Megkezdik a koalíciós tárgyalásokat az Unió-pártok és az SPD, miután bő egy hét alatt a felek megegyeztek a megbeszélések alapjait képző legfontosabb pontokról. A 2025. március 8-án a pártvezetők által bemutatott dokumentum öt fő pontot tartalmaz, amelyre a pártok a koalíciós tárgyalások előtt fókuszáltak: a finanszírozást, a gazdaságot, a munka- és szociális ügyeket, a migrációt, valamint egyéb kiválasztott projekteket.
Az előzmények
A 2025. február 23-i, előrehozott Bundestag-választáson a CDU/CSU pártszövetség némileg erősödve, 28,6%-kal futott be az első helyen. A jelenleg regnáló kancellárt adó SPD nagyot gyengülve 16,4%-ot ért el és a harmadik helyen végzett. A mandátumok megosztásában ez azt jelenti, hogy a 630 képviselői helyből az Unió-pártok 208-at, a szociáldemokraták pedig 120-at tudhatnak magukénak. A választáson második helyen végző Alternatíva Németországért (AfD) majdnem pontosan megduplázva korábbi, 2021-es eredményét a szavazatok 20,8%-át szerezte meg, ami 152 mandátumot jelent a pártnak. A kormányon lévő Zöldek szintén gyengülve 11,6%-on végeztek, 85 képviselőjük lesz a következő törvényhozási ciklusban. A bő egy hónappal ezelőtt még tetszhalott állapotban lévő Die Linke pedig 64 mandátumot szerzett 8,8%-os eredménnyel. A korábbi hárompárti koalícióban részvevő FDP 4,3%-ot kapva kiesett a szövetségi parlamentből.
A választási eredmények tekintetében ez az jelenti, hogy a – már csak tradícióból így nevezett – nagykoalíciónak (CDU/CSU-SPD) minimális többsége van a Bundestagban – összesen 328 mandátummal rendelkezne, a parlamenti többséghez 316 képviselőre van szükség. Egyúttal ezeknél az erőviszonyoknál kétharmados törvény- vagy alkotmánymódosítások nem lehetségesek az AfD vagy a Die Linke képviselőinek támogatása nélkül. Ez azért jelent problémát, mert az Unió-pártok egy 2019-es határozatban kizárták mind az AfD-vel, mind a Die Linke-vel való bárminemű és bármilyen szintű együttműködést, illetve a többi párt továbbra is tartja az AfD köré korábban felhúzott politikai tűzfalat.
Az előzetes megállapodás részletei
- Finanszírozás
Múlthét kedden egy eddig nem látott volumenű bejelentést tettek Friedrich Merz, CDU elnök és Bundestag-frakcióvezető, Markus Söder, CSU elnök és bajor miniszterelnök, Lars Klingbeil, SPD-s társelnök és Bundestag-frakcióvezető, valamint Saskia Esken, SPD-s társelnök. A felek megállapodtak egy 10 év alatt lehívható, ötszáz milliárd eurós infrastruktúra-fejlesztésre szánt különalapról (Sondervermögen), illetve a német Alaptörvényben rögzített adósságfék reformjáról. Utóbbi értelmében minden, a bruttó hazai össztermék egy százalékát meghaladó védelmi kiadás mentesülne az adósságfék korlátozása alól, azaz a GDP egy százalékáig a következő német kormány a szövetségi költségvetésből finanszírozná a védelmi kiadásokat, afelett pedig egy hitelekből pótolná ki az összeget, felső korlát nélkül.
A különalapok a szövetségi költségvetésen kívüli olyan pénzügyi források, amelyekből speciális célú intézkedéseket finanszíroznak. Ha ezeket az alaptörvényben rögzítik, akkor mentesülhetnek az adósságfék szabályozása alól is, amely előírja, hogy a nettó hitelfelvétel mértéke nem haladhatja meg a GDP 0,35%-át éves szinten. Ezenfelül a pártok abban is megállapodtak, hogy ezentúl a tartományok is vehetnének fel hiteleket a GDP 0,35%-áig, amit eddig szintúgy az adósságfékről tartományokról szóló része tiltott.
Ezeket az intézkedéseket az új Bundestagban várható bonyolult többségi viszonyok miatt a felek az alaptörvény ehhez szükséges módosításait még a 2024. december 27-én a szövetségi elnök, Frank-Walter Steinmeier által feloszlatott Bundestaggal akarja elfogadtatni. Ezenkívül a pártok megegyeztek abban, hogy egy szakértői bizottságnak javaslatot kell kidolgoznia az adósságfék állandó reformjára, illetve, hogy megszorításokra is szükség lesz egy kiegyensúlyozott költségvetés biztosításához.
- Gazdaság
Mivel egy előzetes, a közös pontokat meghatározó, azonban még a kidolgozott részleteket mélységeiben nem tartalmazó dokumentumról van szó, így csak a főbb irányvonalak olvashatók ki a gazdasági kérdéseket érintő várható intézkedésekről.
Az energiapolitikát illetően a felek megegyeztek, hogy a villamosenergia-adót mind a háztartások, mind a vállalkozások számára legalább öt eurócenttel az európai minimumszintre kell csökkenteni kilowattóránkként, valamint az átviteli hálózati díjakat (Netzentgelte) a felére csökkentenék. Tervezik továbbá a jövedelem- és társaságiadó reformját is, kiterjesztenék az munkába járási támogatást. A vendéglátóipar terheinek felfogása érdekében az élelmiszerekre kiszabott 19%-os áfát 7%-ra csökkentenék, mint azt a COVID-19 pandémia idején tették. A körülbelül két éve hozott, nagy port kavart intézkedést, miszerint megszüntették a gazdák agrárdízel-támogatását, semmissé teszik, visszavezetve a támogatási rendszert. A felek hitet tesznek továbbá a német és európai klímacélok elérése mellett és hangsúlyozzák, hogy az energiaigényes iparágaknak CO2-semlegessé kell válniuk, a megújuló energiaforrásokat tovább ki kell építeni, valamint a stratégiai iparágakat, mint az autóipar, a félvezetőgyártás és a gyógyszeripar, erősíteni kell.
- Munka- és szociális ügyek
A polgári juttatást (Bürgergeld), az SPD egyik zászlóshajó projektjét, a felek megreformálnák és egy új alapvető szociális juttatással (Grundsicherung) helyettesítenék. Ennek célja, hogy a dolgozóképes személyeket visszaintegrálják a munkába. Azokat a személyeket, akik tudnának dolgozni, azonban a felkínált munkába állás lehetőségét többször is visszautasítják, jobban szankcionálnák és juttatásaikat akár teljesen megvonnák. Ezen felül a pártok a minimálbért 15 euróra emelik, valamint a maximális munkaidőt nem napi, hanem heti alapon számítják majd ki. Adómentessé tennék továbbá a túlórapótlékokat, illetve a nyugdíjasok 2000 euróig adómentesen kereshetnének nyugdíjuk mellett. Megállapodtak a felek, hogy amennyiben kormányt tudnak alakítani, kiterjesztik az anyasági nyugdíjelszámolást, továbbra is biztosítják a nyugdíjak szintjét, azonban nem emelik meg a nyugdíjba lépés korhatárát és megreformálnák a magánnyugdíjrendszert is.
- Migráció
Ennél a pontnál a felek hangsúlyozták, hogy Németország egy nyitott, vendégszerető ország, azonban az illegális migrációt vissza kell szorítani. Ezért a migráció korlátozását, mint célt, ismét felveszik a tartózkodási törvénybe, az országhatárokon – a szomszédos országokkal egyeztetve – nem engedik be az illegális úton az országba bejutni próbáló személyeket és megszüntetnék az önkéntes befogadási programokat, amelyekkel pl. Afganisztánból hoztak folyamatosan Németországba migránsokat. Felfüggesztenék egyúttal a családegyesítéseket a szubszidiárius tartózkodási joggal rendelkezőknél és növelnék a kitoloncolások számát Afganisztánba és Szíriába is. Ezeket könnyítendő javítanák a származási országokkal való együttműködést és kibővítenék a biztonságos származási országok listáját. A megállapodás szerint az Unió-pártok és az SPD nem fogja megváltoztatni a sok kritikát kapott, 2023-ban megreformált állampolgársági törvényt, amely mindössze öt év Németországban tartózkodás után állampolgárságot ad a külföldieknek.
- Egyéb kiválasztott projektek
Itt a felek olyan általános reformjavaslatokat fogalmaznak meg, mint az egészségügyi ellátás reformja, a szomszédos országokkal történő közlekedési infrastruktúra fejlesztése, valamint a gyermekek „kiindulási lehetőségeinek a javítása”. Arról, hogy a nagy sikernek örvendő Németország-jegy tömegközlekedési jegy marad-e, még nem határoztak a pártok.
Értékelés
A koalíciós tárgyalások alapjául szolgáló dokumentum számos kérdést vet fel, valamint számos kritikát eredményezett a német közéletben, elsősorban az Unió-pártok irányába. A jelenlegi eredmények alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a CDU/CSU pártszövetségnek, annak ellenére, hogy ők lettek a legerősebb párt és két opciójuk is van a kormányalakításra (a CDU-AfD koalíciónak kényelmes többsége lenne, de ez a fentebb említett okok miatt kevés eséllyel bír), igencsak engednie kellett a követeléseiből és ígéreteiből. Az egyik legszámottevőbb – már-már a választók szándékos megtévesztésének nevezhető – pont, hogy az Unió-pártok meg akarják reformálni az Alaptörvényben is rögzített adósságfék intézményét, valamint gigantikus mértékű hitelfelvételbe mennének bele az infrastruktúra fejlesztéséhez, holott ezt a választási kampány utolsó percéig hevesen ellenezték és elutasították. Ráadásul, hogy ezeket a generációkat érintő döntéseket a már feloszlatott Bundestag képviselőivel szavaztatnák meg, mert az új ciklus erőviszonyaiban ezen intézkedéseknek nem lenne meg a szükséges többsége, nem csak demokráciaelméleti, de jogi vitákat is eredményez. Ugyanis az AfD és a Die Linke is bejelentették már, hogy ezt az eljárási rendet demokrácia- és alkotmányellenesnek tartják és a Szövetségi Alkotmánybíróság elé fogják vinni az ügyet. Arról, hogy ez sikerrel járna-e, megoszlanak a vélemények. A német Alaptörvény ugyanis nem ismer parlament nélküli időszakot, azaz a törvényhozás bármikor összeülhet és döntéseket hozhat, míg a következő ciklusra az újonnan megválasztott képviselők össze nem ülnek első alkalommal. Mindazonáltal az, hogy egy már feloszlatott és előrehozott választásokon kvázi leváltott Bundestag hozhat-e ilyen horderejű döntéseket, alkotmányjogi szempontból egyelőre nyitott kérdés marad. Még ha később az Alkotmánybíróság úgyis döntene, hogy az intézkedések jogilag megállják a helyüket, amire van esély, azok legitimitása akkor is kérdéses marad a nem kívánatos többségek megkerülése és a választói akart figyelmen kívül hagyása miatt. Az Unió-pártok egyébként arra hivatkozva rúgják fel eddigi álláspontjukat és választási ígéretüket, hogy a világpolitikai helyzet merően megváltozott, miután Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és találkozójuk eszkalálódott.
Ezenfelül az Unió-pártok a kampány során tett migrációt érintő ígéreteiből is mindössze csekély mértékben tud valami abban a formában megvalósulni, mint ahogy azt szerették volna. Az idén januában, az aschaffenburgi terrortámadást követően Friedrich Merz által bemutatott 5-pontos-tervből, amelyet a koalíciós tárgyalások kizárólagos feltételeként határozott még meg akkor, csak felhígítva valósulhatnak meg és csak részeiben az ígéretek. Egy további sarkalatos követelése az Unió-pártoknak a korábban megváltoztatott állampolgársági törvény visszaállítása, reformja volt, azonban ebben egyáltalán nem tudtak megegyezést elérni a február 23-án történelme egyik legrosszabb eredményét megszerző SPD-nél. Így összeségében a migráció terén felületes és mismásoló megfogalmazások találhatóak a dokumentumban, amelyek egyelőre nem kecsegtetnek alapvető változással a migrációs politikában, mint ahogy azt az Unió-pártok ígérték. Az energiapolitika területén továbbá a pártok egy szóval sem említik az atomerőműveket a dokumentumban, amelyeknek újbóli üzembehelyezését választási programja alapján a CDU/CSU legalábbis megvizsgálná. Hasonló a helyzet a még hárompárti koalíció által megváltoztatott választói joggal kapcsolatban is. A február 23-i választáskor leginkább az Unió-pártokat hátrányba hozó törvényt a mostani megállapodás értelmében vizsgálatnak vetik majd alá – bármit is jelentsen ez.
Bár az eddigi tárgyalások során az SPD-nek is kellett kompromisszumokat hoznia, leginkább a migrációs vagy a tervezett adócsökkentések területén, vagy éppen a korábban meghozott intézkedések revideálásában (lsd. polgári juttatás), az embernek az az érzése támad, hogy a CDU, mert a másik koalíciós lehetősége kizárásával egyfajta egyirányú utcába terelte magát, számos ponton rúgta fel választási ígéretét és eddigi identitását képző magját (adósságfék, külön-alapok, szigorúbb migrációs politika, mint kizárólagos koalíciós feltétel). Egyúttal jobban megvizsgálva a dokumentumot észrevehető, hogy a pártok azokban a kérdésekben tudtak leginkább gyorsan egyezségre jutni, ahol eddig a Zöldek visszafogták a változtatásokat. A többi pontban pedig a korábbi nagykoalíciókhoz hasonlóan az ideológiai különbségeket megpróbálják etatista módon pénzzel és osztogatással áthidalni. Az például azonban, hogy ez a tervezett hitelfelvétel milyen mértékű inflációt, illetve plusz költségeket fog eredményezni, például a kamatoknál, illetve a többi EU-s országnál is, egyelőre nem látni. Mindazonáltal a sürgető világpolitikai változásokra és a gazdasági válságra való tekintettel az Unió-pártok és az SPD megkezdik a koalíciós tárgyalásokat, holott még az is kérdéses, hogy a jelenlegi parlamenti többséggel sikerülne-e a pártoknak a tervezett alaptörvény-módosításokat, illetve kiegészítéseket megszavaztatni. A Zöldek Bundestag-frakcióvezetői a mai napon jelezték ugyanis, hogy nem eszik olyan forrón a kását és nem adják olyan könnyen magukat, azaz frakciójuk nem biztos, hogy megszavazza a beterjesztéseket. Ebben a bizonytalan német politikai helyzetben addig is egy bizonyosság marad: Friedrich Merznek a kancellársághoz vezető úton egy-két alkalommal még biztosan véghez kell vinnie pálfordulásokat és kanosszát is kell járnia.