A német sajtó kiemelt témaként foglalkozott Emmanuel Macron francia elnök december 13-i budapesti látogatásával, azonban a magyar–francia bilaterális és a V4–francia multilaterális megbeszélések jelentősége és tanulsága mintha elkerülte volna a legtöbb újságíró és elemző figyelmét.

Az országos német sajtóorgánumok és vezető hírportálok szinte egyöntetűen beszámoltak a francia elnök magyarországi útjáról, két politikai ellenfél találkozójaként vezetve fel azt (a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyenesen „A fő ellenfelek együttműködése” címmel kezdi beszámolóját), a sorok közt egyúttal hangot adva a találkozó létrejötte fölötti csodálkozásuknak. Hiszen – kerül elő a gyakran hangoztatott érv – Orbán és Macron nyíltan és látványosan emelte az elmúlt években kölcsönösen egymást az Európai Unión belüli elsődleges politikai ellenfél piedesztáljára. Miért mutatkoznak akkor most közösen, a közös célokat és közös prioritásokat kiemelve? A válasz sokrétű és összetett, német szempontból legfontosabb eleme pedig elkerüli a legtöbb szerző figyelmét.

Az alaphelyzet ismert a német sajtóban. Egyrészt 2022 januárjától Franciaország veszi át az EU Tanácsának soros elnökségét, másrészt a francia elnök 2017-ben megválasztását követően ígéretet tett valamennyi uniós tagállam felkeresésére. Tény, az ambiciózus francia elnöki program komoly előkészítő munkát igényel, ennek jegyében pedig vezető francia kormánytisztviselők sorra látogatják végig az uniós fővárosokat. Mindemellett mindkét országban választások lesznek jövő tavasszal, továbbá Párizsban és Budapesten is fontos téma az EU külső határainak a védelme és az Európára nehezedő migrációs nyomás kezelése. Mindkét állam támogatja az atomenergia felhasználását, hitet tett egy közös európai haderő felállítása mellett, mi több, politikai közhely a „nemzet” toposzához tartozó kérdések mellett való kiállás.

Az államiság jellegével és Európa jövőjével kapcsolatban tehát meglepően sok az azonos elképzelés és álláspont, ezek meglétével azonban látszólag csak most szembesült a német sajtó.

Az írás azonban ott a falon. Lengyelország mellett Németország – különösen pedig az új, szocialista-zöld-liberális koalíciós kormány EU-politikája szempontjából – potenciálisan a leginkább problematikus tagállam. Korábban önmagukat sokkal inkább a másikkal szemben, mintsem mellett határozták meg. Mindez viszont nem jó hír Berlin számára, amely egyes kérdések mentén hol kisebb, hol nagyobb mértékben rivalizált és rivalizál Franciaországgal az EU-n belüli vezető szerepért.

A harangot ugyanakkor csak kevesen verik félre a német sajtóban. 

A nagy hírszolgáltatók beszámolóit áttekintve a fő hangsúly a menekültkérdés közös kezelésére és egymás kölcsönös tiszteletére tevődik (a „menekült/menekültpolitika” szavak megtalálhatóak a legtöbb címben), kiegészülve a magyar ellenzék képviselőivel folytatott tárgyalások tényének ismertetésével és a találkozó létrejötte kapcsán megszólaló kritikus kül- és belföldi hangok megszólaltatásával.

A látogatás francia szempontból rendkívül taktikus időzítése ugyanakkor keveseknek szúr szemet. Bár számos cikk említi Marine Le Pen és Éric Zemmour – Macron két (szélső)jobboldali, populista kihívóinak őszi, budapesti látogatását –, csak kevesen teszik fel a kérdést, miért volt fontos a hivatalban lévő francia elnök számára, hogy a látványos presztízsveszteség ellenére már most, csupán másfél-két hónappal kihívóinak magyarországi látogatását követően találkozzon a magyar miniszterelnökkel.

Utóbbi személyek egyike Klaus-Rüdiger Mai, aki véleménycikkében felhívja a figyelmet a német külpolitika szempontjából veszélyes tényállásra – míg a frissen beiktatott új német külügyminiszter Stockholmban folytat tárgyalásokat a nukleáris fegyverek leszereléséről, addig a francia elnök Budapesten tárgyal a – Németország szempontjából gazdaságilag és politikailag kulcsfontosságú – visegrádi országok vezetőivel. 

Vajon nem az európai befolyási övezetek átalakításán dolgozik-e éppen pragmatikusan Emmanuel Macron Budapesten, miközben az új német kormány szemellenzővel veti bele magát a saját ideáinak üldözésébe? 

– teszi fel a kérdést Mai. Nem lehet, hogy az ideálok mellett a reálpolitikára is ügyelnie kellene Németországnak? Mai szerint a válasz egyértelmű: amennyiben Németország nem fordít kellő figyelmet Közép-Európára, úgy vezető gazdasági szerepe ellenére hamar elszigetelődhet az EU-n belül. Hiszen az energiapolitika, gazdaságpolitika, hazaszeretet és migrációs politika területén Németország de facto már most különutas álláspontot képvisel – véli Mai.

Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor magyar kormányfő (j) és Emmanuel Macron francia köztársasági elnök (b) a francia elnök és a visegrádi országok (V4) miniszterelnökeinek csúcstalálkozóján tartott sajtótájékoztatón. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)