A párt konzervatív szárnyának vezetője, Hans-Georg Maaßen sikertelen kizárása után és az AfD pozíciójának erősödése miatt váltásra kényszerülhet a CDU, erőteljesebb ellenzéki szerepet felvállalva. Ennek első jele a centrista CDU-főtitkár, Mario Czaja menesztése és Carsten Linnemann konzervatív gazdaságpolitikus jelölése a kulcsfontosságú tisztségre. Ez talán a CDU utolsó utáni esélye, hogy visszavegye vezető szerepét a német jobboldalon. Bauer Bence intézetigazgató gyorselemzése.

Az AfD erősödése és a CDU felemás szerepe

Az utóbbi hetekben kézzelfogható sikereket könyvelhetett el az Alternative für Deutschland (AfD) jobboldali-populista párt, mely a volt keletnémet tartományokban egy járási vezetői, valamint egy polgármesteri pozíciót tudott megszerezni. 19-20 százalékos országos szintű támogatottságával jelenleg az AfD a második legnépszerűbb politikai erő Németországban, annak ellenére, hogy a többi párt igyekszik őt politikai karanténba helyezni. Így az AfD jelenleg egy tartományban sem kormányoz, nem részese a „mindenki mindenkivel” alapon működő koalíciós játszmáknak, megtagadják tőle a parlamenti alelnöki tisztséget, pereskednie kell a pártalapítványának járó finanszírozásért, és a politikai diszkurzusból kizárják. Emiatt egyre vehemensebben és autentikusabban bírálja az AfD nemcsak a szövetségi szinten kormányzó balos jelzőlámpa-koalíciót, de a többi pártot is, kiváltképp a CDU-t. A kritika egyértelmű: A CDU balra tolódott, vélt vagy valós baloldali és zöld társadalmi elvárásoknak próbál megfelelni, elhagyja saját identitását, gyökereit, szavazóit.

Tekintettel arra, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) a tartományi szinten – az AfD kivételével – gyakorlatilag mindenkivel kormányoz, ezzel a Szövetségi Tanácsban is kvázi kormányzati erő, továbbá szövetségi szinten is sok kormányzati intézkedéssel egyetért, valamint nagyon visszafogott a balos kormány intézkedéseit érintő kritikáival, sok elemző szerint a CDU nem tud határozott ellenzéki pártként fellépni, sőt egyesek szerint nem is igazán tölti be ellenzéki szerepét. Emiatt a CDU-ban erős megosztottság alakult ki, hiszen a párt bázisa és keleti szervezetei erélyesebben szeretnének fellépni az erős baloldali agendát megvalósító szövetségi kormány ellen, valamint komolyan foglalkozni az AfD által megszólított témákkal. Tere mindenképpen lenne erre a CDU-nak a változásra, hiszen az utóbbi években a jobboldalon keletkezett egy ún. „reprezentációs űr”, azaz sok konzervatív szavazó nem találja meg az ideális pártját. Viszont az utolsó hetek fejleményei azt mutatják, hogy az AfD egyre inkább képes kitölteni ezt az űrt.

Bukott a pártvezetés kizárás-politikája

A CDU helyzetének megértésében Hans-Georg Maaßen politikus szerepe is beszédes. A konzervatív politikus az év eleje óta a jobboldali CDU-sok ikonikus szervezetének, a Werteunionnak az elnöke, májusban pedig a magyarországi CPAC kiemelt előadója volt - egyedüli CDU-politikusként. Maaßent korábban Angela Merkellel való nézeteltérése miatt menesztették a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal elnöki tisztségéből. Azóta hevesen kritizálja a merkeli politizálást, a migrációs politikát, s a CDU balratolódását, amely Merz alatt is folytatódott. A tegnapi nap menesztett CDU-főtitkár volt Maaßen egyik fő kritikusa, s az ő irányításával akarták kizárni az emblematikus konzervatív figurát a pártból. Ezt a kizárási eljárást az illetékes pártbíróság megsemmisítette, Maaßen marad a CDU tagja.

Társadalmi törésvonalak

Közben a német társadalom nagyon elbizonytalanodott. A 2015-ös migrációs krízist nem sikerült megoldani, mivel az számos szociális, oktatási, lakhatási, munkaerőpiaci, de főleg pénzügyi és közbiztonsági problémához vezetett, s jelenleg is folyamatosan növekszik a Németországba érkező migránsok száma. Az ország a Covid-válságból is csak későn tudott kikecmeregni, a lezárások sokáig tartottak, a nyitás lassú és óvatos, a gazdasági fellendülés is csak gyenge volt. Az aktuális energiaválság közepette a biztos és olcsó atomenergia termelését ideológiai alapokon megszüntették, miközben a CO2-kibocsátás a szénerőművek felfuttatása miatt emelkedik. Mind a három krízisben Németország a nemzetközi publikum számára is rossz irányt vett, gyengébben került ki a válságból, s ezt főleg a saját lakossága szenvedi meg, kiváltképp az alsó középosztály. Emiatt is mélyülnek a társadalmi törésvonalak, főleg Keleten sok választópolgár elégedetlen a rossz politikai döntésekkel, ami további frusztrációhoz vezet.

Mozgástér a konzervatívok számára

A konzervatív tér Németországban megosztott: Egyrészt a CDU még mindig küzd a merkeli örökséggel, a párt balratolódásával, a kormányzat kritikájával, saját magával. Nem találja meg egyelőre azt a tőle egyébként elvárt magabiztos ellenzéki szerepet, melyben sikereket érhetne el. A közvélemény-kutatások eredményei szerint támogatottsága 26-28 százalékon stagnál, s kormány egyre csökkenő népszerűségét nem tudja saját politikai tőkévé kovácsolni, míg az AfD-nek ezt sikeresen megteszi. Márpedig a balos koalíció nagy számban hozza népszerűtlen intézkedéseket: Társadalompolitikában extrém liberális elképzelései (önrendelkezési törvény, állampolgárság liberalizálása, abortusz legalizálása, gender-kérdések) és gazdaságpolitikai tervei (fűtési törvény, energiapolitika, fiskális politika) nem többségképesek a német társadalomban, ennek ellenére ideológia alapon sok mindent erőltetett menetben akarnak megvalósítani. Ezt viszont egy erős ellenzéknek tematizálnia kell. Ez az ellenzékben hatékonyan jelenleg csak az AfD-nek sikerül.

Változás az CDU-nál?

A menesztett Mario Czaja utódja az eddig CDU-alelnök Carsten Linnemann (45) lesz. Az új főtitkár konzervatív gazdaságpolitikus, s politikailag közelebb áll Friedrich Merz pártelnökhöz, a pártelnöki székért folytatott harcokban Merz egyik leglojálisabb támogatója volt. Az, hogy Merz egy konzervatív szárnyhoz tartozó politikust jelölt ki a kampányáért is felelős főtitkári pozícióra annak az előjele lehet, hogy Merz jobbra vált, erősebben elhatárolódik majd elődjei balratolódásától, s karcosabb konzervatív politikát alakít ki. A megüresedett alelnöki tisztségre újabb konzervatív egyéniséget jelölhet, ebbe az irányba mozdítva a pártvezetést. Erre egyébként nagy igény lenne a tagok, szimpatizánsok és választók szerint. Eddig a pártvezetés kevésbe vette figyelembe a bázis konzervatívabb véleményét. Ez most változhat. Főleg a migrációs és gazdaságpolitikában lenne mozgástere a CDU-nak, s egy erőteljesebb, hangosabb, karcosabb fellépéssel vissza tudná szerezni elsőbbségét a konzervatív táborban. A februári berlini tartomány választás ékes bizonyítéka, hogy ez sikerülhet. Akkoriban a CDU a klasszikus konzervatív területeken tudott érvényesülni, mint migráció, biztonságpolitika, államszervezés, gazdaság, közlekedéspolitika. A választók várják a CDU válaszait, és talán ez Merz utolsó utáni esélye megragadni a kezdeményezést. Ha ez nem sikerül, akkor nem csak kancellári ambícióit bukhatja, de pártelnöki székétől is búcsúzhat az idén a 68. életévét betöltő veterán politikus.

Magyar vonatkozások

Magyar szemszögből alig tűnik értelmezhetőnek a CDU balratolódása, illetve a baloldali pártokkal történő folyamatos együttműködés, hiszen idehaza egészen más feltételekből és körülményekből kell kiindulni. A magyar konzervatív közösség teljesen más helyzetben van, nincsen reprezentációs űr, a Fidesz-KDNP lefedi a konzervatív szavazók minden részét, s egységes a polgári tábor. Semmilyen koalíciós és kompromisszumos kényszer nincsen, a polgári program akadályok nélkül tud megvalósulni. Ezen egység egyébként több mint 20 év alatt alakult ki, s hosszas szervezőmunka, közösségépítés, értékteremtés előzi meg. Egy ilyen szervezőmunka lehet, hogy szükséges lesz a német polgári tábor számára is.

Németországban más viszonyok vannak, a közpolitikai berendezkedés miatt, de a német konzervatívok sajátos helyzete miatt is. Ebből kifolyólag bár sokáig formálisan partnerek voltak az Európai Néppárt keretén belül, mára a CDU és a Fidesz más-más helyzetben van, s csak punktuális, informális együttműködés és párbeszéd tapasztalható közöttük. Egyben a magyar kormánypártok semmilyen kapcsolatot nem ápolnak az AfD-vel, holott az AfD vezetősége és szavazói nagy szimpátiával viselnek hazánk iránt.

Továbbá a CDU/CSU bázisának nagy részére is jellemző, hogy konzervatívabb beállítottságú, mint a pártvezetés, így vélhetően közelebb állnak hozzá a magyar migrációs, család-, gazdaság-, társadalom-, illetve más politikák. Ma már a magyar miniszterelnök mindennapi témája a német közbeszédnek, sokan rajonganak iránta és sokan elutasítják - politikai nézettől függően. Egyben a magyar politika megítélése nem elvonatkoztatható magától a német közbeszédtől, azaz a Magyarországról szóló viták többet elárulnak a német közéletről, mint magáról Magyarországról.

A német polgári tábor megosztottsága az AfD fokozatos térnyerésével elsősorban Angela Merkel görög mentőcsomaggal összefüggő vitatott politikai döntéseire, továbbá az elhibázott migrációs politikájára vezethető vissza, azaz a CDU maga teremtette a veszélyes versenytársat. Az már csak hab a tortán, hogy Merkel valamelyest mindig idegenkedett a CDU-tól, de a CDU is tőle, hiszen kívülről érkezett, nem járta végig a párt különböző stációit. Ellenben népszerűsége a Zöldeknél magasabb volt, mint a CDU-s tagság körében.

Mindenképpen kiemelt a továbbiakban Friedrich Merz CDU-elnök és frakcióvezető, valamint Carsten Linnemann CDU-főtitkár szerepe, de Linnemann eddigi alelnök helyére lépő új CDU-alelnök személye és politizálása is. Továbbá beszédes lesz az is, hogy miképp szerepel októberben a bajor választáson az ottani miniszterelnök és CSU-elnök, Markus Söder. Fontos továbbá a magyar oldalon a Németországgal foglalkozó kormányzati és kormánypárti szereplőkre és megnyilvánulásaikra figyelni, de releváns lehet a polgári tábor intézményhálózatára és annak kapcsolatrendszerére is egy pillantást vetni.