2022. február 15-én a CDU/CSU Bundestag-frakciója 20 év után ismét frakcióvezetőnek választotta Friedrich Merz CDU-pártelnököt. A 66 éves politikus nagy visszatérő, harmadik nekifutásra sikerült még januárban megszereznie a pártvezetést 95%-os támogatottsággal. A keddi szavazáson Merz 87%-ot kapott a frakcióban (186-ból 162 voks), s most 20 év után arra a pozícióra tért vissza, ahonnan egykoron nagy riválisa, Angela Merkel elűzte. A hatalma párt- és frakcióvezetőként most osztatlan, s széles támogatottságának köszönhetően most ő a német ellenzék vitathatatlan vezére.

Friedrich Merz legutóbb közel két évtizeddel ezelőtt, 2000 és 2002 között vezette a német uniópártok, a CDU és a CSU, közös parlamenti frakcióját a német szövetségi parlamentben, a Bundestagban. Ezen tisztségből a később 16 évig Németország élén álló Angela Merkel szorította ki, nem utolsósorban ma is érvényes hatalomgyakorlati szempontokat figyelem előtt tartva. A párton belüli rivalizálás végső soron Merz önkéntes politikai száműzetéséhez vezetett 2009-ben, amikor már nem indult többé egyéni körzetében. Ott egyébként 1994 és 2005 között összesen négy választáson rendszeresen kimagaslóan jó eredményeket ért el, minden egyes alaklommal megszerezve a voksok több mint 50%-át.

A politikamentes éveiből nagy meglepetéssel 2018-ban tért vissza, még aznap, amikor Merkel bejelentette, hogy nem indul újra CDU-elnökként. Akkoriban ugyanis félő volt, hogy az esedékes kongresszuson esetleg meg is puccsolhatják Merkelt. A sors fintora, hogy pont a most leköszönő Ralph Brinkhaus eddigi frakcióvezető volt az, aki 2018. szeptemberében a semmiből jött jelölésével szorította ki Merkel egyik legmegbízhatóbb emberét, Volker Kaudert a frakcióvezetőségből. Ez volt Merkel távozását elindító lavina – és persze a CDU hanyatlásának – első állomása.  

Merz két sikertelen, a CDU-elnökéről szóló szavazást követően harmadszorra magabiztosan gyűjtötte be a CDU-tagság támogatását. Mindhárom alkalommal három jelölt volt, s az első két megmérettetésen Merkel emberei (Kramp-Karrenbauer 2018-ban és Laschet 2021-ben) diadalmaskodtak. De mindkettő később annál nagyobbat bukott.

Merz visszatérésének egyik stációja volt régi egyéni választókerületének meghódítása. Azonban ezt se kapta ingyen. A körzetet birtokló Patrick Sensburg nem adta csak úgy át a 2021-es képviselőjelöltséget Merznek, hanem az ottani párttagság egy áprilisi jelöltállítási gyűlésen döntött 72%-os arányban Merz mellett. Merz a Bundestag-választáson 40%-al győzedelmeskedett a körzetben.  A CDU 24%-os országos listás szerepléséhez képest még mindig a párt képviselőinek egyik legjobb eredményét érve el.

A bukott parlamenti választát követően már akkora volt a párton belüli frusztráció, hogy senki se tudta megállítani a veterán politikus visszatérését a vezetőség élére. 2021 decemberében a teljes CDU-tagság szavazhatott a három versenybe szálló elnökjelöltről, itt 62%-ot kapott, míg 2018-ban és 2021 januárjában a párt küldöttei döntöttek, ott Merz mindkét alkalommal 48%-ot tudott csak szerezni. Most majdnem ugyanazok a küldöttek aztán a tagok intelmeit figyelembe véve 95%-ban szavazták meg a januári virtuális pártkongresszuson Merz elnökségét, ezt még egy levélszavazással kellett megerősíteni, ott szintúgy 95%-ot kapott.

Keveseket ért meglepetésként, hogy a sikeres elnökválasztást követően Friedrich Merz bejelentette igényét a CDU/CSU frakcióvezetői poszt megszerzésére is – a német belpolitikában hagyományosan a legnagyobb ellenzéki frakció első embere az ellenzék vezetője is. Ellenzékben a pártelnöki és frakcióvezetői tisztségek egy kézben való egyesítése elkerülhetetlen. Nem volt ez másképp Angela Merkel esetében 2002-ben és nincs ez másként most se. Hiszen egy ellenzékben lévő párt esetében kevés olyan tisztség adódik, amely biztosítja a közvélemény előtt való folyamatos jelenlét lehetőségét. Ellenzéki frakcióvezetőként most minden figyelem és felelősség Merzre hárul.

Ralph Brinkhaus eddigi CDU/CSU frakcióvezető lemondását követően Merz megválasztása csupán formaságnak tünt. A CDU-képviselők többségének támogatását már korábban bebiztosította, a frakciótárs CSU részéről pedig szintén nem merültek fel fenntartások. Mind Markus Söder CSU elnök (aki Bajorország tartományi miniszterelnökként a frakció irányításában megfigyelőként vehet részt), mind pedig Alexander Dobrindt, a CDU/CSU-frakció CSU-csoportjának vezetője korábban Merz megválasztása mellett tettek javaslatot. Egyértelmű, hogy a közel 158 ezer rá szavazó párttag, továbbá a kongresszusi küldöttek 95%-a olyan legitimáció Merz számára, amit már nem lehetett megkerülni. Ezt belátta Brinkhaus is.

Friedrich Merz így egy a mai politikai életben ritkán látható visszatérést tudott elérni. Húsz évvel lemondását követően immár újra ő szólalhat fel a CDU/CSU frakciója élén a Bundestagban. Más kérdés, hogy e frakció nagysága immár távolról sem közelíti meg az akkori méreteket. A 2000. február 29-én első ízben megválasztott Merz egy nagy, 245 fős CDU/CSU-frakció élén állt. Mára a CDU/CSU a katasztrofális 2021-es szereplése miatt 197 fősra zsugorodott frakciót tudhat már csak a magáénak, mindkét esetben ellenzéki frakcióról van szó.

A 66 évesen eddigi politikai karrierjének a csúcspontjára érő pártelnök-frakcióvezető számára pártpolitikai szempontból utóbbi poszt Brinkhaustól való megszerzése csupán az első lépés lehet a frakció átalakításában. Bár megválasztása óta az elnökjelöltségét kétszer is leszavazó pártelit látszólag hozzáidomult az „egyszerű párttagok” által felemelt Merzhez, a színfalak mögötti helyzet még korántsem tekinthető egyértelműnek. A frakcióvezetőség összetétele még a régi Merkel-időket idézi, igy aztán könnyen elképzelhető, hogy előbb-utóbb a frakció padsoraiban Merz saját szövetségeseit látja majd szívesebben Merkel egykori hívei helyett.

Két sikeres pártbéli megmérettetést követően a feladat most adott Merz számára. A CDU alapszervezeteire támaszkodva, annak pártprogramját újra definiálva kell visszaépíteni a párt önálló identitását, egyúttal minél nagyobb arányban visszanyerve a párttól elpártolt egykori szavazókat. A párt ugyanis nemcsak szövetségi, de a tartományok szintjén is csökkentő támogatottságot tudhat magának. A 16 tartományi kormány közül a CDU mindössze csak hatot vezet (Észak-Rajna-Vesztfália, Hessen, Saar-vidék, Schleswig-Holstein, Szász-Anhalt és Szászország). Mindez csak első látásra előnyös képet festhet a német belpolitikát nem szorosan nyomon követő szem számára, ugyanakkor a CDU és a CSU támogatottsága is ciklusról-ciklusra csökken.

Kényelmes ellenzéki politizálásra, a Scholz-kormány esetleg hibáinak a nyugodt kivárására mindazonáltal nincs idő, hisz 2022-ben négy tartományi választásokra kerül sor. Saar-vidék (március 27.), Schleswig-Holstein (május 8.) és Észak-Rajna-Vesztfália (május 15.) esetében a CDU tartományi vezető szerepének a megőrzése a tét, míg Alsószászországban (október 9.) a 2008 óta tartó folyamatos visszaesésének vetne véget a párt. A CDU elmúlt években tapasztalt országos mélyrepülésének a lenyomataként ugyanis három választási ciklus alatt, 2003 és 2017 között, 48,3%-ról 33,6%-ra csökkent a párt támogatottsága Alsószászországban.

A 2022-es tartományi választások így elsősorban – a kormánypártok ottani megítélése mellett – a CDU szerepléséről szólnak majd. Amennyiben Merznek sikerülne megállítania, vagy még jobb esetben, megfordítania a CDU közelmúltban tapasztalt visszaesését, úgy joggal tekinthetne bizakodóan a tartós és fenntartható ellenzéki politizálás elé, nem kizárva a CDU kormányba történő visszatérését vagy vezető pozíciójának visszaszerzését.