Pontosan 200 éve, 1823. január elsején született a talán leghíresebb magyar költő, Petőfi Sándor, aki a mai napig oly mértékben meghatározó alakja a magyar költészetnek, hogy neve szinte egybeforrt a versművészettel. Ha Magyarországon ma valakit versekről kérdezünk, vagy költészetre, általánosságban az irodalomra gondolunk, akkor legtöbb esetben Petőfi neve jut a magyarok eszébe. Petőfi Sándor azonban nem pusztán költő volt, hanem egy szabadságharcos és álmodozó, akiből mindössze 26 életéve dacára nemzeti hős vált. Azonban a (költő-) nemzedékeken átívelő hírneve ellenére sokat vitáztak és vitáznak mind személyéről, mind munkásságáról. Petőfi ma már annyira ellentmondásos személyisége a magyar kultúrtörténetnek, hogy mindent és egyúttal annak az ellenkezőjét is el lehet mondani róla. Egyesek szemében önző és felfuvalkodott volt, aki népies, szegényes verseket írt, míg mások szerénynek, visszafogottnak, hallgatagnak találták, aki azonban egyúttal republikánus nézeteket is vallott. Születésének bicentenáriuma alkalmából joggal tehetjük fel tehát a kérdést, hogy ki is az a személy, akiről az ország szinte minden településén teret vagy utcát neveztek el, mit alkotott és hogyan tett szert olyan hírnévre Magyarországon, a „tízmillió szabadságharcos országában”, hogy a nevét még az országhatárokon túl is ismerik.

 

Petőfi életútja és költészete

Petőfi Sándor Petrovics Sándor néven született egy Magyarországon élő szlovák család sarjaként, de mindig és mindenkor magyarnak vallotta és érezte magát. 18 éves korában felhagyott a tanulással és kisegítőként kezdett dolgozni a Nemzeti Színházban, sőt idővel statisztaszerepekben is feltűnt. Később egy vándorszínház társulatához csatlakozott és különféle színjátékokban kapott szerepet. 1839 és 1841 között katonáskodott, majd ismét visszatért a vándorszínészséghez. Ekkoriban, 1842 táján jelent meg első verse Bajza József költő és egyben a kor egyik legjelentősebb szerkesztője, az Athenaeum irodalmi folyóirat kiadójának gondozásában. Folyamatos pénzszűke miatt 1844-ig leginkább fordításokból tartotta fenn magát. 1844 februárjában egy kötetbe gyűjtötte verseit és segítséget kért annak kiadatásában a kor egyik legnagyobb magyar költőjétől, Vörösmarty Mihálytól, aki felismerte Petőfi tehetségét. Így Vörösmarty rábírta az értelmiségből és tehetős pesti polgárokból álló „Nemzeti Kört” arra, hogy támogassa Petőfi, az olvasók körében később hatalmas sikert arató, első verseskötetének kiadását. Ezzel, a különböző újságokban megjelenő verseivel, valamint népies, egyszerű stílusával hamar az ország egyik legismertebb költőjévé vállt. Petőfi sikerét azonban néhány pesti értelmiségi ellenszenvvel fogadta. Volt, aki büszke törtetését sérelmezte, másokat sikere, vagy akár verseinek rendhagyó eredetisége bántott, amit affektáltnak és szegényesnek éreztek. Idővel ezekből a körökből szabályos lejárató kampányt indítottak ellene.

Szerelmi csalódásai, valamint a hírnevét és boldogságát fékezni kívánó, legtöbbször indokolatlan támadások sokasága felidézte korábbi szenvedéseinek keserű emlékét. Ezek hatására egyfajta borúlátás lett akkoriban úrrá rajta, ami érzékelhetően rányomta bélyegét az 1845-ben és 1846 elején született műveire.

Mindazonáltal 1846 őszén kezdetét vette életének és munkásságának legfontosabb szakasza. Ekkor ismerkedett meg későbbi feleségével, Szendrey Júliával, aki tovább gazdagította személyiségét és újból felvirágoztatta költészetét. Hazaszeretete Szendrey Júliához fűződő szerelmével együtt erősödött, így teljes mértékben kibontakozott költészetének hazafias és politikai oldala, miközben változatlanul merített ihletet régi motívumaiból és érzéseiből, a már-már gyermeki szerelem tisztaságából.

Petőfi Sándor szerepe az 1848-as forradalomban

1848. márciusáig Petőfi folytatta munkáját, élvezte hírnevét és örömét lelte újdonsült házasságában. Emellett versei révén egyre nagyobb politikai szerepet is vállalt. 1847. március 15-én Pesten alapították meg az országos ellenzéki konferencia keretében a magyarországi reformellenzék különböző irányzatait egyesítő Ellenzéki Pártot. Az alakuló ülés zárásaként Petőfi elszavalta A nép nevében című versét. Az eredendően forradalmi lelkületű költő, akinek a munkásságában meghatározó a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszméje, a későbbiekben is vezető szerepet töltött be a pesti fiatalság mozgalmában, ami a pozsonyi parlament tanácskozásai, a februári párizsi forradalom, valamint a bécsi forradalom hatására bontakozott ki. Az eredetileg március 19-ére kitűzött országgyűlésre készülve írta Petőfi március 13-án a Nemzeti dalt.

A március 14-én kitört ’48-as bécsi forradalom híre Pesten is futótűzként terjedt, ezért a fiatalok törzshelyükön, a Pilvax kávéházban Petőfi vezetésével cselekvésre szánták el magukat. Március 15-e kora reggelén bajtársaival együtt proklamálták az előző napon kidolgozott 12 pontot a pesti fiatalság követeléseivel, valamint elkezdték a polgárok körében a Nemzeti dalt. Ezek a követelések és a Nemzeti dal cenzúrázatlan kinyomtatása a népakarat egyértelmű megnyilvánulása és az első szabad sajtótermék voltak, így a polgárok ennek megfelelően kiemelkedő lelkesedéssel fogadták mindkettőt. Petőfi még aznap délelőtt személyesen szavalta el versét a Pilvax kávéházban, majd az Orvosi Egyetem udvarán is, amellyel a nemzeti hevület lavináját váltotta ki, kitörő lendületet adva a forradalom tömegeinek.

A forradalmi események során Petőfi azonban egyre inkább radikális nézeteket vallott és elégedetlenkedett a liberális magyar nemesség és az általuk képviselt politika addig elért eredményeivel. Ráadásul a francia forradalom hatására különös módon lelkesedett a republikánus eszmékért, az egész világ szabadságáért emelt szót és teljes mellszélességgel küzdött a királyság eszméje és intézménye ellen, amiért a népszerűsége mind a magyar lakosság, mind pedig nemzeti döntéshozók körében visszaesett. Végül feltehetően a Habsburgok elleni szabadságharcban vesztette életét 1849. július 31-én Segesvár mellett.

Életének és munkásságának hatása

Költői munkásságának csupán hat éve alatt Petőfi közel ezer verset írt magyar nyelven, ezek közül pedig mintegy 850 maradt fenn az utókor számára a magyar irodalomtörténet jelentős fejezeteként. A költő emellett a magyar romantika legjelentősebb képviselője, aki korábban ismeretlen motívumokat honosított meg a magyar költészetben. Ő foglalkozott elsőként családi költészettel, írt a házastársok közti szerelmet bemutató szerelmes verseket, továbbá ő a tájköltészet első képviselője a magyar Alföld, a puszta méltó ábrázolásával. Ezenfelül Petőfi merőben új hangot ütött meg a magyar irodalomban. Egyszerű és közérthető módon szólított meg mindenkit, hisz művei középpontjába a gondolatot és nem a versek formavilágát helyezte egyúttal a nép nyelvészetét használva.  

Petőfi a márciusi ifjak vezetőjeként és március 15-e egyik hőseként, majd később az 1848/49-es szabadságharc halottjaként a nemzeti legendák egyik központi figurája lett. Élete és a forradalomban betöltött szerepe ugyanúgy a Petőfi-kultusz része lett, mint költészete.

A magyar történelem utóbbi mintegy két évszázadára visszatekintve megállapítható, hogy Petőfi kortalannak tűnik. Nem csupán korának leginkább haladó szellemiségű és legmodernebb költője volt, hanem már annak idején is olyan életet élt, mely révén a későbbiekben is könnyen azonosulni tudott olvasóközönsége személyével. Forradalmi szellemisége mind a mai napig él, szerelmének lángja mindmáig a szerelem lángjaként lobog. Amit tragédiának érzett, az mind a mai napig nyomasztó, humora pedig még mindig vidámságot sugároz. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a magyar függetlenségért folytatott harca figyelmeztető és egyben lelkesítő példakép most, amikor a magyar nép az utóbbi századok viszonylatában éppen a legnagyobb szabadságát élvezi.

Petőfi magyar történelemben és költészetben betöltött szerepe abban is tetten érhető, hogy Magyarország születésének bicentenáriuma alkalmából számtalan programmal, kiállítással és előadássál egy teljes éven át emlékezik meg a költő életéről és munkásságáról, hogy annak üzenete további generációkon át szálljon és 100 év múlva is a magyar nemzet meghatározó költőjeként és szabadságharcosaként emlékezzenek rá.