A világ 2024: Németország

2023 főbb eseményei Németországban

Az elmúlt esztendő Németországban választási szuperév volt, hiszen négy tartományban tartottak parlamenti voksolást, a német lakosság mintegy 30 százalék fejthette ki a véleményét nemcsak a tartományi, de az országos politikáról is. Elsőként 2023. február 12-én Berlin városállamban volt országos figyelmet keltő megmérettetés. Egy korábbi, 2021-ben tartott voksolást ismételtek meg, melyet 2022 novemberében a Berlini Alkotmánybíróság rendelt el a 2021-es választási rendellenességek miatt. Azaz nem a ciklust újraindító, előrehozott választást tartottak 2023-ban, hanem a rendes ciklus közben a korábbi szavazást kellett megismételni. A ciklus 2026-ig tart, azaz a berliniek 2024-ben az EP-, 2025-ben a szövetségi, 2026-ban pedig a tartományi választások alkalmából járulhatnak újra az urnákhoz. A megismételt választást a CDU nyerte meg, a szavazatok 28 százalékát besöpörve. Így leváltotta az addig regnáló vörös–zöld–vörös (SPD–zöldek–baloldal) városi szenátust, s Kai Wegner személyében újra a CDU delegálhatja a kormányzó polgármestert. A megméretést a CDU azért is nyerte meg, mert olyan témák kerültek napirendre, melyeket a választópolgárok megítélése szerint a CDU tud jól kezelni, azaz a lassú, rossz és hanyatló közigazgatás – amire a választási botrány ékesen rávilágított –, a romló közbiztonság, valamint a gazdasági és közlekedési kérdések.[1]

Bréma városállamban 2023. május 14-én tartottak tartományi választást, melynek eredményeképpen a regnáló szociáldemokraták újrázni tudtak, 30 százalékot elérve. Az inkább helyi jelentőségű voksolás középpontjában a migráció, a közbiztonság, valamint klíma- és energiakérdések álltak. Érdekesség, hogy Bréma a második tartomány, ahol az AfD nem került be a törvényhozásba, így Schleswig-Holstein után itt sincsen képviselete a pártnak. Ennek a háttere teljesen banális: belharcok miatt az AfD képviseletében két különböző választási listát adtak be, így a párt a helyi voksolásokat lebonyolító szervek döntése alapján nem indulhatott a brémai tartományi választásokon. Ellenében a Bürger in Wut (BIW, magyarul: Dühös Polgárok) jobboldali, migrációkritikus formáció bejutott a brémai törvényhozásba, épp az AfD jelenlétének hiányából profitálva. Megfigyelők szerint a BIW moderált erőt alkot az AfD-hez képest, de inkább helyi jelenségként kell számontartani. A későbbiekben egyesültek a Bündnis Deutschland nevű, országos szinten is szerepet vállaló párttal, így annak ez az első helyi bástyája.[2]

Nagyobb jelentőségűek voltak a bajorországi és hesseni parlamenti választások 2023. október 8-án. Ezek során nagymértékben előretört a jobboldal, Bajorországban a szavazatok majdnem 70 százalékát megszerezve. Mindkét helyen jelentősen megerősödött az AfD, főleg a romló migrációs s az ezzel szorosan összefüggő közbiztonsági, szociális, lakhatási, oktatási és pénzügyi helyzet miatt. Bajorországban a kormányzó CSU a szavaztok 37 százalékát szerezte meg, ami az ötvenes évek óta a legrosszabb eredménye. A Szabad Választók (FW) ellenben a szavazatok 15,8 százalékát megszerezve a második helyet tudták elérni a müncheni Maximilianeumban, így folytatódhat a sok felmérés szerint sikeres CSU–FW-kormányzás. Az eredmény azt is mutatja, hogy mindinkább van hely az Uniópártoktól jobbra, s az FW sikeresen igyekszik betölteni a politikai térfél jobboldalán megmutatkozott ún. „reprezentációs űrt”. Ezzel a szerepléssel megerősödött, s nagyobb politikai súlya van, mint valaha. Egyben Bajorország marad az egyetlen olyan tartomány, ahol egyik, a szövetségi jelzőlámpa-koalícióban szerepet vállaló párt sincsen kormányon, hisz mindenhol máshol részt vesznek a tartományi kormányokban. Azaz Bajorország „ellenzéki” vezetésű tartomány, s ez a hozzáállás tetten érthető Markus Söder (CSU) bajor miniszterelnök politizálásán is, aki egyre több téren – migráció, közbiztonság, gazdaság – próbál ellenmodellt alkotni a baloldali szövetségi kormánnyal és az azt alkotó pártokkal szemben.

Ez azért is feltűnő, mert a németországi ún. konszenzusos demokráciát az utolsó időben tökélyre fejlesztették. Ugyanis a CDU strukturálisan és politikailag is egybeforr az általa elvileg kritizálandó szövetségi kormány pártjaival, hiszen számos tartományban velük közösen kormányoz, s az elhibázott politikai döntések zömét (energia, migráció, gender) ő maga hozta meg, sőt Friedrich Merz pártelnök és Carsten Linnemann főtitkár kivételével a jelenlegi pártvezetése is felelős értük.[3]

Ezt árnyalja, hogy a Hessenben diadalmaskodó CDU nem folytatta a 2013 óta sikeresnek bizonyult CDU–zöldek koalíciós kormányzását. Boris Rhein miniszterelnök – aki tavaly vette át a kormányrudat a merkelista Volker Bouffier miniszterelnök-doyentől – másra fektet hangsúlyt, és felismerte a zöldekkel való közös kormányzás rossz hatásait. Az újrázó miniszterelnök inkább a leszereplő szociáldemokratákkal szeretne kormányt alkotni a wiesbadeni törvényhozásban. Elemzők szerint a zöldekkel közös koalíciók nem népszerűek a választók körében – kiváltképp a CDU-s szavazóknál –, és a zöldek népszerűsége sokat csökkent az elmúlt időszakban. Ez megjelenik a sokat kritizált migrációs, gender-, energia- de akár gazdasági kérdésekben is, ahol a német társadalom többsége negatívan áll szemben a Zöld párt agendájával, s elvárja az ellenzéki pártoktól, hogy mutassanak alternatívát a szövetségi kormány politikájával szemben.

Ennek a CDU sokáig részese volt, de sokak szerint eljött az ideje, hogy a Uniópártok hátuk mögött hagyják Angela Merkel örökségét, mely főleg a zöld politika megvalósításában jelent meg. Rhein, akit a választók 34,6 százalékkal megerősítettek, kellően erős mandátummal rendelkezik ilyen sorsdöntő újításokra. Ezzel felsorakozott az ímmel-ámmal (Észak-Rajna-Vesztfáliában Hendrik Wüst miniszterelnökkel), illetve teljes meggyőződéssel (Schleswig-Holsteinban Daniel Günther miniszterelnökkel) a zöldekkel együtt kormányzó kancelláresélyes CDU-s miniszterelnökök soraiba, s könnyen lehet, hogy a jövőben még magasabb tisztségeket is betölthet a párt színeiben.

2023 végéhez érve – a ciklus közepén – az Olaf Scholz vezette szövetségi jelzőlámpa-koalíció (SPD–zöldek–FDP) helyzete kritikus. Az ARD Deutschlandtrend felmérése szerint a megkérdezettek 82 százaléka elégedetlen a kormány munkájával, csupán 17 százalék elégedett.[4] Ezek az adatok kiemelkedően rosszak. A két éve progresszív koalícióként hivatalba lépő hárompárti együttműködés nagyratörő tervekkel készült a kormányzásra, s főleg a zöldek – akik 16 évig nem voltak a kormányrúd közelében – nagyon eltökéltek voltak számos pártspecifikus kérdés megvalósításában gazdasági, migrációs és társadalompolitikai téren. Ezek az elképzelések sem voltak népszerűek, és nem állták ki a gyakorlat próbáját. Az ukrajnai háború hatásai s az ezzel összefüggő energiaár-drágulás, a globális ellátóláncok lelassulása, az egyre fokozódó migrációs nyomás mind rávilágít az ország számos problémájára. Párhuzamosan jelentkező európai és gazdasági válságok esetén sem a zöld átállás, sem az erőltetett társadalompolitikai modernizáció nem vonzó a németek számára.[5]

A többek közt az ukrajnai háború okozta energiaválság, a jelentős infláció, az identitáspolitika, a migrációs krízis és a kormány Ukrajna-politikájával szemben állást foglaló Sahra Wagenknecht akkori balpárti politikus szervezésével rendeztek februárban egy nagy tüntetést Berlinben 50 ezer ember részvételével. Az ide kapcsolódó békepárti memorandumot 2023. december elejéig több mint 900 ezren írták alá.[6] Wagenknecht a későbbiekben kilenc társával együttesen távozott a frakcióból, és saját formációt hozott létre BSW – Bündnis Sahra Wagenknecht néven. November végén újabb nagy erődemonstrációt tartottak Berlinben, több ezer résztvevővel.[7] A karizmatikus baloldali vezető saját pártjával akár 12 százalékot tudna elérni egyes mérések szerint.[8]

Németországban nagy figyelmet kapott, hogy az október 7-ei Hamasz-támadások után migrációs hátterű, Izrael-ellenes és antiszemita szólamokat skandáló tömegek jelentek meg Berlin és más német nagyvárosok utcáin. A Hamasz-terrort dicsőítő emberek izraeli zászlókat égettek, és édességet osztogatva ünnepelték a Hamasz gyilkos tetteit.  A német jogászok rámutattak arra, hogy a német állampolgársággal nem rendelkező külföldieket a tartózkodási törvény szerint például terrorizmus támogatása miatt akár ki is lehet utasítani az országból.[9] Erre viszont eddig alig került sor. Szintúgy büntetendő, ha valaki a Német Büntetőtörvénykönyv szerint alkotmányellenes szervezeteket támogat, illetve bűntett más állam zászlójának elégetése, a más népcsoportok elleni uszítás, valamint a súlyos bűncselekmények jóváhagyása, jutalmazása.[10] Ilyen jellegű büntetőperek viszont nem indultak, s a német társadalom számára nyilvánvalóvá vált, hogy a muzulmán migránsok nemcsak egy archaikus társadalomképet terjesztenek, hanem erőszakos antiszemitizmust is, akár más nyugat-európai országokban. A migrációs válsággal Németországba érkezettek olyan helyzetet idéztek elő, hogy egyre kevésbé érzik magukat biztonságban a zsidó emberek Németországban, számos hang pedig már a zsidó kivándorlás mellett érvel.

A Németországi Szövetségi Köztársaság népessége a 2023-as évben meghaladta a 84 millió főt. A nagy népszaporulat egyértelműen a migrációnak köszönhető: 2015 óta több mint 3 millió migráns érkezett tartósan, nem számolva az ukrán menekülteket. Ellenkező vándorlási szaldó figyelhető meg a német őslakosság körében – ők nagyobb számban távoznak az országból, már hazánkban is megjelentek tömegesen a német betelepedők. A KSH adatai szerint tartósan 22 310 német állampolgár él nálunk a 2023-as esztendőben.[11] Az elvándorlás okai a magas ingatlan- és energiaárak, a közbiztonság romló helyzete, valamint a migráció.

Ebben a tendenciában fontos tényező a magas energiaáraké. Az orosz támadás hatására sok európai országban leállították az orosz energiahordozók behozatalát, így Németország a sokkal drágább amerikai és norvég importból igyekszik megoldani az energiaellátását, ami felfelé nyomja az árakat. Párhuzamosan nemcsak az ukrajnai háború, de számos más tényező is befolyásolja a drágulást. Az egyik legfontosabb ilyen szempont az atomerőművek végleges lekapcsolása volt 2023. április 15-én. A korábban a Merkel-kormány döntése alapján bezárandó létesítmények az energiamix 10-18,, az utolsó időkben 5 százalékát[12] termelték, egyúttal a zöldek által leginkább elutasított projektek voltak. A zöldek ideológiájához szervesen kapcsolódó bezárást az energiaválság hatására sem értékelték újra, így nekik csak ölbe tett kézzel ki kellett várniuk az utolsó erőmű lekapcsolását. Jelenleg pedig Európán belül Németországban a legmagasabbak az energiaárak.

A migrációs válság számos következménye mellett a jelentősebb településeken a lakhatási helyzet is egyre kritikusabb. A szövetségi kormány évi 400 ezer lakás építésével enyhítette volna a gondot, ám ennek alig a fele készült el.[13] A nagyvárosokban olyan drágák a lakóingatlanok, hogy még a magas jövedelműek sem mindig tudják megfizetni, s a lakosság mintegy fele bérleményben él.

Németország az egész kontinensen az egyik legrosszabb növekedési adatokat produkálta 2023 több negyedévében. Az év végére reális az enyhe recesszió. Ennek a folyamatban számos globális oka van, de a német gazdaság strukturális problémái mellett a szövetségi kormány ideológiai és gazdaságellenes intézkedései is szerepet játszanak benne, ahogy a magas adók és a burjánzó bürokrácia is. A munkaerőhiány és a Covid okozta ellátási láncok megszakítása máshol is létező kihívás, ám a német gazdaság strukturális gondjai erősen rányomják bélyegüket az ország versenyképességére. Például a járműipar hanyatlása és az új trendekre való gyors reagálás elmulasztása hátrányba hozta az ország legendás iparágát. Továbbá a digitalizáció akadozása, a rossz internet, az infrastruktúra válságos állapota régóta meg nem oldott problémákra hívja fel a figyelmet, melyek még a korábbi Merkel-kormányok alatt kezdtek kialakulni. Érdekesség, hogy a Covid óta az eleve inkább akadozó döntéshozatal még jobban lelassult, az ország viszonylag későn érte el újra a Covid előtti szintet, és számos közhivatalnok és értelmiségi még mindig távmunkában dolgozik. Ez rámutat arra a társadalmat megosztó jelenségre, ami a migrációs és az energiaválság során is jelentkezett: a középosztályt és az átlagnál kényelmesebb helyzetben dolgozó, többet kereső embereket alig érintik a válságok, de a Covid, az energiaárak és a migráció sok alacsony fizetésű polgár számára súlyos megélhetési gondokat okozott.

Mindezt betetőzi a zöldek irányította Gazdasági Minisztérium és az egész kormányzat ideológiai gazdaságpolitikája. Ez megjelenik például a paksi erőmű bővítéséhez szükséges Siemens-alkatrész exportengedélyének letiltása és az atomerőművek kikapcsolása terén is, de olyan, a mindennapokat hátrányosan érintő intézkedések is ide tartoznak, mint az újépítésű lakások kötelező felszerelése hőszivattyúkkal. Mindezt megfejeli a Bürgergeld nevű intézkedés anyagi juttatásainak jelentős emelése. A Bürgergeld a feltétel nélküli alapjövedelem koncepcióján nyugszik, s ötvözi a családi pótlék magas összegét egy mindenki számára nyújtandó állami juttatással. Az előzetes feltételezések szerint a pénzosztás tovább erősíti a migráció pull-tényezőit. Ráadásul egyes számítások szerint alig éri majd meg dolgozni, hisz az alacsonyabb fizetések nettó összege kevesebb a Bürgergeldnél, s ebben a szociális juttatásban az állam a lakhatás és az energiaszámlákat is átvállalja.[14]

A szociális kérdéskörök közt hangsúlyosak a migráció okozta szociális, lakhatási, oktatási, közegészségügyi és közbiztonsági tényezők. Egy 2023 végén megjelent felmérés szerint nemzetközi PISA-összehasonlításban a német diákok jelentősen rontottak az egyébként sem fényes helyezésükön.[15] Bár a migráció visszaszorítása már megjelenik a kancellár kommunikációjában,[16] a politikai döntéshozók eddig nem tettek megfelelő lépéseket – épp ellenkezőleg. A polgári juttatás, az új állampolgársági törvény és a nyílt határok politikája mind hozzájárul a migrációs számok növekedéséhez. Nevezett állampolgársági törvény 5, egyes esetekben pedig már 3 év után adna német állampolgárságot az országba érkezőknek.[17] Jelenleg Németországban 12 millió migráns él, többségük így akár állampolgárságot is szerezhet.

A kormány társadalompolitikája kritika nélkül követi a nagy nemzetközi balos identitáspolitikai trendeket. A migrációt serkentő számos intézkedés mellett hangsúlyossá vált a genderizmus. A kormány még augusztusban benyújtotta az ún. önrendelkezési törvényt, mellyel lehetséges lesz a 14. évet betöltő kiskorúak számára is a nemváltoztatás, akár szülői tiltakozás ellenére.[18] Számos területen dúl a kultúrharc a genderelmélet és gendernyelv ellenzői és támogatói között, de a németek többsége nem ért egyet az erőltetett gendernyelvezet használatával.[19] Az abortusz területén törölték az eddig érvényes reklámozási tilalmat, s kormányzati nyilatkozatokból az is következik, hogy egyre inkább reális a magzatelhajtás teljes legalizálása.[20] Egy másik fontos projekt a könnyűdrogok liberalizálása: ebben teljes az egyetértés a három koalíciós társ között. A tervek szerint 2024. április 1-jével egyéni fogyasztásra havonta akár 50 gramm marihuána birtoklása is megengedetté válna.

Várható főbb gazdasági és belpolitikai folyamatok

Az Alkotmánybíróság novemberi ítélete alapján nem csoportosítható át a koronavírus-járvány után a gazdaság újraélesztésére szánt összeg a klímavédelem-kosárba, így a tervezett 60 milliárd euró felhasználása kútba esett. Ezzel egy óriási, 17 milliárdos finanszírozási hiány is keletkezett. Az FDP már most azt követeli, hogy a tervezett Bürgergeld-emelést 2025-ben halasszák el,[21] hisz ez a juttatás magasabban emelkedik, mint a bérek, s az ötmillió ember által igénybe vett állami szolgáltatás nagy terhet ró a költségvetésre – 2024-ben 38,7 milliárd eurós kiadásokkal számolnak.[22] Politikailag a költségvetési szigor és az adósságstop körüli viták tovább távolíthatják a polgári-liberális FDP-t a koalíciós társaktól, ami akár a kormányzati együttműködés felmondásával is járhat. Az eredetileg jobbközép párt nagy árat fizetett a balos kormányzásban történő részvételével – alig maradt már közös platformja a zöld és vörös kormánypártokkal. Az FDP Berlinben és Bajorországban nem jutott be a tartományi törvényhozásba, s a szövetségi szinten 4 és 6 százalék között mozog, ami nagyjából fele a 2021-es választási eredményének, ahol 11,5 százalékot kapott. Elemzők szerint mindössze idő kérdése, hogy a koalíciós viták, rossz választási szereplések és a közállapotok romlása miatt mikor szakad ki az FDP a jelzőlámpa-koalícióból. 2024-ben Németországban az EP-választástól eltekintve három fontos tartományi választás lesz. Szeptemberben Brandenburgban, Szászországban és Türingiában tartanak tartományi parlamenti választásokat. Az AfD minden esetben az első helyen szerepel a mérésekben, 32-34 százalékos eredményekkel. A megoldatlan migrációs válság, valamint a hibás kormányzati intézkedések, a Covid-válság, az energiakrízis és az Ukrajnában zajló háborúra adott válaszok mind-mind az AfD malmára hajtják a vizet. Jelenleg a párt politikai karanténban van, azaz sehol sem tud kormányzati befolyásra szert tenni, kivéve egy polgármesteri és egy járási vezetői posztot. A többi politikai párt távol tartja a befolyásos, illetve pénzzel járó pozícióktól, így például nem állíthat Bundestag-alelnököt, jelöltjei rendszeresen megbuknak, a politikai alapítványa pedig évek óta nem jut közpénzhez. Miután az Alkotmánybíróság az alapítványok átláthatatlan finanszírozási mechanizmusát bírálta, s megfelelő törvényi rendelkezést követelt, a többi párt meg is hozta a törvényt, amely kimondja, hogy olyan alapítvány juthat állami finanszírozáshoz, melynek a pártja egymást követő három alkalommal jut be a Bundestagba. Korábban ez két ciklus volt, de akkor pénzt kellene juttatni az AfD-nek, így a többiek nemes egyszerűséggel egy AfD-t kizáró törvényt alkottak. Ezzel csak még inkább politikai mártírrá tették a pártot, ami tovább növelheti az ázsióját. Az EP-választásokkal az AfD egész Németországban első helyezettként kerülhet ki a politikai versenyből. Egy nyáron publikált mérésben az AfD már csak három százalékkal marad el a CDU/CSU-tól, s akár meg is előzheti az Uniópártokat. A szövetségi parlamenti közvélemény-kutatások szerint a CDU/CSU stabilan őrzi első helyét kb. 30 százalékkal, az AfD-é 21-23 százalék, míg a három koalíciós társ összesen alig éri el a 35-öt. A 2024-es választások mérföldkőként jelölik, hogy a többi párt miként tudja integrálni az AfD-t a politikai döntéshozatalba. Ezt a kérdést a CDU-nak kell megválaszolnia, hisz a választói elvárják, hogy a polgári tábor alkosson alternatívát a kormánnyal szemben.

Kül- és biztonságpolitika

Németország továbbra is elkötelezett az Európai Unió és annak intézményei iránt. Az EU-t megreformáló, főleg francia–német javaslatra született elképzelések a többségi döntések kiterjesztéséről szólnak. A Schengeni Egyezmény bővítésével kapcsolatosan Románia és Bulgária tekintetében pozitív a német álláspont. Az orosz–ukrán háború terén a német politikai mainstream követi az eddigi politikát, támogatja Ukrajnát, s azon állásponton van, hogy lehetőleg minden ukrán kérést teljesítsenek. Amikor például fegyverszállításoknál más okokból eredő késedelmek vannak, a német politikai vezetés mintha elnézést kérne.[23] A katonai támogatást illetően Németország az USA után Ukrajna legnagyobb támogatója, s számos ukrán menekült Németországban talált új otthonra. A szankciós politikát Németország teljes mellszélességgel támogatja, bár Annalena Baerbock német külügyminiszter nyáron elismerte azok hatástalan voltát.[24] Az energiapolitikában Németország a teljes leválást favorizálja Oroszországról, és követi az Amerikai Egyesült Államok politikáját; egyesek szerint elveszítette önrendelkezési képességét. Kínával kapcsolatosan a decoupling helyett a derisking politikáját folytatja, de más globális kihívás esetében feltűnően hallgatag a német politika.[25]

Trendek és forgatókönyvek

A kül- és a biztonságpolitikában nem várható, hogy a jelenlegi kormányzat vagy akár az esetlegesen kormányra kerülő CDU/CSU bármilyen téren is váltana. Az Egyesült Államokkal való kiemelten jó viszony kiváltképp a CDU/CSU és a zöldek számára megkérdőjelezhetetlen. Amennyiben más politikai szereplők (AfD, BSW) kapnának nagyobb beleszólást, akár egy átértékelés is bekövetkezhetne, de ez jelenleg nem reális. A háborúval kapcsolatos álláspont csak abban az esetben változna jelentősen, amennyiben az elhúzódó konfliktus és a magas energiaárak, a gazdaságra gyakorolt negatív hatások miatt nagyobb elégedetlenség alakulna ki a lakosság körében. Migrációs politikában a zöldek együttműködésével nehezen képzelhető el trendforduló, pedig erre már sok más párt megítélése szerint nagy szükség lenne. Itt az AfD sikeresen tematizálja a migrációval összefüggő számos problémát, így ebben a kérdésben a szélsőségessége ellenére egyre több német szavazó számára hitelesnek tűnik. A 2024-es év ezekről a kérdésekről fog szólni, és választ hozhat a tekintetben is, hogy sikerül-e a német migrációs politikában jelentős változást elérni – az AfD-vel vagy akár nélküle.