Felelősséggel Németországért? A leendő német koalíciós kormány főbb programpontjai

A minisztériumok felosztása

A 2025. február 23-i, előrehozott Bundestag-választáson a CDU/CSU pártszövetség némileg erősödve, 28,6%-kal futott be az első helyen. A jelenleg regnáló kancellárt adó SPD nagyot gyengülve 16,4%-ot ért el és a harmadik helyen végzett. A mandátumok megosztásában ez azt jelenti, hogy a 630 képviselői helyből az Unió-pártok 208-at, a szociáldemokraták pedig 120-at tudhatnak magukénak. A választáson második helyen végző Alternatíva Németországért (AfD) majdnem pontosan megduplázva korábbi, 2021-es eredményét a szavazatok 20,8%-át szerezte meg, ami 152 mandátumot jelent a pártnak. A kormányon lévő Zöldek szintén gyengülve 11,6%-on végeztek, 85 képviselőjük lesz a következő törvényhozási ciklusban. A bő egy hónappal ezelőtt még tetszhalott állapotban lévő Die Linke pedig 64 mandátumot szerzett 8,8%-os eredménnyel. A korábbi hárompárti koalícióban részvevő FDP 4,3%-ot kapva kiesett a szövetségi parlamentből.

A választási eredmények tekintetében ez az jelenti, hogy az Unió-pártoknak matematikailag két kétpárti koalíciós opciója volt. Egyrészről az SPD-vel, másrészről az AfD-vel. Mivel azonban az CDU/CSU már az AfD 2013-as alapítása óta kizárják annak a lehetőségét, hogy bármilyen formában és bármilyen szinten együttműködjenek az AfD-vel – ezt 2018 óta egy párthatározatban is megerősítették –, így a pártszövetség számára már csak egy lehetőség maradt a kormányalakításra, mégpedig az SPD-vel. Ezzel a CDU/CSU egy igencsak nehéz kiindulási ponttal rendelkező koalíciós tárgyalásokban találta magát, ami a minisztériumok pártok közötti megosztásán is visszatükröződik. A megállapodás értelmében ugyanis a választásokat megnyerő CDU és a történelmi vereséget elkönyvelő SPD is, a következő felsorolás szerint, hét-hét minisztériumot kapnak a CSU számára odaígért további három minisztérium mellett.

CDU:

• Kancellári Hivatalt vezető miniszter
• Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium
• Külügyi Hivatal
• Oktatás-, Család-, Idős-, Nő- és Ifjúságügyi Minisztérium
• Egészségügyi Minisztérium
• Közlekedésügyi Minisztérium
• Digitalizáció és Államkorszerűsítési Minisztérium

SPD:

• Pénzügyminisztérium
• Igazságügyminisztérium
• Védelmi Minisztérium
• Munka- és Szociálisügyi Minisztérium
• Környezet- és Éghajlatvédelmi Minisztérium
• Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium
• Lakásügyi, Városfejlesztési és Építésügyi Minisztérium

CSU:

• Belügyminisztérium
• Kutatási, Technológiai és Űrkutatási Minisztérium
• Élelmiszerügyi és mezőgazdasági Minisztérium

A felosztásban érdekességnek számít, hogy az SPD a korábbi CDU/CSU-val való kormányzások alkalmával jobb választási eredményekkel (2013: 25,7%, 2017: 20,5%), ámbár szintúgy juniorpartnerként hat minisztériumot kapott, most azonban hét minisztériumot tudhat magáénak. Ezen kívül a német Alaptörvény által előírt kötelező minisztériumok (pénzügy, igazságügy és védelmi minisztérium, a többi hivatal szabadon alakítható) mind az SPD kezében vannak. Fontos szempont ezen kívül, hogy a szociáldemokrata vezetésű minisztériumok diszponálhatnak a rendelkezésre álló éves költségvetések jelentős hányadával (védelmi, munka- és szociális ügyi, valamint építésügyi tárcák), illetve SPD-s miniszter fogja vezetni a vétójoggal bíró pénzügyminisztériumot is. Az Unió-pártok megkapták cserébe a számukra kiemelt jelentőséggel bíró belügy-, valamint gazdasági és energiaügyi minisztériumokat. A válságban lévő német gazdaság újbóli fellendítése fontos részét képezte az Unió-pártok programjának, csakúgy, mint a német migrációs probléma megoldása. Így az, hogy ezek a tárcák az CDU/CSU vezetése alá kerültek, szintúgy jelzés értékkel bírhat, hogy ezen kérdések kezelése elsősorban az ő felelsőségi körükbe tartozik majd. A migrációs probléma megoldásának egyik oszlopa lehet továbbá az a tény is, hogy több, mint 60 év után ismét a CDU kezébe kerül a Külügyi Hivatal, amely az Európai Unión kívüli országokkal lesz hivatott megegyezéseket kötni a Németországba és az EU-ba irányuló migráció kezelésére.

Pénzügyek

Nagy mozgásteret teremtett magának a leendő német kormány azzal, hogy 2025. március 18-án még a régi Bundestag erőviszonyai között 512 „igen” és 206 „nem” szavazattal megszavazta a Bundestag a kétharmados többségét igénylő alaptörvény-módosításokat. Ennek értelmében minden, a bruttó hazai össztermék egy százalékát meghaladó védelmi kiadás mentesül a jövőben az adósságfék korlátozása alól, azaz a GDP egy százalékáig a következő német kormány az éves, rendes költségvetésből finanszírozza a védelmi kiadásokat, afelett pedig hitelekből pótolja ki az összeget, felső korlát nélkül. Ezen felül egy 12 éves időtartam alatt lehívható, 500 milliárdos, infrastruktúra-fejlesztésekre szánt különalapot is létrehoztak, amelyből 100 milliárd eurót a tartományok rendelkezésére bocsátanak, 100 milliárd eurót a klímavédelemre és a gazdaság klímabarát átalakítására fordítanak majd – ezt az összeget már meglévő Klíma- és Átalakítási Alapon (KTF) keresztül kívánják szabályozni. A Zöldek még a szavazást megelőző egyeztetéseknél elérték, hogy az infrastruktúrára felvett hiteleknél egy fontos kitétel szerepeljen, mégpedig az, hogy ebből az alapból származó összegek csak akkor álljanak rendelkezésre, ha az éves rendes költségvetésből már tíz százalékot kiadtak fejlesztésekre, tehát csak az efeletti összegeket finanszírozhatja hitelekből a kormány. A különalap esetében fontos megjegyezni, hogy ez egy keretet ad, amelyből a német kormány forrásokat hívhat le, mindazonáltal nem azt jelenti, hogy ezt teljesen fel is fogja tudni használni. Ezzel kapcsolatban a koalícióra lépő felek megegyeztek, hogy a mostani parlamenti ciklus során (2025-2029) összesen mintegy 150 milliárd eurónyi összeget mozgósítatának a különböző fejlesztésekre.

A pártok megegyeztek továbbá abban, hogy a kiadási oldalon jelentősen hozzá fognak járulni egy kiegyensúlyozottabb pénzügypolitikához, többek között például a szövetségi szintű személyi jellegű kiadások csökkentésével, továbbá a szövetségi közigazgatásban a munkahelyek nyolc százalékával történő csökkentésével, vagy a kormánybiztosok számának visszavágásával és a nemzetközi szervezeteknek nyújtott önkéntes hozzájárulások csökkentésével.

Ezen felül olyan további pénzügyi irányelvekben állapodtak meg, melyek szerint az állam által vállalt valamennyi feladatot felülvizsgálják azok szükségessége szempontjából. Emellett egyetértésre jutottak abban, hogy a koalíciós szerződésen felüli újabb megállapodások csak akkor finanszírozhatóak, ha további pénzügyi mozgástér áll rendelkezésre, vagy ha a megfelelő közvetlen, teljes és állandó ellenfinanszírozása a terveknek biztosított. Az egyik legfontosabb pontja a pártok közötti megállapodásnak, amely nem teljesen egyértelmű megfogalmazása miatt szintúgy nagy mozgásteret biztosíthat a következő német kormánynak, az az a kitétel, mely szerint a koalíciós megállapodásban szereplő valamennyi intézkedés az adott pillanatban meghatározó pénzügyi helyzet függvénye. Ez azt is jelentheti majd tehát, hogy a megállapodások alapján kitűzött tervek erre a passzusra hivatkozva nem fognak megvalósulni. Nyitott, tisztázatlan kérdés ugyanakkor, hogy ebben a kancellár és a pénzügyminiszter közösen, vagy csak a pénzügyminiszter dönthet majd.

Gazdaság

A gazdaság területén a CDU/CSU álláspontjai a meghatározóbbak a tervezetben. Választási programjukban az Unió-pártok a vállalatok nagyobb mértékű tehermentesítésére helyezte a hangsúlyt, beleértve a társasági adó csökkentését és a vonzóbb jóváírási szabályokat. Az SPD ezzel szemben a választási kampányban a vállalatoknak nyújtandó beruházási bónuszt sürgetett. A szociáldemokraták programjukban bejelentették, hogy „a jövő technológiáiba történő beruházásokat mindenütt ösztönözni kívánják”: „minden üzleti vagy vállalati gép- és berendezésberuházást” a vételár tíz százalékával kellene támogatni „közvetlenül és egyszerűen adó-visszatérítés útján”. Végül a CDU/CSU álláspontja érzékelhetően nagyrészt érvényesülni tudott. A „beruházás-booster” keretében 2025-ben, 2026-ban és 2027-ben a vállalatok 30 százalékos jóváírási lehetőséget vezetnek be a gépekbe történő beruházásokra. Emellett a társasági adót öt lépésben, 2028. január 1-jével kezdődően egy százalékponttal csökkentik. Ezt a két döntést együttesen, egy jogalkotási folyamatban véglegesítik.

Az adópolitikát illetően a CDU/CSU és az SPD egyetértenek abban, hogy a kis- és közepes jövedelműek pénzügyi terheinek a csökkentése prioritást kell hogy élvezzen. Az SPD által követelt felső adókulcs-emelés nem szerepel a koalíciós megállapodásban, mint a CDU azon követelése sem, hogy a legfelső 42 százalékos adókulcsot csak 80.000 eurós adóköteles jövedelemtől alkalmazzák, ellenben a jelenleg érvényes 68.481 eurós szinttőé. A kompromisszumos megoldás ezen a ponton a status quo fenntartása az alacsonyabb jövedelmekre tervezett adócsökkentésekkel. A CDU-nak sikerült keresztülvinnie továbbá a túlórák adómentességét is. Az SPD viszont el tudta érni a szolidaritási pótlék (Solidaritätszuschlag) változatlan fenntartását – a CDU/CSU a kampányban még annak eltörlését követelte.

Védelempolitika és az Ukrajnának nyújtandó támogatás kérdése

A koalíciós megállapodásban a védelempolitika nem kap külön fejezetet; ehelyett az összes vitás kérdés (a Bundeswehr felfegyverzése, a sorkatonai szolgálat, a védelmi képességek növelése, az Ukrajna-politika) a „Kül- és védelempolitika, fejlesztési együttműködés és emberi jogok” címszó alatt szerepel a koalíciós megállapodás ötödik, tehát utolsó előtti pontjában. Ezen belül is az erről szóló bekezdés kevés konkrétumot tartalmaz, és még kevesebb meglepetést.

A felek már-már automatizmusként ítélik el az Ukrajna elleni orosz háborút a dokumentumban, valamint elkötelezik magukat Németország védelmi képességeinek növelése mellett, azzal a kiegészítéssel, hogy az elsődleges cél továbbra is a nemzetközi fegyverzetellenőrzés és a leszerelés elősegítése, valamint a nők és a bevándorlási háttérrel rendelkező személyek arányának növelése a Bundeswehrben.

Ukrajna támogatását az új kormány is prioritásként említi és nem változott az a célkitűzés sem, hogy Ukrajna képes legyen hatékonyan megvédeni magát az orosz agresszorral szemben annak érdekében, hogy a jövőbeni tárgyalásokon érvényesíthesse álláspontját. Nem változott az sem, hogy nincs egyértelmű stratégia arra vonatkozóan, hogyan lehet ezt a célt elérni. A szuverén Ukrajnának anyagi és politikai biztonsági garanciákat is ígér Németország, azonban továbbra sem tisztázott, hogy ez mit is jelent majd a gyakorlatban. Csakúgy, mint az sem, hogy a következő német kormány át fog-e adni Taurus-típusú cirkálórakétákat Ukrajnának, amelyek szállítását Friedrich Merz már hosszú ideje követelte. Az SPD ugyanis ebben a kérdésben megosztott, jelen állás szerint a párt ezt a lépést továbbra sem támogatná.

A biztonságpolitika területén különösen hangsúlyozzák a NATO-n belüli transzatlanti partnerség fontosságát, egyúttal a NATO európai pillérének megerősítését helyezik kilátásba. Európai szinten akarják erősíteni a fegyverkezési kérdésekben való együttműködést, és a felszerelések fokozottabb szabványosítása révén növelni kívánják az európai fegyveres erők interoperabilitását.

A Bundeswehr pénzügyi és személyi növekedését egyaránt biztosítani hivatott egy új, vonzó, kezdetben önkéntes szolgálaton alapuló, a svéd katonai szolgálati modell mintájára létrehozott katonai szolgálat létrehozása. Ennek részeként a jövőben minden 18. életévét betöltött fiatal egy kérdőívet kapna, amelyben fizikai erőnlétével és szolgálatkészségével, érdeklődésével kapcsolatos kérdésekre kell majd válaszolnia. Ennek alapján már kiszűrhetnék azokat a fiatalokat, akik hajlandónak mutatkoznak egy önkéntes szolgálatra, amely 12 hónapig tartana. A cél elsősorban az, hogy az érettségit követően a továbbtanulás előtt sokszor egy éves szünetet tartó (és ez idő alatt önkénteskedő, vagy gyakornokságokat végző) fiatalok egy része ezen időszakot a Bundeswehr állományában töltse, és ezáltal a német katonaság a következő években elérhesse a 203.000 fős céllétszámot. A szolgálatért cserébe a jelentkezők különböző kedvezményeket kapnának. A tervek között felmerült az ingyenes jogosítványszerzés, az egyetemekre való könnyebb bejutás, a diákhitel esetleges visszafizetése vagy nyelvtanfolyamok kapcsán adott kedvezmény.

Migráció és belbiztonság

A belbiztonság területén az elsődleges cél a biztonsági hatóságok munkájának fejlesztése és megkönnyítése lenne. Ez magában foglalja a felek szerint az adatvédelemmel kapcsolatos szabályozás számos módosítását, így például az egyes biztonsági hatóságok közötti adatcsere megkönnyítését, valamint az IP-címek és port számok három hónapos tárolási kötelezettségének bevezetését. Bizonyos célokra a biztonsági hatóságok számára lehetővé kívánják tenni továbbá, hogy automatizált adatkeresést és -elemzést, valamint a nyilvánosan hozzáférhető internetes adatokkal való utólagos biometrikus összehasonlítást végezhessenek, többek között a mesterséges intelligencia segítségével, figyelembe véve az alkotmányos követelményeket és a digitális szuverenitást. A koalíciós szerződéstervezet ezeket a reformokat a biztonságpolitikai követelmények és az adatvédelmi előírások közötti feszültség kiegyensúlyozásaként írja le.

A migrációval kapcsolatban a német bevándorlási és menekültügyi politika átalakítását jelentették be a pártok vezetői. A Németországba irányuló migrációt irányítani akarják, egyúttal csökkentve az illegális migrációt. Ez a politikai változás a tartózkodási törvényben is tükröződik, ahol a migráció korlátozását ismét egyértelműen célként fogalmazzák majd meg. Emellett a bevándorlás szociális ösztönzőit is csökkenteni kívánják. Fontos új vállalás az önkéntes befogadási programok megszüntetése (például Afganisztánból), a családegyesítést ideiglenesen felfüggesztik (először két évre) a kiegészítő védelemre jogosult személyek esetében, migrációs megállapodásokat kötnek annak biztosítására, hogy az érintett országok visszavegyék a Németországban nem tartózkodható állampolgáraikat, valamint további országokat kívánnak biztonságos származási országgá minősíteni (pl. Algéria, India, Marokkó és Tunézia).

Az európai szomszédokkal egyeztetve a jövőben lehetővé kívánják tenni az illegálisan Németországba tartó migránsok el- és visszautasítását a közös határokon. A már meglévő határellenőrzéseket ennek érdekében folytatják mindaddig, amíg az EU-s külső határvédelem nem működik megfelelően, és az Európai Közösség nem teljesíti a meglévő dublini és KEMR-rendeleteket. Ugyanakkor nemcsak a bevándorlási, hanem a kitoloncolási jogban is változtatásokat jelentettek be. A jövőben a súlyos, szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények kitoloncoláshoz vezetnek majd. Ez különösen az élet és a testi épség elleni bűncselekményekre, a szexuális önrendelkezésre, a gyűlöletre uszító, az antiszemita bűncselekményekre, valamint a rendfenntartó erőkkel szembeni ellenállásra és támadásra vonatkozik majd.

Azért, hogy növelni tudják a kitoloncolások hatékonyságát tovább bővítik a Szövetségi Rendőrség hatáskörét. Ez magában foglalja az ország elhagyására kötelezett külföldi állampolgárok ideiglenes őrizetbe vételének, valamint a veszélyes személyek és súlyos bűncselekmények elkövetőinek (akiknek büntetésük letöltése után el kell hagyniuk az országot) a kitoloncolásig tartó határozatlan idejű őrizetbe vétel lehetőségét is. E célok gyakorlati megvalósítása érdekében jelentősen növelni kívánják az őrizeti kapacitást. Emellett eltörlik a korábban kötelező jogi tanácsadást is a kitoloncolások végrehajtása előtt, csakúgy, mint azt, hogy a kitoloncolás tényéről előzetesen tájékoztatni kell az érintett személyeket.

Munka- és szociális ügyek

Ezen a területen központi elemként definiálják a pártok a külföldi, szakképzett munkaerő bevándorlásának irányítását és megkönnyítését. Ennek érdekében a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség bevonásával létre kívánnak hozni egy, a szakképzett munkaerő bevándorlásával foglalkozó digitális ügynökséget – egy úgynevezett „Dolgozz és maradj Ügynökséget” –, amely egy központi informatikai platformon keresztül egyablakos ügyintézési lehetőséget biztosít a külföldi szakképzett munkavállalók számára.

A jelenlegi állampolgári juttatási rendszert egy új, az álláskeresők számára létrehozott alapvető szociális juttatási rendszerré alakítják át. Ennek értelmében a munkakeresők együttműködési kötelezettségeit és a szankciókat a támogatás és a követelés (fördern und fordern) elvének megfelelően szigorítják, azonban ennek pontos részleteit nem dolgozták ki a pártok. Egyúttal hatékonyabban kívánnak fellépni a szociális juttatásokkal való visszaélések ellen, belföldön és külföldön egyaránt. Ezt a digitalizáció javítása és a szociális, pénzügyi és biztonsági hatóságok közötti teljes körű adatcserével tennék lehetővé.

A leendő koalíció megegyeztek abban is, hogy a minimálbér mértékét kizárólag a minimálbér bizottság állapíthatja meg, valamint abban, hogy a minimálbért a bérfejlesztésekre és a bruttó átlagbér 60 százalékára alapozzák, így annak 2026-ban bruttó 15 euró/órára kell emelkednie. Emellett a nyugdíj színvonalát 2031-ig 48 százalékban rögzítik – az előző kormány ezt 2039-ig írta elő.

Kül- és Európa-politika

A kül- és Európa-politikában a koalíciós szerződéstervezet egyfajta folyamatosságot mutat. A leendő kormány is hangsúlyozza a multilaterális együttműködési formák hasznosságát és erősítésének szükségességét, valamint európai elköteleződését. Az EU-n belül az új kormánykoalíció be kívánja tölteni azt az informális vezetői szerepet, amit a többi tagállam Németországtól elvár. Ehhez a német tartózkodások számát az EU-n belüli szavazásoknál csökkenteni kívánják, azaz egy egységesebb irányvonalat kívánnak képviselni az európai szinten és a koalíciós véleménykülönbségeket nem megjeleníteni, amely sok esetben a tartózkodás intézményéhez vezetett. Egyúttal a Közös Kül- és Biztonságpolitika területén minősített többségi szavazást akarnak megvalósítani az Európai Unió Tanácsában. Erősíteni kívánják továbbá a kormányközi formátumokban történő együttműködést és egyeztetéseket, így például nagyobb szerepet szánnának a Franciaországgal és Lengyelországgal 1991 óta létező Weimari Háromszögnek.

A leendő koalíció továbbá az eddig is létező, nem túl széles jogkörrel bíró Szövetségi Biztonsági Tanácsot a Kancellári Hivatalon belüli Nemzeti Biztonsági Tanáccsá kívánja fejleszteni. Utóbbinak koordinálnia kell az integrált biztonságpolitika kulcskérdéseit, stratégiát és stratégiai előretekintést kell kidolgoznia, közös helyzetértékelést kell végeznie, és ezáltal a közös politikai döntéshozatal szerve kell, hogy legyen. Ezzel kancellárként Friedrich Merz tarthatja össze egy kézben majd a biztonságpolitikai kérdéseket, amelyeket eddig több minisztérium és miniszter próbált a saját hatásköre alá bevonni. Mindezek, továbbá a minisztériumok felosztását és Friedrich Merz kancellár várományos eddigi tevékenységét figyelembe véve (már a választások előtt és után is több alkalommal találkozott EU-s országok kormány- és államfőivel), feltételezhető, hogy az előző német kormányok széttartó kül- és Európa-politikája (mivel más pártoknál voltak az ebben mérvadó minisztériumok) helyett egy kommunikációban és tettekben is egységesebb fellépése lesz a leendő német kormánynak.

Társadalompolitika

A társadalompolitika területén nem találni jelentős változásokat a szerződésben annak ellenére, hogy az Unió-pártok még ellenzékben, valamint a választási kampány során számos korábbi, a hárompárti koalíció (SPD-Zöldek-FDP) által meghozott intézkedés módosítását, illetve eltörlését helyezték kilátásba. Így például annak ellenére, hogy a CDU/CSU korábban eltörölte volna, a kannabisz körülbelül egy évvel ezelőtti részleges legalizálása érvényben marad, csakúgy, mint a szintúgy 2024-ben elfogadott önrendelkezési törvény (Selbstbestimmungsgesetz), amelynek értelmében bárki 14 éves kor felett a szülők engedélye nélkül is nemet és keresztnevet változtathatnak a jövőben – legalábbis a hivatalos dokumentumok esetében. Minimális változtatást eszközölnek azonban a felek a 2024 elején módosított állampolgársági törvényben. Az Olaf Scholz (SPD) jelenleg ügyvivő kancellár által vezetett kormány ugyanis nagyban megkönnyítette a német állampolgárság megszerzését, olyformán, hogy a honosítás nyolc év helyett már öt év után is lehetővé tette. Mi több különleges integrációs eredmények esetén – mint például Németországban megszerzett diploma, vagy aktív egyesületi részvétel esetén – ez az időtartam három évre is csökkenhetett. Ezt az utóbbi, a köznyelvben csak „turbó-honosításként” elterjedt intézményt tervezi eltörölni a következő német kormány, mindazonáltal az ötéves szabályozást továbbra is érvényben marad.