlini viszonyokat megjósolva létrehozott egy vörös-zöld (SPD-Zöldek) koalíciót.

Ez volt Németország-szerte a harmadik ilyen kooperáció Hessen (1985) és Berlin (1989) után. Abban az időben a Zöldek még teljesen az az anti-establishment párt volt, akik egy erős baloldali indíttatásból politizáltak, s botrányos viselkedésükkel, megszólalásaikkal megosztották a német közvéleményt. Gerhard Schröder viszont 1990-1998 között miniszterelnök volt, s ebben az időben alakította magáról ki a fiatalos, dinamikus, energikus vezető képét, aki nem volt rest keményen odaszólni a politikai ellenfeleinek, vagy beleállni a kemény politikai vitákba. Schröder 1994-ben abszolút többséget szerzett Hannoverben és egyedül tudott kormányt alakítani. Az 1998-as németországi szövetségi Bundestag-választás előkampányában immár Oskar Lafontaine-vel, a Saar-vidék miniszterelnökével szemben kellett megküzdenie az SPD kancellár-jelöltségéért. Mindez végül azért sikerülhetett, mert az alsó-szászországi tartományi választás alkalmával, 1998. márciusában diadalmaskodni tudott, a szavazatok 48 százalékát besöpörve. Innen egyenes út vezetett a jelöltségig majd pedig a kancellárságig. A többi már csak történelem.

Az országban uralkodó politikai váltógazdaság során CDU-vezette kormányok versenyeztek SPD-s kormányokkal. Alig öt évvel Schröder fölényes győzelme után pont a Schröder vezette szövetségi kormány katasztrofális politikai megítélésének pillanatnyi helyzetében épp Alsó-Szászország volt az a hely, ahol erodálódott az SPD hatalma. Ugyanis a fiatal Christian Wulff, a későbbi szövetségi elnök, vette át a kormányrudat Schröder utódjától, s ismét egy egészen 2013-ig tartó CDU-s tartományi dominanciának ágyazott meg. Azonban ekkor megint fordult a kocka, s bár a CDU első lett, egy mandátummal nyert az SPD-Zöld szövetség a CDU-FDP-tábor előtt.

2017-ben viszont az újonnan bekerült AfD miatt egyik tábor se rendelkezett a szavazatok kellő többségével, így egy SPD vezette nagykoalíció alakult Stephan Weil (SPD) vezetésével. Akinek a miniszterelnök-helyettese a CDU-s Bernd Althusmann lett. Érdekesség, hogy a 2017-es választást előrehozott választásként tartották meg (a rendes ciklus öt évig tart), miután Elke Twesten zöldpárti képviselő átlépett a CDU-ba, s a kormány elveszítette a többségét.

A miniszterelnök-jelöltek

Az előreláthatólag újabb öt évig a szövetségi tartományt irányító Weil (63) immár harmadik miniszterelnöki ciklusára készülhetett Alsó-Szászországban. A tartományt 2013 óta vezető – korábban jogi tanulmányának befejeztével ügyvédként, bíróként és ügyészként is dolgozó – Weil országos ismertségre igazán a német Szövetségi Tanács, a Bundesrat elnökeként (2013 november – 2014 október között) tett szert, ugyanakkor Hannover polgármestereként (2006-2013) és az alsó-szászországi szociáldemokraták vezetőjeként (2012 januárjától) már régóta meghatározó baloldali politikusnak számított a tartományban. Weil elsőszámú kihívója a tartományi kereszténydemokraták vezetője Bernd Althusmann (55) miniszterelnök-helyettes volt, aki leköszönő gazdasági, munkaügyi, közlekedési és digitalizációs miniszterként is aktív szerepet vállalt a második Weil-kormány munkájában. Parlamenti képviselővé választása előtt Althusmann 1994 és 2009 között már tagja volt az alsó-szászországi tartományi parlamentnek. Ezt követően a Konrad-Adenauer-Stiftung namíbiai kirendeltség vezetőjeként, valamint egy tanácsadó cég munkatársaként dolgozott. 2010 és 2013 között pedig oktatási miniszter volt Alsó-Szászország legutóbbi, CDU-vezette kormányában.

A 2021-es szövetségi választásokhoz hasonlóan a Zöldek a tartományban is társ-csúcsjelölt állítás mellett döntöttek. Julia Willie Hamburg (36) és Christian Meyer (47) személyében két tapasztalt társjelölt tervezte visszavezetni – öt év kihagyással – a tartományi kormányzásba a Zöldeket. Hamburg 2013 óta tagja az alsó-szászországi tartományi parlamentnek, 2020 óta pedig a Zöldek frakcióvezetője. Csúcsjelölt-társa, Meyer 2008 óta a tartományi képviselő, 2013 és 2017 között az első Weil-kabinet élelmiszerügyi, mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi minisztere volt.

Az immár harmadszorra az FDP csúcsjelöltjeként induló Stefan Birkner (49) 2013 óta tagja a hannoveri tartományi parlamentnek, ugyanezen évtől kezdve óta pedig – Philipp Rösler országos pártelnökké választásását követően – az észak-rajna-vesztfáliai FDP elnöke. 2012 és 2013 között tartományi környezetvédelmi miniszter. Az AfD csúcsjelöltje Stefan Marzischewski-Drewes (56), az AfD Alsó-Szászország tartományi elnökségének a tagja, egyúttal pedig a gifhorni városi és járási tanács tagja volt.

A 2017-es eredmények, a kampány és előzetes várakozások

A legutóbbi választásokon 2017-ben – a szavazásra jogosultak 63,1 százalékának a részvétele mellett – az előzetesen a CDU-val több felmérés szerint fej-fej mellett haladó SPD végül magabiztos előnnyel, 36,9 százalékkal tudott nyerni a 33,6 százalékot elérő CDU előtt. A harmadik legtöbb szavazatot a 2013-as eredményüket kereken 5 százalékkal alulmúló, 8,7 százalékot elnyerő Zöldek szerezték meg a 6,2 százalékot elérő AfD előtt. A Baloldali Párt 4,6 százalékot szerezve nem tudta megugrani a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt.

A választásokat követően az összes leadott szavazat több mint 70 százalékát megszerző SPD és CDU a többi párt alacsony támogatottsága miatt lényegében rákényszerült a nagykoalíciós kormányzásra, így a második Weil-kormány felállásához az SPD a Zöldek helyett a CDU-val alakított kormányt. A 137 képviselőből álló tartományi parlamentben az előző ciklus végére az SPD 54, a CDU 50, a Zöldek 12, az FDP 11, az AfD pedig 7 hellyel rendelkezett – további 3 képviselő függetlenként politizált.

A sokáig polarizált Alsó-Szászországban az utolsó öt évben, a nagykoalíció kormányzásának hatására enyhültek a táborok közötti ellentétek. A kimenő SPD-CDU nagykoalíció jellegéből, valamint az ukrán-orosz háború hatására kialakult rendkívüli gazdasági és politikai nehézségekből adódóan a két fő politikai párt által vezetett kampány középpontjában a szövetségi kormány válságkezelő lépéseinek a kritizálása, illetve támogatása állt. A Scholz kancellár által vezetett, „közlekedési-lámpa” koalíció országos megítélésének a módosulása éreztette hatását az idei évben megrendezett, észak-rajna-vesztfáliai, Saar-vidéki és schleswig-holsteini választások során is és nem volt ez másképp Alsó-Szászországban sem. A választásokat megelőző időszakban az energiaellátással és a vásárlóerő további csökkenésével kapcsolatos kérdések kerültek a kampány középpontjába. Előbbi kérdés kampány-tematizáló szerepe korántsem számíthatott meglepetésnek, hiszen a német energiaellátás esetleges nehézségei jobban érintenék Alsó-Szászországot, mint más tartományokat. Jelentős szélturbina kapacitásával a tartomány Németország zöldáramának jelentős részét termeli, egyúttal pedig a közeljövőben a tartomány lesz a német LNG-import legfontosabb helyszíne. Mindezt tetőzve Alsó-Szászországban találhatóak Németország legnagyobb földgázkészletei, valamint a tartomány ad otthont a még működő három német atomerőmű egyikének (Emsland) is. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy 2022-ben mindenki a Zöldekre figyelt.

Politikai megfigyelők előzetesen biztosra vették, hogy a párt jelentős eredményt ér majd el, s megkerülhetetlen tényezőként garantált kormányerő lesz belőle. Már csak az a kérdés, hogy melyik párttal fognak összefogni – jellemezték sokan a választásokat megelőzően a kialakult helyzetet. A Zöldek mindig szívesen kötnek együttműködési megállapodásokat a számukra kedves SPD-vel – így volt ez Alsó-Szászországban 1990-ben és 2013-ban is – azonban ezek mindezidáig „egyciklusos kalandok” voltak. Most viszont a sok más tartományban megvalósult CDU-Zöld együttműködés (Hessen, Baden-Württemberg, Schleswig-Holstein és Észak-Rajna-Vesztfália) miatt előzetesen egy ilyen konstellációjú új kormány felállása sem tűnt elképzelhetetlennek – a választási eredmény azonban mindezt felülírta.

Másrészről viszont a Zöldek Alsó-Szászországban mindig egy kicsit radikálisabbak voltak – a gorlebeni atomhulladék-lerakóhely elleni fundamentalista tüntetések fontos ismérvei az itteni zöld politizálásnak. Sokak szerint pont ezen élesen balos megközelítés végett nem merte jelentősen meghosszabbítani a meglévő három atomerőmű – melyek közül egy-egy Baden-Württembergben és Bajorországban, egy viszont pont Alsó-Szászországban helyezkedik el – használatát szövetségi szinten a jelzőlámpa-koalíció. A kampány során a Zöldek az ottani szavazóiktól félve ezt a lépést nem voltak hajlandóak megtenni, hanem csak a másik két erőmű egy rövid időszakra történő további üzemelésébe mentek bele. Viszont a német társadalom már egyáltalán nem atomellenes. Friss felmérések szerint a választók nagy többsége meghosszabbítaná az üzemeltetési időt.

Előbbi kulcskérdések mellett a Zöldek szociálpolitikai újításokat is beemeltek a kampányukba, többek között felvetve egy 365 eurós éves helyi tömegközlekedési bérlet bevezetését, valamint a választói korhatár – tartományi választások esetén – 14 évre való csökkentését is. Az FDP ezzel szemben a kampány során egy önálló digitalizációs minisztérium létrehozására és a tartományt 2025-ig teljesen lefedő optikai telekommunikációs hálózat kiépítésére tett ígéretet. Az AfD láthatóan az előző kormányok válságkezelő intézkedésivel elégedetlen szavazók megszólítására helyezte a hangsúlyt, így kampányának középpontjában az atomenergia felhasználás megőrzése mellett a Covid-19 vírus ellen beoltatlan emberekre vonatkozó korlátozások beszüntetése és szigorúbb határellenőrzések bevezetése állt.

A választások eredménye

Végül az előzetes mérések – korántsem oly gyakori módon – többnyire helyes prognózist állítottak fel a választások kimenetelével kapcsolatban Az előzetes végeredmény alapján (a hivatalos végeredményre még október 20-ig várni kell) az SPD 33,4 százalékot elérve (2017-hez képest -3,5 százalék) a legerősebb politikai erő maradt a tartományban a 2017-es eredményhez képest 5,5 százalékkal kevesebb szavazatot kapó, 28,1 százalékot megszerző CDU-hoz képest – Althusmann a nem hivatalos eredmények közlését követően vasárnap este bejelentette lemondását. Bár a Zöldek az elmúlt öt évben láthatólag számottevően növelni tudták (+5,8 százalék) támogatásukat, 14,5 százalékos eredményük messze elmarad a korábban várt szavazati aránytól. Mellettük az AfD tudta még a leginkább növelni a tartományon belüli szavazóbázisát 10,9 százalékot érve el (+4,8 százalék). Ezzel szemben az FDP félelmei beteljesedni látszanak és a párt 4,7 százalékkal (-2,8 százalék) lemarad a bent maradáshoz szükséges küszöb elérésétől. Meg sem közelítette ezen határt a 2,7 százalékot kapott Baloldali Párt (-2,0 százalék). A szavazatok további 5,7 százaléka pedig más, kisebb pártok között oszlott meg.

Fenti eredmények és egy közös parlamenti többség tudatában az SPD és a Zöldek vezető politikusai nem hagytak kétséget afelől, hogy közösen, kétpárti koalíciót alkotva kívánnak kormányozni Alsó-Szászországban. „A választók az SPD-re és senki másra nem kívánják a kormányalakítás körülményeinek a diktálását bízni” – jelentette ki vasárnap este Stephan Weil miniszterelnök, akinek a meglátása szerint „láthatólag konszolidált vörös-zöld többség lesz az alsó-szászországi tartományi parlamentben”. Amennyiben ezen legvalószínűbb koalíciós forgatókönyv valósulna meg, úgy az új kormány abszolút többséggel rendelkezhetne a tartományi parlamentben 81 képviselői hellyel (57-24 megoszlásban). Ezzel szemben az előzetes végeredmény alapján a CDU 47, míg az AfD 18 parlamenti helyre számíthat.

Országos kitekintés

A mostani alsó-szászországi választásokkal az évtizedeken át országszerte különböző konstellációban működő nagykoalíciók utolsó képviselője is leköszönt. A Zöldek további erősödése egyúttal azt is jelenti, hogy immár minden kétséget kizáróan átvettek a legtöbb tartományban és egyúttal az országos politikában is az FDP-től a harmadik legerősebb és sok esetben „királycsináló” párt szerepkörét. A Zöldek a „közlekedési-lámpa” koalíció nehézségei ellenére töretlenül számíthatnak a szavazók szimpátiájára, még abban az esetben is ha a másik két koalíciós párt népszerűsége megsínyli a mostani krízis helyzetet. Az FDP-nek ezzel szemben nem tesz jót a vörös-zöld társaság a kormányban. A párt tovább szakad a hagyományos polgári liberális értéket valló párttagság és a baloldali kormányban szerepet vállaló pártelit közötti törésvonal mentén. Mindez pedig a párt népszerűségén is meglátszik.

A Friedrich Merz vezette CDU számára újból bebizonyosodott, hogy csak a Zöldek támogatásának a megnyerése biztosíthat reális lehetőséget a Scholz-kormány leváltására. Ugyanakkor a vörös-zöld tandem megbontására nem látszik reális esély, ameddig a CDU országosan nem tud stabilan az SPD-nél nagyobb támogatottságot felmutatni. A feladat tehát láthatólag adott, azonban korántsem ígérkezik egyszerűnek, kiváltképp a CDU poszt-merkeli politikai redefiniálása közepette. Elmondható, hogy Merz mindezidáig nem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket, a CDU megújulása pedig még mindig várat magára.

Egyúttal tévesnek bizonyult az az AfD-vel kapcsolatban 2022 elején megfogalmazott feltételezés is, mely szerint a párt elérte politikai zenitjét és immár csak lefelé vezethet a jövőben az útja. Az összeérő gazdasági, lakhatási, energiaellátási és szociális válságok – tetőzve a megoldatlan migrációs helyzettel és a Covid-járvány utóhatásainak elhúzódó kezelésével – mind-mind érzékenyen érintik az alsó közép-osztály tagjait, és egyenesen járulnak hozzá az AfD szavazóbázisának a növekedéséhez.