Dietmar Woidke (SPD) miniszterelnök egyértelműen győzni tudott, fellélegezhet Olaf Scholz szövetségi kancellár. Potsdamban most a szocik új felállásban kereshetnek koalíciós társat.

 

A szeptember 22-ei brandenburgi tartományi választás hasonlóan Szászországhoz a helyi kormánypárt és a 2013 óta regnáló miniszterelnök nagy sikerét eredményezte. A különbség annyi, hogy míg Potsdamban az szociáldemokrata SPD adja tartományi kormányfőt Dietmar Woidke személyében, addig Szászországban a CDU könyvelhetett el biztos győzelmet Michael Kretschmerrel. A két és fél milliós Brandenburgban 72,9%-ra emelkedett a választási kedv, ami rekord részvételi arányt jelent ebben a tartományban és az intenzív kampány egyik kézzelfogható eredménye.

Eredmények

Első helyen az SPD végzett 30,9%-kal, mintegy 4,7 százalékpontot erősödve a négy évvel ezelőtti eredményeihez képest. A második helyen az AfD szerepelt 29,2% eredménnyel, ami 5,7 százalékpontos emelkedést jelent. A harmadik helyért holtversenyben az eddig a Kenya-koalícióban az SPD-vel és a Zöldekkel együtt kormányzó CDU versenyzett az újonnan alakult BSW-vel. Az eredmények szerint ezt a versenyt a BSW nyerte a voksok 13,5%-ával, a CDU pedig csúnyán leszerepelt, s 3,5 százalékpontos csökkenéssel 12,1%-os eredményt könyvelhetett el. A fenti eredmények tükrében az eddig hatpárti tartományi parlament négypártivá alakul, benne egy új politikai szereplővel (BSW).

A 88 fős potsdami parlamentben az SPD 32, az AfD 30, a BSW 14, a CDU 12 mandátumhoz jutott. Az eddig regnáló Kenya-koalíció (SPD, CDU, Zöldek) a Zöldek kiesése miatt nem jöhet szóba, így Szászországhoz és Türingiához hasonlóan itt is az ún. „szeder-koalícióval” (SPD, BSW, CDU) lehet próbálkozni, bár a két másik tartományhoz képest pont fordított erőviszonyokkal. A képviselői mandátumok száma alapján lehetséges lenne egy csupán SPD-BSW felállás is, azonban ennek az újfajta kooperációnak csak minimális többsége lenne a potsdami parlamentben.

A Zöldek bukása (4,1%, azaz mínusz 6,6 százalékpont) azt is mutatja, hogy a párt népszerűsége az utolsó évtizedekben tapasztalt csúcspontról rég látott mélységbe süllyedt. A felmérések azt mutatják, hogy jelenleg a Zöldek a legjobban elutasított párt, amely főleg a fiatalok körében, kiváltképp Brandenburgban veszítette a legtöbb szavazatot. A zöld politikát az emberek egyre kevésbé hajlandóak elfogadni, s párt javaslatai a migrációs, gazdasági, közlekedési, társadalompolitikában óriási ellenszenvet váltanak ki. A zöld évtizedek véget értek, az emberek megelégelték a zöld politika „áldásait”. Ez a tendencia egész Németországban, sőt az európai parlamenti választási eredményeket elnézve egész Európára is érvényesnek mondható. Ennek okairól a minap Wolfgang Merkel tollából jelent meg egy alapos elemzés a CICERO-ban: https://www.cicero.de/innenpolitik/die-grunen-im-niedergang-im-tal-der-tranen

Az AfD és a BSW erősödése

Hasonlóan a három héttel ezelőtti választásokon Szászországban, ezúttal Brandenburgban is jelentős nyereségeket könyvelhetett el az AfD. A másodikként befutó párt a közbeszédet sikeresen tudta dominálni főleg a migrációs politika hiányosságaira koncentrálva, illetve a keletnémetek körében általánosan megjelenő politikai elégedetlenséget is szavazati tőkére tudta váltani. Az utolsó években tapasztalható krízisek (migráció, Covid, háború és energiaárak) hatását különösképp a szegényebb német lakosok érezték meg, akiknek az aránya a keleti tartományokban hagyományosan magasabb. Most Brandenburgban is beérett az AfD munkája, s bár a kormányalakításba nem szólhat bele, a mandátumok több mint egyharmadának birtoklása alapján a párt blokkoló kisebbségi helyzetbe került, így pl. kétharmados döntéseket nem lehet meghozni az AfD nélkül.

Ugyanez mondható el a Sahra Wagenknecht fémjelezte BSW-ről is, amely a semmiből ért el 12,9%-ot, ezzel teljesen marginalizálva Wagenknecht korábbi pártját, a Balpártot (3,0%). Hasonlóan az AfD-hez, a BSW kampánya is a jelenlegi viszonyokkal való elégedetlenségre épített, egyértelmű politikai üzeneteket megfogalmazva, főleg a migráció, a gender és a háború kérdéskörében, emlékeztetve a szavazókat arra, hogy igazi baloldali alternatíva is létezik. A BSW szavazóinak 40%-a a korábban nem szavazók köréből került ki, valamint sok volt SPD-s és volt balpárti szimpatizánst is be tudott vonzani Sahra Wagenknecht új politikai formációja.

A Balpárthoz hasonlóan a szövetségi szinten (még) kormányzó FDP szerepe is teljesen leértékelődött. Ezt mutatja, hogy a párt a mérésekben külön már nem is szerepelt, csupán a „többi párt” kategóriába sorolva. A szövetségi szinten kormányzati szerepben tetszelgő párt keleten már rég nem nyom a latban, programjával csupán egy szűk, nyugatnémet, jómódú, nagyvárosi elitet tud megszólítani, amely a keletnémet szavazópolgárok számára ugyanannyira visszataszító, mint a Zöldek politikai agendája. Az eddig a potsdami törvényhozásba az 5%-os bejutási küszöböt alig pár száz szavazattal átlépve bejutó Szabad Választók párt szintúgy megbukott, bár a 2,6%-os eredményüket a mérésekben azért még feltüntették.

Az eredmény azt is mutatja, hogy a népszerű miniszterelnök Dietmar Woidke már csak azért is újrázhat, mert belement egy „all in” játékba. Napokkal a megmérettetés előtt ugyanis bejelentette, hogy csak akkor marad miniszterelnök, ha az SPD az első helyen szerepel. Ezen markáns vállalás bejött az SPD-nek, holtversenyben megverte az AfD-t. „Ilyen verseny még nem volt a történelemben” – így összegezte Woidke a választás estéjén az eredményeket. Sok szavazó talán megijedt az AfD esetleges elsőbbségétől, s a szövetségi politikában nem ritkán a központi SPD ellen megnyilvánuló Woidkére adta a szavazatát, aki a kampányában nem is akart együtt mutatkozni a népszerűtlen Olaf Scholz kancellárral.

Előzmények

Az öt évvel ezelőtti tartományi parlamenti választás során még egy hatpárti parlament alakult. Akkoriban az SPD a szavazatok 26,2%-át szerezte meg, az AfD pedig második lett 23,5%-kal. A CDU harmadik helyen végzett, a voksok 15,6%-át megszerezve. A kisebb pártok közül az akkor még szárnyaló Zöldek 10,6%-on végeztek, a Balpárt 10,7%-ot tudott elérni, míg a Szabad Választók 5,05%-kal épp, hogy bejutottak a potsdami törvényhozásba. A 88 fős parlamentben Kenya-koalíció alakult 50 képviselővel. Ebben a kormánykoalícióban az SPD mellett a CDU és a Zöldek is kaptak helyet, így az ellenzéket az AfD, a Balpárt és a Szabad Választók alkotják. Más tartományokhoz (pl. Szászország) hasonlóan Kenya-koalíciót a kényszer szülte. Dietmar Woidke miniszterelnök egyébként népszerű kormányfőnek bizonyult, olyannyira, hogy a 2024-es kampány finisében a szintúgy Kenya-koalícióban kormányzó szász miniszterelnök, Michael Kretschmer azt javasolta a brandenburgi választóknak, hogy segítsék Dietmar Woidke miniszterelnök újrázását. Ez a fura javaslat persze CDU-s párttársai körében nem aratott osztatlan sikert. A választási térkép is megosztott: Az SPD a tartomány nyugati részein erős, míg az AfD hagyományosan a tartomány keleti részein tudott diadalmaskodni.

Általánosságban elmondható, hogy az utóbbi években egyre több helyen elveszítették befolyásukat, támogatottságukat a korábban „nagy” pártoknak mondott politikai formációk – kiváltképp az SPD, de a CDU is gyengélkedett – habár egy-egy sikeres miniszterelnök esetén valamelyest tudtak tompítani ezen a tendencián. Így aztán a „hollandizálódó” (vagy szivárványosodó) politikai palettán egyre több kisebb szereplő tűnt fel, s ma már a tartományok majdnem felében – kiváltképp a keleti tartományokban – hárompárti koalíciók viszik az államügyeket, akár a szövetségi szinten is. Elemzők szerint ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog, így újabb és újabb konstellációkra lehet majd számítani. Ember legyen a talpán, aki meg tudja nevezni a 16 tartományban jelenleg regnáló 10 különböző kormányfelállást. Most a három héttel ezelőtti türingiai és szászországi fejlemények tükrében egy újabb koalíciós forma, az ún. „szeder-koalíció” látszik alakulni, a CDU, az SPD és a Sahra Wagenknecht fémjelezte BSW részvételével.

Kampánytémák

A jelenlegi választási kampányban elsősorban a migráció kérdése játszott kiemelt szerepet, de azért tartományi témák is megjelentek, mint pl. az oktatás helyzete. A hangsúly viszont egyértelműen a nem specifikusan tartományi témákon volt: Ide tartozik a tarthatatlan migrációs helyzet, mely komoly lakhatási, szociális, munkaerőpiaci, oktatási kérdéseket von maga után, de a közelmúltban elsősorban biztonságpolitikai, közbiztonsági kérdéssé nőtte ki magát. Külön téma volt a migránsok elhelyezésével kapcsolatos anyagi tehertétel, valamint a költséges polgári juttatás kérdése. Ez a szociális intézmény olyannyira elhibázott, mint amennyire költségintenzív, s arra ösztönzi ez emberek jó részét, hogy inkább a kényelmes szociális ellátórendszerben lankadjon el, ahelyett, hogy dolgozna. Elsősorban a migrációs háttérrel rendelkezők és az ukrajnai menekültek veszik igénybe ezt a szociális juttatást, így Németország azon kevés országok egyike, ahol az egyébként szorgos ukránok nem dolgoznak, ellentétben pl. Lengyelországgal. Nem utolsó sorban a geopolitikai és háborús helyzet is fontos téma volt.

Ezt, valamint az ukrajnai fegyverszállítások ügyét, a béke kérdését és a fokozódó geopolitikai helyzetet nemcsak az AfD tudta sikeresen tematizálni kampányában, hanem az újonnan alakult BSW is, Sahra Wagenknecht pártja. Ők egy konzervatív szocialistának leírható irányzatot visznek, s pl. a migráció, gender és háború kérdésében gyakorlatilag ugyanazt mondják, mint az AfD. Gazdaságpolitikai elképzeléseik viszont erősen kommunista szellemiséget idéznek fel. A BSW sikerének egyik titka, hogy az identitáspolitikai baloldal az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb reprezentációs űrt hagyott a politikai spektrum bal oldalán, ugyanis a klasszikus baloldali politika (háborúellenesség, szociális kérdés, szegényebb emberek felkarolása, konzervatív munkás társadalomkép, keményen dolgozó kisemberek stb.) elemeit nem karolta fel az utóbbi években egyik baloldalinak mondott párt sem (SPD, Zöldek, Balpárt). Különösen felerősödött ez az irány az ukrajnai harcok hatására, ugyanis a baloldal felhagyott a korábban erőteljesen hangsúlyozott pacifista politikájával, s épp ellenkezőleg egy erőteljes fegyverkezési politikába kezdett, ami a baloldalon nagyon sokaknak egyáltalán nem tetszik.

Türingia és Szászország szerepe

A szeptember 1-jén megtartott választások eredményeképpen a szövetségi szinten kormányzó jelzőlámpa-koalíció jelentősen meggyengült, Szászországban a voksok összesen 13%-át, Türingiában éppen, hogy csak a 10%-át megszerezve. Mindkét helyen az AfD nagy mértékben előre tört, Szászországban holtversenyben épp, hogy a CDU mögött maradt, de így is a szavazatok majdnem egyharmadát megszerezve. Türingiában a választók 32,8%-a adott bizalmat az AfD-nek, akik így első ízben 32 mandátumukkal blokkoló egyharmados kisebbséget szereztek a 88 fős erfurti törvényhozásban. A mind Drezdában, mind Erfurtban stabil többséggel rendelkező, de a politikai szándék hiányában meg nem alakuló CDU-AfD együttműködés fölényes jobboldali kormánytöbbséget eredményezne. Brandenburgban viszont most sincsen ilyen jobboldali többség. Türingiában az AfD-BSW koalíció és a „demokratikus” pártok által gründolt CDU-SPD-BSW hármas rendelkezne többséggel, Szászországban csak utóbbi.

Az akkori eredmények hatására elindult egyfajta puhatolózás a CDU részéről mind Türingiában, mind Szászországban a BSW-vel (és az SPD-vel) történő kormányalakítást illetően. Ezen kormánykoalíció ilyen formában eddig nem létezett, s a németek már ki is találták ennek az együttműködésnek a nevét: Az ún. „szeder-koalíció” arra utal, hogy ebben a gyümölcsben egyszerre fellelhető a fekete (CDU), a lila (BSW) és a vörös (SPD) színvilág is. Más helyen is használatos a gyümölcsökről elnevezett koalíciós minta, pl. a fekete-zöld koalíciókat „kivi” koalíciónak becézik. Máshol pedig országzászlókkal operálnak, pl. Kenya (fekete-vörös-zöld) vagy Németország-koalíció (fekete-vörös-sárga), bár ennek szépséghibája, hogy nem az FDP sárga színe található a német zászlóban, hanem az arany árnyalat.

Tűzfal viták

A kezdődő közeledés a BSW-hez sokakat a CDU-ban arra sarkallta, hogy kiálljanak az ilyen jellegű kooperáció ellen. Érdekes módon nem annyira a konzervatív szárnyhoz tartozó pártemberek, hanem inkább a markánsan nyugatnémet, centrista, illetve atlantista gondolkodók tettek így, ugyanis sokak szerint erősen amerikaellenes a BSW fellépése Ukrajna-, háborús és fegyverkezési kérdésekben, hiszen például nem támogatják az amerikai légi támpontok kiépítését Németországban. Wagenknecht pártelnök már ki is jelentette, hogy a létrehozandó koalíciós szerződések preambulumában ki is köti efféle alapelveit. A BSW köré emelendő újabb „tűzfal” azt eredményezné, hogy a CDU saját magát lehetetlenítené el együttműködési tilalmakkal, ugyanis az AfD és a Balpárt tekintetében már létezik egy ún. összeférhetetlenségi kongresszusi határozat. Ebben az esetben pl. Türingiában csakis az AfD-BSW kormány lenne működőképes, amire egyébként szakmai körökben nagy tétben köttetnek fogadások. Szászország pedig kormányozhatatlanná válna, ha nem próbálkoznának kisebbségi kormányzással. Az AfD-t a többi párt a tűzfal mögött tartja, más szavakkal politikai karanténba helyezte. Türingiában ez abban mutatkozik meg, hogy az ottani CDU, a BSW-vel karöltve azon munkálkodik, hogy az első helyezett AfD-t ki tudja kosarazni, így a pártot annak egyébként parlamenti szokásjog szerint járó parlamenti elnöki tisztségétől megfosztva. Ennek az eljárásnak a jogi és politikai viszontagságairól publikált a CICERO egy az SPD-s Mathias Brodkorb által írt alapos cikket, mely ezeket a viszonyokat banánköztársaságinak írja le: https://www.cicero.de/innenpolitik/thuringen-afd-landtagsprasidentin-bananenrepublik

Hatás a szövetségi politikára

Olaf Scholz kancellár fellélegezhet, az SPD diadalmaskodott, kivédte az AfD gyakorolta politikai ostromállapotot, s a jelzőlámpa együttesen 37%-ot szerzett, ami messze az országos mérések fellett van. Egyben azok a feltételezések, melyek szerint az SPD leváltaná a Biden modell szerint a regnáló kancellárt Boris Pistorius védelmi miniszterre, nem látszanak megvalósulni. Egyben az SPD nagyon nehéz helyzetbe került, hisz az egyik fő opponensével, a baloldali politikát az SPD-n bevasalni igyekvő BSW-vel kell egyezségre jutniuk. Sahra Wagenknecht pártelnök pedig magas árat fog kérni nemcsak Brandenburgban, hanem Szászországban és Türingiában is. A CDU pedig jól tette, hogy már múlt héten megnevezte Friedrich Merz párt- és frakcióvezetőt kancellárjelöltnek, mert a katasztrofális brandenburgi eredménnyel a háta mögött Merz aligha tudott volna hatásosan maga mellett érvelni. Persze egy brandenburgi voksolás nem a világ, de ebből a helyzetből kiindulva okosan teszi a CDU/CSU, ha maximális fegyelemmel és viták elkerülésével vág neki a 2025-ös országos megmérettetésnek. A legfrisseb, múlt pénteken publikált szövetségi parlamenti közvéleménykutatási adatok szerint a CDU/CSU toronymagasan vezet a voksok 32%-ával, mögötte az AfD (20%). Az SPD (15%) és a Zöldek (10%) már csak a szavazatok negyedét birtokolják, s mind az FDP (4%), mind a Balpárt (2%) egzisztenciális veszélyben van. A BSW támogatottsága első ízben szövetségi szinten is már kétszámjegyű (10%) lenne. Így elmondható, hogy a következő Bundestag a jelenlegi mérések szerint már csak ötpárti lenne, s a matematikailag lehetséges, de politikailag nem reális CDU-AfD koalíció mellett csak a CDU és SPD alkotta nagykoalíciónak lennének kormányalakítási esélyei.

Miután a 2025 szeptemberében várható szövetségi parlamenti választás előtt már csak 2025 elején Hamburg városállamban lesz megmérettetés, a következő hónapok közbeszédére nagy hatással lesz a most várható koalíciós huzavona és főleg az a kérdés, hogy a szavazók számára fontos kérdéseket (migráció, háború, gazdaság) hogyan tudják kezelni. Egyáltalán nem biztos, hogy mindhárom tartományban ízlik a szeder, ha egyáltalán sikerül beleharapni, s ebben a bizonytalan helyzetben inkább az AfD további erősödése várható. Már most is majdnem mindenhol masszív jobboldali többségek tudnának alakulni. Ha viszont Sahra Wagenknecht ügyesen veti be kártyáit, nemcsak a három keletnémet tartományban, de akár szövetségi szinten is fontos befolyásra tud szert tenni. De addig sok víz folyik le az Elbán, s az sem kizárt, hogy egyik nap arra ébredünk, hogy Wagenknechték tartományi szinten inkább az AfD-vel szövetkeznek. A politikai szlogeneket tekintve minden esetre már rég egy platformon vannak az AfD-vel, a választóik is hasonlóan gondolkodnak a világ nagy dolgairól, s mindkét erő nagy aduásza, hogy kormányzati felelősség híján eddig még nem diszkreditálták magukat sehol.