Elhamarkodottnak bizonyultak Robert Habeck (Zöldek) szövetségi gazdasági miniszter október eleji, a német gazdaság teljesítményével kapcsolatban tett bizakodó kijelentései. „Elértük a mélypontot, elhagytuk a szakadékot, és most már felfelé vezet az út” – jelentette ki a miniszter. A német Szövetségi Statisztikai Hivatal (Destatis) legfrissebb jelentése alapján azonban az előzetesen vártnál jóval hosszabb ideig tarthat a német gazdaság gyengélkedése.

Kihívások össztűzében a német gazdaság

A napokban nyilvánosságra hozott dokumentum szerint a harmadik negyedévben a bruttó hazai össztermék (GDP) 0,1%-kal csökkent, míg összességében a német GDP 0,4%-kal zsugorodott az előző év azonos időszakához képest. További aggodalomra adhatnak okot a csökkentő belső fogyasztási és külkereskedelmi mutatók. A GDP mintegy kétharmadát kitevő lakossági fogyasztások – a kétéves mélyponton lévő, 3,8%-is infláció ellenére – 0,3%-kal voltak alacsonyabbak, mint az előző negyedévben. Ugyanezen időszakban a német export 0,8%-kal csökkent, míg az import még nagyobb mértékben, 1,3%-kal esett vissza. Mindezek szakértői elemzések szerint azt jelentik, hogy Németország immár fél lábbal a recesszióban áll. Amennyiben a negyedik negyedévben is tovább csökkenek a mutatók, úgy a gazdaság immár hivatalosan is technikai recesszió állapotába kerül.

Az Európát az elmúlt években érő válságok, mint például a COVID-19 világjárvány, vagy az ukrán-orosz háború összetett hatásaival láthatólag nehezen birkózik meg a struktúraváltás alatt álló német gazdaság. A világ negyedik legnagyobb, erősen export orientált gazdaságaként a belső és külső kihívások összetett hatása súlyosan érinti a német gazdaság legfontosabb szektorait. Nehéz kihívás elé állítva a saját politikai céljait is átültetni kívánó hárompárti koalíciós kormányt. Németország idén Európa leggyengébb gazdaságai közé tartozott, melyet mit sem mutat jobban, mint hogy az OECD idén őszi felmérésében a világ 20 legnagyobb gazdasági közül a német mindössze a 19. helyen áll a gazdasági növekedési mutatók tekintetében, csupán Argentínát előzve meg. Szakértők a magas energiaigényű ágazatok – mint például a vegyipar – számára különösen bénítólag ható megdrágult energiaköltségeket, a gyenge globális megrendeléseket és a magasabb kamatlábakat nevezték meg elsődleges előidéző faktorként. Tovább erősíti a negatív trendet az általános munkaerőhiány is – felmérések szerint a szakképzett munkaerő hiánya a cégek több mint 40%-át érinti. Fentieket tetőzi a cégvezetők által évek óta kiemelkedő problémaként jellemzett túlzott bürokráciára és a lassú digitalizációs folyamat is. Mindezek fényében nem meglepő, hogy számos piaci szereplő a, jellemzően fejlesztésekre szánt, kiadások jelentős visszaszorítása, vagy akár végső esetben a termelési kapacitás külföldre való áthelyezése mellett döntött. Utóbbi esetben elsősorban olyan országok jelenthetnek vonzó célpontot, amelyek kormányzati szubsztitúciók révén fokozottan kedvezőbb feltételeket tudnak kínálni ezen cégek számára.

 

Kormányzati megoldás kísérletek

A német kormány az elmúlt időszakban egy sor, elsősorban energiaárak csökkentésére irányuló intézkedéssel igyekezett már rövidtávon is érzékelhető segítséget nyújtani a gazdasági szereplőknek. Az eredetileg ez év végéig tervezett, háztartások és vállalkozások számára egyaránt könnyítést jelentő energia- és gázár-fék fenntartását 2024. március 31-ig tolta ki a Scholz-kormány. A visszamenőlegesen 2023 januárjától hatályos intézkedés értelmében a gázfűtési költségeket a háztartások és a kisvállalkozások számára az előző évi fogyasztás 80%-ig kilowattóránként bruttó 12 centben (a jelenlegi átlagár kb. bruttó 17 cent), a távfűtés esetében pedig kilowattóránként bruttó 9,5 centben maximalizálták. Ipari fogyasztók esetében a kilowattóránkénti ár felső határa nettó 7 cent, míg a távfűtésé nettó 7,5 cent. A törvényben meghatározott árak azonban csak az előző évi fogyasztás 70%-ra vonatkoznak. Hasonló elv mentén működik a szintén meghosszabbított villamosenergia-árfék is. A háztartások és a kisvállalkozások számára a korábbi fogyasztásuk 80%-át garantáltan bruttó 40 cent/kilowattóra áron kell biztosítani, míg az ipari fogyasztók esetében a korábbi fogyasztásuk 70%-ára nettó 13 cent a felső határ.

Szintén októberben szavazta meg a Bundestag a kormány másik fontos tervezetét, az ún. növekedési lehetőségekről szóló törvényt, amely egy intézkedéscsomagot tartalmaz a recesszióban lévő német gazdaság élénkítésére. Az új törvény az engedélyezési eljárások felgyorsítását célozza meg, valamint 2028-ig adókedvezményeket kíván biztosítani vállalatok számára, évi hétmilliárd euró összegben. Az intézkedéscsomag kulcsfontosságú eleme az éghajlatvédelmi beruházásokért járó prémium, amelynek keretében a vállalatok energiahatékonysági intézkedéseire fordított kiadások 15%-át közvetlen pénzügyi támogatásként támogatja az állam. A törvény adókedvezményeket is tartalmaz a válság sújtotta lakásépítési ágazat fellendítésére, valamint a K+F szektor támogatására. A kormány azzal számol, hogy az intézkedéscsomag 2024 és 2028 között mintegy 32 milliárd euróba kerül, mindazonáltal a kölni Gazdaságkutató Intézet (IW) számításai szerint az intézkedések 2028-ig összesen tizenegy milliárd euróval növelhetik a beruházásokat Németországban.

 

Fiskális káosz a Szövetségi Alkotmánybíróság döntése után

A Szövetségi Alkotmánybíróság legújabb döntése, azonban teljesen átírhatja a kormány terveit, akár a fenti intézkedések egy részének a finanszírozhatóságát is kétségbe vonva. A bíróság semmisnek nyilvánította ugyanis a korábban az ellenzék által már erősen vitatott pótköltségvetési törvényt, ami még a 2021-es évből fennmaradó 60 milliárd euró felhasználatlan hitelkeretre vonatkozott. Mindez azt jelenti, hogy egy 60 milliárd eurós hiány jött létre a 2024-es szövetségi költségvetés tervezetében, mert a kormány az összeget már elkülönítette egy klímaalapba, az ún. Éghajlatváltozási és Átalakítási Alapba (KTF). A hiány végett a kormány múlt héten bizonyos, az alapból finanszírozandó projektek felfüggesztéséről döntött, valamint a szövetségi pénzügyminisztérium az eredetileg csak erre az alapra alkalmazandó költségvetési tilalmat szinte az egész szövetségi költségvetésre kiterjesztette.

Ez egy olyan költségvetési eszközre utal, amely a következőképpen magyarázható: elvileg csak akkor lehet kiadást a költségvetésbe betervezni, ha az ugyanabban a pénzügyi évben esedékes. A gyakorlatban azonban ez nem igazán működik, mivel általában olyan projektekről és beruházásokról van szó, amelyeket több évre terveznek. Ezért a közigazgatás úgynevezett kötelezettségvállalási engedélyeket használ a következő évekre vonatkozó fizetési kötelezettségek vállalására. A most bevezetett befagyasztás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a folyó évre vonatkozó meglévő kötelezettségeket továbbra is teljesítik, de a következő évekre vonatkozó újakat már nem vállalhatnak a minisztériumok. Az egyes tárcák immár nem járhatnak el önállóan a költségvetés keretein belül sem, hanem az új kiadásokhoz a pénzügyminiszter engedélyére van adott esetben szükségük. A kialakult helyzetre tekintettel a kormánykoalíció pártjai egyelőre leállították a 2024-es szövetségi költségvetésről való tárgyalásokat is, így kérdéses, hogy a jövő évi költségvetést mikor terjeszti majd a Bundestag elé a Scholz-kormány.

Az Alkotmánybíróság ítélete alapján a 2023-as költségvetés is így nagy valószínűséggel alkotmányellenesnek minősülhet, tovább csökkentve a kormány fiskális mozgásterét. Christian Lindner (FDP) szövetségi pénzügyminiszter múlt héten ezzel kapcsolatban bejelentette, hogy a kormány ezen a héten bemutatandó, 2023-as évre vonatkozó pótköltségvetéssel „javaslatot tesz a Bundestagnak a rendkívüli vészhelyzet kihirdetésére 2023-ra”, ami egyúttal a feltétele a német Alaptörvényben rögzített adósságfék hatályon kívül helyezésének. Bár a pénzügyminiszter, mivel ez pártjának és politikájának egyik legfontosabb eleme, vonakodott ennek a fekete-fehér kijelentésétől, azonban ez de facto azt jelenti, hogy a 2023-as évben is kénytelen eltekinteni a német kormány az adósságfék betartásától. A Szövetségi Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint 45 milliárd euróról van szó, amely elsősorban az úgynevezett Gazdasági és Stabilizációs Alap (WSF) kiadásait hivatott új, „alkotmányosan biztos alapokra” helyezni. Lindner hangsúlyozta azonban, hogy ez nem új adósságok felvételét jelenti, hanem csupán a válság leküzdésére már felhasznált források biztonságos jogi alapra helyezését.

Mindezen hírek tükrében csak mérsékelt optimizmusra adhat okot a német szövetségi bank, a Bundesbank legfrissebb havi gazdasági jelentése, amely a negyedik negyedévre várt további visszaesés mellett enyhén javuló eredményeket prognosztizál 2024 első negyedévére.