Soha nem látott mértékű hitelfelvétel és a választási ígéretek megszegése – megkezdik a koalíciós tárgyalásokat az Unió-pártok és az SPD

Az előzmények

A 2025. február 23-i, előrehozott Bundestag-választáson a CDU/CSU pártszövetség némileg erősödve, 28,6%-kal futott be az első helyen. A jelenleg regnáló kancellárt adó SPD nagyot gyengülve 16,4%-ot ért el és a harmadik helyen végzett. A mandátumok megosztásában ez azt jelenti, hogy a 630 képviselői helyből az Unió-pártok 208-at, a szociáldemokraták pedig 120-at tudhatnak magukénak. A választáson második helyen végző Alternatíva Németországért (AfD) majdnem pontosan megduplázva korábbi, 2021-es eredményét a szavazatok 20,8%-át szerezte meg, ami 152 mandátumot jelent a pártnak. A kormányon lévő Zöldek szintén gyengülve 11,6%-on végeztek, 85 képviselőjük lesz a következő törvényhozási ciklusban. A bő egy hónappal ezelőtt még tetszhalott állapotban lévő Die Linke pedig 64 mandátumot szerzett 8,8%-os eredménnyel. A korábbi hárompárti koalícióban részvevő FDP 4,3%-ot kapva kiesett a szövetségi parlamentből.

A választási eredmények tekintetében ez az jelenti, hogy a – már csak tradícióból így nevezett – nagykoalíciónak (CDU/CSU-SPD) minimális többsége van a Bundestagban – összesen 328 mandátummal rendelkezne, a parlamenti többséghez 316 képviselőre van szükség. Egyúttal ezeknél az erőviszonyoknál kétharmados törvény- vagy alkotmánymódosítások nem lehetségesek az AfD vagy a Die Linke képviselőinek támogatása nélkül. Ez azért jelent problémát, mert az Unió-pártok egy 2019-es határozatban kizárták mind az AfD-vel, mind a Die Linke-vel való bárminemű és bármilyen szintű együttműködést, illetve a többi párt továbbra is tartja az AfD köré korábban felhúzott politikai tűzfalat.

Az előzetes megállapodás részletei

1. Finanszírozás

Múlthét kedden egy eddig nem látott volumenű bejelentést tettek Friedrich Merz, CDU elnök és Bundestag-frakcióvezető, Markus Söder, CSU elnök és bajor miniszterelnök, Lars Klingbeil, SPD-s társelnök és Bundestag-frakcióvezető, valamint Saskia Esken, SPD-s társelnök. A felek megállapodtak egy 10 év alatt lehívható, ötszáz milliárd eurós infrastruktúra-fejlesztésre szánt különalapról (Sondervermögen), illetve a német Alaptörvényben rögzített adósságfék reformjáról. Utóbbi értelmében minden, a bruttó hazai össztermék egy százalékát meghaladó védelmi kiadás mentesülne az adósságfék korlátozása alól, azaz a GDP egy százalékáig a következő német kormány a szövetségi költségvetésből finanszírozná a védelmi kiadásokat, afelett pedig egy hitelekből pótolná ki az összeget, felső korlát nélkül.

A különalapok a szövetségi költségvetésen kívüli olyan pénzügyi források, amelyekből speciális célú intézkedéseket finanszíroznak. Ha ezeket az alaptörvényben rögzítik, akkor mentesülhetnek az adósságfék szabályozása alól is, amely előírja, hogy a nettó hitelfelvétel mértéke nem haladhatja meg a GDP 0,35%-át éves szinten. Ezenfelül a pártok abban is megállapodtak, hogy ezentúl a tartományok is vehetnének fel hiteleket a GDP 0,35%-áig, amit eddig szintúgy az adósságfékről tartományokról szóló része tiltott.

Ezeket az intézkedéseket az új Bundestagban várható bonyolult többségi viszonyok miatt a felek az alaptörvény ehhez szükséges módosításait még a 2024. december 27-én a szövetségi elnök, Frank-Walter Steinmeier által feloszlatott Bundestaggal akarja elfogadtatni. Ezenkívül a pártok megegyeztek abban, hogy egy szakértői bizottságnak javaslatot kell kidolgoznia az adósságfék állandó reformjára, illetve, hogy megszorításokra is szükség lesz egy kiegyensúlyozott költségvetés biztosításához.

2. Gazdaság

Mivel egy előzetes, a közös pontokat meghatározó, azonban még a kidolgozott részleteket mélységeiben nem tartalmazó dokumentumról van szó, így csak a főbb irányvonalak olvashatók ki a gazdasági kérdéseket érintő várható intézkedésekről.

Az energiapolitikát illetően a felek megegyeztek, hogy a villamosenergia-adót mind a háztartások, mind a vállalkozások számára legalább öt eurócenttel az európai minimumszintre kell csökkenteni kilowattóránkként, valamint az átviteli hálózati díjakat (Netzentgelte) a felére csökkentenék. Tervezik továbbá a jövedelem- és társaságiadó reformját is, kiterjesztenék az munkába járási támogatást. A vendéglátóipar terheinek felfogása érdekében az élelmiszerekre kiszabott 19%-os áfát 7%-ra csökkentenék, mint azt a COVID-19 pandémia idején tették. A körülbelül két éve hozott, nagy port kavart intézkedést, miszerint megszüntették a gazdák agrárdízel-támogatását, semmissé teszik, visszavezetve a támogatási rendszert. A felek hitet tesznek továbbá a német és európai klímacélok elérése mellett és hangsúlyozzák, hogy az energiaigényes iparágaknak CO₂-semlegessé kell válniuk, a megújuló energiaforrásokat tovább ki kell építeni, valamint a stratégiai iparágakat, mint az autóipar, a félvezetőgyártás és a gyógyszeripar, erősíteni kell.

3. Munka- és szociális ügyek

A polgári juttatást (Bürgergeld), az SPD egyik zászlóshajó projektjét, a felek megreformálnák és egy új alapvető szociális juttatással (Grundsicherung) helyettesítenék. Ennek célja, hogy a dolgozóképes személyeket visszaintegrálják a munkába. Azokat a személyeket, akik tudnának dolgozni, azonban a felkínált munkába állás lehetőségét többször is visszautasítják, jobban szankcionálnák és juttatásaikat akár teljesen megvonnák. Ezen felül a pártok a minimálbért 15 euróra emelik, valamint a maximális munkaidőt nem napi, hanem heti alapon számítják majd ki. Adómentessé tennék továbbá a túlórapótlékokat, illetve a nyugdíjasok 2000 euróig adómentesen kereshetnének nyugdíjuk mellett. Megállapodtak a felek, hogy amennyiben kormányt tudnak alakítani, kiterjesztik az anyasági nyugdíjelszámolást, továbbra is biztosítják a nyugdíjak szintjét, azonban nem emelik meg a nyugdíjba lépés korhatárát és megreformálnák a magánnyugdíjrendszert is.

4. Migráció

Ennél a pontnál a felek hangsúlyozták, hogy Németország egy nyitott, vendégszerető ország, azonban az illegális migrációt vissza kell szorítani. Ezért a migráció korlátozását, mint célt, ismét felveszik a tartózkodási törvénybe, az országhatárokon – a szomszédos országokkal egyeztetve – nem engedik be az illegális úton az országba bejutni próbáló személyeket és megszüntetnék az önkéntes befogadási programokat, amelyekkel pl. Afganisztánból hoztak folyamatosan Németországba migránsokat. Felfüggesztenék egyúttal a családegyesítéseket a szubszidiárius tartózkodási joggal rendelkezőknél és növelnék a kitoloncolások számát Afganisztánba és Szíriába is. Ezeket könnyítendő javítanák a származási országokkal való együttműködést és kibővítenék a biztonságos származási országok listáját. A megállapodás szerint az Unió-pártok és az SPD nem fogja megváltoztatni a sok kritikát kapott, 2023-ban megreformált állampolgársági törvényt, amely mindössze öt év Németországban tartózkodás után állampolgárságot ad a külföldieknek.

5. Egyéb kiválasztott projektek

Itt a felek olyan általános reformjavaslatokat fogalmaznak meg, mint az egészségügyi ellátás reformja, a szomszédos országokkal történő közlekedési infrastruktúra fejlesztése, valamint a gyermekek „kiindulási lehetőségeinek a javítása”. Arról, hogy a nagy sikernek örvendő Németország-jegy tömegközlekedési jegy marad-e, még nem határoztak a pártok.

Értékelés

A koalíciós tárgyalások alapjául szolgáló dokumentum számos kérdést vet fel, valamint számos kritikát eredményezett a német közéletben, elsősorban az Unió-pártok irányába. A jelenlegi eredmények alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a CDU/CSU pártszövetségnek, annak ellenére, hogy ők lettek a legerősebb párt és két opciójuk is van a kormányalakításra (a CDU-AfD koalíciónak kényelmes többsége lenne, de ez a fentebb említett okok miatt kevés eséllyel bír), igencsak engednie kellett a követeléseiből és ígéreteiből. Az egyik legszámottevőbb – már-már a választók szándékos megtévesztésének nevezhető – pont, hogy az Unió-pártok meg akarják reformálni az Alaptörvényben is rögzített adósságfék intézményét, valamint gigantikus mértékű hitelfelvételbe mennének bele az infrastruktúra fejlesztéséhez, holott ezt a választási kampány utolsó percéig hevesen ellenezték és elutasították. Ráadásul, hogy ezeket a generációkat érintő döntéseket a már feloszlatott Bundestag képviselőivel szavaztatnák meg, mert az új ciklus erőviszonyaiban ezen intézkedéseknek nem lenne meg a szükséges többsége, nem csak demokráciaelméleti, de jogi vitákat is eredményez. Ugyanis az AfD és a Die Linke is bejelentették már, hogy ezt az eljárási rendet demokrácia- és alkotmányellenesnek tartják és a Szövetségi Alkotmánybíróság elé fogják vinni az ügyet. Arról, hogy ez sikerrel járna-e, megoszlanak a vélemények. A német Alaptörvény ugyanis nem ismer parlament nélküli időszakot, azaz a törvényhozás bármikor összeülhet és döntéseket hozhat, míg a következő ciklusra az újonnan megválasztott képviselők össze nem ülnek első alkalommal. Mindazonáltal az, hogy egy már feloszlatott és előrehozott választásokon kvázi leváltott Bundestag hozhat-e ilyen horderejű döntéseket, alkotmányjogi szempontból egyelőre nyitott kérdés marad. Még ha később az Alkotmánybíróság úgyis döntene, hogy az intézkedések jogilag megállják a helyüket, amire van esély, azok legitimitása akkor is kérdéses marad a nem kívánatos többségek megkerülése és a választói akart figyelmen kívül hagyása miatt. Az Unió-pártok egyébként arra hivatkozva rúgják fel eddigi álláspontjukat és választási ígéretüket, hogy a világpolitikai helyzet merően megváltozott, miután Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és találkozójuk eszkalálódott.

Ezenfelül az Unió-pártok a kampány során tett migrációt érintő ígéreteiből is mindössze csekély mértékben tud valami abban a formában megvalósulni, mint ahogy azt szerették volna. Az idén januában, az aschaffenburgi terrortámadást követően Friedrich Merz által bemutatott 5-pontos-tervből, amelyet a koalíciós tárgyalások kizárólagos feltételeként határozott még meg akkor, csak felhígítva valósulhatnak meg és csak részeiben az ígéretek. Egy további sarkalatos követelése az Unió-pártoknak a korábban megváltoztatott állampolgársági törvény visszaállítása, reformja volt, azonban ebben egyáltalán nem tudtak megegyezést elérni a február 23-án történelme egyik legrosszabb eredményét megszerző SPD-nél. Így összeségében a migráció terén felületes és mismásoló megfogalmazások találhatóak a dokumentumban, amelyek egyelőre nem kecsegtetnek alapvető változással a migrációs politikában, mint ahogy azt az Unió-pártok ígérték. Az energiapolitika területén továbbá a pártok egy szóval sem említik az atomerőműveket a dokumentumban, amelyeknek újbóli üzembehelyezését választási programja alapján a CDU/CSU legalábbis megvizsgálná. Hasonló a helyzet a még hárompárti koalíció által megváltoztatott választói joggal kapcsolatban is. A február 23-i választáskor leginkább az Unió-pártokat hátrányba hozó törvényt a mostani megállapodás értelmében vizsgálatnak vetik majd alá – bármit is jelentsen ez.

Bár az eddigi tárgyalások során az SPD-nek is kellett kompromisszumokat hoznia, leginkább a migrációs vagy a tervezett adócsökkentések területén, vagy éppen a korábban meghozott intézkedések revideálásában (lsd. polgári juttatás), az embernek az az érzése támad, hogy a CDU, mert a másik koalíciós lehetősége kizárásával egyfajta egyirányú utcába terelte magát, számos ponton rúgta fel választási ígéretét és eddigi identitását képző magját (adósságfék, külön-alapok, szigorúbb migrációs politika, mint kizárólagos koalíciós feltétel). Egyúttal jobban megvizsgálva a dokumentumot észrevehető, hogy a pártok azokban a kérdésekben tudtak leginkább gyorsan egyezségre jutni, ahol eddig a Zöldek visszafogták a változtatásokat. A többi pontban pedig a korábbi nagykoalíciókhoz hasonlóan az ideológiai különbségeket megpróbálják etatista módon pénzzel és osztogatással áthidalni. Az például azonban, hogy ez a tervezett hitelfelvétel milyen mértékű inflációt, illetve plusz költségeket fog eredményezni, például a kamatoknál, illetve a többi EU-s országnál is, egyelőre nem látni. Mindazonáltal a sürgető világpolitikai változásokra és a gazdasági válságra való tekintettel az Unió-pártok és az SPD megkezdik a koalíciós tárgyalásokat, holott még az is kérdéses, hogy a jelenlegi parlamenti többséggel sikerülne-e a pártoknak a tervezett alaptörvény-módosításokat, illetve kiegészítéseket megszavaztatni. A Zöldek Bundestag-frakcióvezetői a mai napon jelezték ugyanis, hogy nem eszik olyan forrón a kását és nem adják olyan könnyen magukat, azaz frakciójuk nem biztos, hogy megszavazza a beterjesztéseket. Ebben a bizonytalan német politikai helyzetben addig is egy bizonyosság marad: Friedrich Merznek a kancellársághoz vezető úton egy-két alkalommal még biztosan véghez kell vinnie pálfordulásokat és kanosszát is kell járnia.