Magyarország új miniszterelnöke, Magyar Péter soha nem titkolta véleményét a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kapcsán. Az új kormány szándéka szerint az intézménynek vissza kellene szolgáltatnia az állami juttatásokat, valamint az azokból származó valamennyi bevételét is, ami gazdasági értelemben az MCC végét jelentené.

 

A Mathias Corvinus Collegium 1996-ban jött létre magánalapítványként, tehetséggondozó intézményként. Gyökerei az úgynevezett szakkollégiumok hagyományához nyúlnak vissza: ezek a hetvenes években létrejött intézmények egyszerre működtek oktatási küldetéssel rendelkező kollégiumként, egyetemen kívüli képzési helyként, valamint a közösségi és szellemi élet meghatározó műhelyeiként. Egyúttal a nyílt, demokratikus párbeszéd színtereként is szolgáltak, ezért különösen vonzóak voltak a tehetséges fiatalok számára. A társadalmi integráció, a társadalmi felelősségvállalás és a teljesítményalapú felemelkedés akkor is, és ma is az intézmény alapvető értékei közé tartoznak. Az MCC ma Magyarország legnagyobb szakkollégiuma: több mint 8000 fiatal vesz részt programjaiban, közülük mintegy 1000 egyetemista, akik Budapest mellett további hat városban tanulnak. Az intézmény nem csupán széles körű oktatási lehetőségeket biztosít, hanem tudatosan támogatja a vidéki térségekben élő fiatalokat is, javítva ezzel társadalmi felemelkedési esélyeiket. Minden képzési program ingyenes, emellett mentorálást és ösztöndíjakat is kínálnak. Az egyetemi programtól kezdve a hallgatók lehetőséget kapnak továbbá arra is, hogy külföldi tanulmányi vagy kutatói ösztöndíjak által kerüljenek be olyan neves partnerintézményekbe, mint például a European School of Management and Technology Berlin vagy az Oxfordi Egyetem. A cél az, hogy a nemzetközi tapasztalatokkal és tudással gazdagodott fiatalok visszatérjenek Magyarországra, és megszerzett ismereteiket, képességeiket az ország javára kamatoztassák. Az oktatást hat bölcsészettudományi iskola biztosítja, míg a kutatás területén az MCC által fenntartott hat kutatóintézet kapcsolja össze a hallgatókat nemzetközileg elismert szakértőkkel. Az intézetek konferenciákat, szakmai programokat, kutatásokat, elemzéseket és háttéranyagokat készítenek, emellett kiterjedt médiatevékenységet is folytatnak. Kiemelkedő szerepet töltenek be többek között a Migrációkutató Intézet, a Klímapolitikai Intézet, valamint a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért. Utóbbi kiterjedt németországi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, és a német tudományos élet, a média, valamint a think tankek meghatározó szereplőit hozza el Magyarországra. Számos partnerségének köszönhetően erősíti a két ország közötti szakmai kapcsolatokat, és Németországban is megbízható, komoly szakmai partnerként tartják számon.

Az MCC tevékenységében a képzés és a kutatás mellett kiemelt szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatrendszer építése is. Míg a kutatóintézetek saját szakterületükön folytatnak szakpolitikai munkát, az MCC az európai közéleti diskurzusban is ismertségre tett szert. Ennek következtében az európai nyilvánosság egy része az intézményt a konzervatív politikai erők egyik fontos szereplőjeként tartja számon. Ez a megítélés azonban nem feltétlenül tükrözi az MCC magyarországi helyét és beágyazottságát. Az intézmény ugyanis pártpolitikailag szigorúan független, nem kötődik egyetlen ideológiához sem, működését pedig polgári értékrend határozza meg.

Ennek megértéséhez fontos a „patrióta” fogalom jelentése. Míg Németországban ez a kifejezés inkább a politikai jobboldalhoz kapcsolódik, Magyarországon szinte minden politikai szereplő hazafiasnak tartja magát – így Magyar Péter Tisza-kormánya is. A fogalom Magyarországon befogadó jellegű, és egészen más jelentéstartalommal bír, mint a német politikai közbeszédben. Az MCC saját meghatározása szerint patrióta szemléletű magyar fiatalokat kíván támogatni. Magyarországon ez olyan értékválasztást jelent, amely a társadalom egészét magában foglalja, a német közéleti érzékenység és médiamegjelenés azonban ezt sokszor kizárólag konzervatív vagy akár jobboldali attitűdként értelmezi.

Németországgal ellentétben Magyarországon nincsenek úgynevezett „tendenciaintézmények”, vagyis olyan szervezetek, ahol a politikai hovatartozásnak szerepe lenne. Az MCC-ben nem kérdezik és nem is várják el a hallgatók politikai kötődését. Az intézmény diákjai a magyar társadalomban jelen lévő politikai nézetek teljes spektrumát képviselik. Nem politikai képzésben vagy ideológiai nevelésben részesülnek, hanem kizárólag teljesítményük és tudományos kiválóságuk alapján jutnak lehetőségekhez. Ennek ellenére a közvéleményben egyre inkább ennek az ellenkezője rögzült, mivel sokan eleve elképzelhetetlennek tartották, hogy egy ilyen intézmény valóban ennyire nyitott és sokszínű lehessen. Aki azonban beszélget a hallgatókkal, tanítja őket vagy együtt dolgozik velük, könnyen képet alkothat arról, hogyan gondolkodnak. A 2026-os parlamenti választások idején a hallgatók politikai preferenciái – a várakozásoknak megfelelően – a magyar társadalom teljes politikai sokszínűségét tükrözték, beleértve a Magyar Péter vezette Tisza Párt iránti jelentős szimpátiát is. Ez jól reprezentálja a magyar fiatalok politikai hangulatát. Egy valódi káderképző intézmény egészen másképp nézne ki.

Figyelemre méltó, hogy az MCC-t a Fidesz köreiből is érték kritikák – igaz, nem a nyilvánosság előtt. Egyesek túl liberálisnak és túlságosan nyitottnak tartották az intézményt. Ez ugyanakkor éppen azt bizonyítja, hogy a politikai befolyásolás a gyakorlatban nem működik az oktatás területén – függetlenül attól, hogy éppen milyen politikai színezetű kormány van hatalmon.

Az új magyar kormány fő kritikája elsősorban az intézmény vélt politikai szerepére és finanszírozására irányul. Az MCC 2020-ban a Magyar Országgyűlés döntése alapján jelentős vagyonelemeket kapott: a MOL olaj- és gázipari vállalat, valamint a Richter Gedeon gyógyszergyártó részvényeinek egyaránt 10-10%-át. Ezeket a részvényeket az intézmény nem értékesítheti és nem idegenítheti el. Az ezekből származó osztalékbevételek biztosították a magas színvonalú oktatás, az ösztöndíjak, a kollégiumi férőhelyek, a képzési központok és a nemzetközi programok finanszírozását. Az új kormány ugyanakkor azt kifogásolja, hogy ez a vagyon kikerült az állam közvetlen rendelkezése alól.

2021-ben az MCC-t – az ország 21 egyeteméhez és számos más intézményhez hasonlóan – úgynevezett közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá (KEKVA) alakították át, amelyre az állami közbeszerzési szabályok is vonatkoznak. Ennek a finanszírozási modellnek az alapvető célja az volt, hogy az intézmények ne legyenek kiszolgáltatva az éves állami költségvetési forrásoknak. A modell abból a tapasztalatból indult ki, hogy az elmúlt évtizedekben az oktatás, a felsőoktatás és a tehetséggondozás finanszírozása gyakran pártpolitikai viták és politikai érdekek függvénye volt. Az alapítványi működési forma azt volt hivatott biztosítani, hogy ezek az intézmények hosszú távon kiszámíthatóan és függetlenül működhessenek, mentesen a politikai ciklusok és változások hatásaitól. A rendszer így stabilabb finanszírozást, nagyobb autonómiát és magasabb színvonalú működést tett lehetővé. A kuratóriumi tagok megbízatása határozatlan időre szólt, ami ugyanakkor kritikákat váltott ki. Több kurátor egyben aktív politikus is volt. Ezt kifogásolta az Európai Bizottság is, amely nemcsak a kuratóriumi kinevezések gyakorlatát bírálta, hanem azt is, hogy az alapítványi vagyon kikerült az állam közvetlen rendelkezése alól. Álláspontja szerint ez rendszerszintű korrupciós kockázatokat teremthet. Ugyanakkor ezek az intézmények az Állami Számvevőszék ellenőrzése alatt állnak, a kuratóriumokban helyet foglaló politikusok pedig már évekkel ezelőtt lemondtak tisztségükről.

Hasonló konstrukció működik Németországban is, például a Konrad-Adenauer-Stiftung esetében. Bár az alapítvány jogi értelemben bejegyzett egyesületként működik, finanszírozásának mintegy 95%-a közpénzből származik, ezért számos közjogi szabály vonatkozik rá. A Tisza Párt ugyanakkor már választási programjában azt ígérte, hogy az MCC állami támogatását – az intézmény feltételezett politikai szerepvállalására hivatkozva – megszünteti, az alapítvány vagyonát pedig visszavezeti állami tulajdonba. A választásokon megszerzett kétharmados parlamenti többségével a kormány immár rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek lehetővé teszik e célok megvalósítását.

2026. június 23-án hatályba lépett egy törvény, amely előírja, hogy az úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványi fenntartású egyetemeket 2028. augusztus 31-ig, míg az MCC-t és a nem egyetemi KEKVA-alapítványokat 2027. augusztus 31-ig meg kell szüntetni. A kormány már korábban, júniusban megszerezte az alapítói jogokat, vagyis azt a jogosultságot, hogy kinevezhesse az alapítványok kuratóriumait.

A KEKVA-modell alapján működő intézmények közé tartozik például a Frontiers Alapítvány is, amelyet a Nobel-díjas Krausz Ferenc, a Max Planck Intézet kutatója vezet. Az alapítvány a természettudományos tehetséggondozást és a nemzetközi színvonalú tudományos kutatást támogatja. Az új szabályozás értelmében ugyan ezek az intézmények szervezetileg tovább működhetnek, azonban jogi formájuk megváltozik, és az alapítók ismét átvehetik az irányításukat. A változás legjelentősebb eleme ugyanakkor az, hogy az érintett alapítványoknak vissza kell szolgáltatniuk az állami juttatásként kapott vagyont, valamint az abból származó valamennyi hozamot és vagyongyarapodást az állam részére. Az MCC esetében ez különösen összetett folyamatot jelent, mivel az intézmény az állami források mellett jelentős magánvagyonnal is rendelkezik, így el kell különíteni az állami és a magáneredetű eszközöket.

Külön vitába lehetne kezdeni azzal kapcsolatban, hogy mennyiben indokolt egy nemzetközi hírű tehetséggondozó intézmény működését politikai döntések következtében alapjaiban kivéreztetni. Az új jogszabály ugyanis lehetővé teszi, hogy a kormány bármikor lecserélje az MCC és más alapítványok vezető testületeit, sőt akár teljes egészében meg is szüntesse működésüket. A legnagyobb kockázatot azonban az jelenti, hogy az alapítványi vagyon és annak teljes hozama kikerül az intézmény rendelkezéséből. Mindez gazdaságilag ellehetetlenítheti az MCC működését, hosszabb távon pedig akár az intézmény összeomlásához is vezethet. Nehezen lenne elképzelhető ugyanez Németországban, hogy egy új kormány egyik napról a másikra teljes egészében megvonja az ilyen szervezetek finanszírozási alapját.