Marad Friedrich Merz a CDU elnöke

Előzmények

A 2021. szeptemberében megrendezett szövetségi parlamenti választáson az addig Angela Merkel kancellárral kormányzó CDU a történelme legnagyobb vereségét szenvedte el. Az éppen csak 24,1%-ot besöprő párt súlyos vezetőségi válságba és útkeresésbe sodródott. A vélt vagy valós társadalmi elvárásoknak megfelelni próbáló merkeli politika balra tolta a pártot, s a sok elvtelen kompromisszumba és a kormányzásba egyre jobban belefásulva alig volt már felismerhető a CDU „márkajele”, a konzervatív és kereszténydemokrata politika, így a párt szakpolitikái kiüresedtek. Ennek köszönhetően hármas kihívással szembesül a mai napig a CDU. Egyrészt strukturálisan, mert a tartományokban a baloldali pártokkal kormányoznak a kereszténydemokraták. Másrészt tartalmilag, hisz a kancellárt adó párt korábbi rossz döntéseinek (atomerőművek leállításának bevezetése, migrációs politika, gender) következményei a mai napig hatással vannak a német társadalomra. Harmadrészt személyzetét illetően sem egyszerű a CDU dolga, mert pár kivétellel még mindig Merkel emberei vannak döntéshozói pozíciókban. 2022-ben Friedrich Merz jelenlegi pártelnök csak harmadik nekifutásra tudott diadalmaskodni, miután Merkel emberei először ellenne dolgoztak, de a későbbiekben a rövidéletű pártelnökök, Annegret Kramp-Karrenbauer és Armin Laschet csúfosan megbuktak, előbbi az AfD-s politikája miatt, utóbbi, mint kancellárjelölt a Bundestagválasztásokon. Számos elemző a jövőre 70 éves Friedrich Merztől várja el a párt hiteles konzervatív énjének a megerősítését, akinek megválasztása óta kétségkívül tisztes választási eredményeket ért el a CDU tartományi szinten, s a szövetségi mérésekben is stabilan 30%-on áll, mindazonáltal az igazi konzervatív fordulat még várat magára. A jó közvéleménykutatási eredmények a szövetségi kormány rossz társadalmi megítélésének köszönhetőek, az emberek több mint 70%-a rossznak tartja Olaf Scholz kormányát. Merz viszont stabilizálni tudta a 2021-es Bundestag választások után katasztrofális állapotban lévő CDU helyzetét, s most egyúttal 17 év után egy új, karakteresebb alapprogram kerül elfogadásra. Viszont az AfD-vel szembeni politizálás jelzálogként terheli Merz elnökségét, melynek tűzpróbája az őszi keletnémet tartományi választások lesznek. Kérdés, hogy hajlandó lesz-e a CDU együttműködni az AfD-vel legalábbis tartományi szinten. Ezt jelenleg még mereven elutasítja.

Eredmények

Friedrich Merz a 972 leadott szavazatból 873 voksot kapott, ez 89,81%-nak felel meg. Az öt alelnök az észak-rajna-vesztfáliai szociális és munkaügyekért felelős miniszter, a kereszténydemokrata munkavállalók tagozatának elnöke, Karl-Josef Laumann (92%), a szászországi miniszterelnök, Michael Kretschmer (88%), Andreas Jung baden-württembergi Bundestag-képviselő (79%), Silvia Breher alsó-szászországi Bundestag-képviselő (77%), valamint a schleswig-holsteini oktatási miniszter, Karin Prien (56%) lettek. A CDU-ban régi szokás, hogy regionális alapon („Proporz”) osztják el a tisztségeket, így az észak-rajna-vesztfáliai Merz mellé az ottani nagy CDU-szervezet egy alelnököt is delegálhat Laumann személyében. Ennek megfelelően a további nagy szervezetek is egy-egy alelnököt adnak, valamint a kelet-németeket képviselő Michael Kretschmernek is fontos szerepe van a CDU elnökségében. Beszédes, hogy az új főtitkár, a konzervatívként számon tartott Carsten Linnemann kapta 91,4%-kal az egyik legjobb eredményt, míg a párt balszárnyához tartozó Karin Prien a legrosszabbat. Utóbbi többek között arról ismert, hogy nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem Friedrich Merz kritizálására, s a centrista merkeli-szárny egyik fő képviselője. Bár a kongresszus alkalmából a középutas politikát folytató Daniel Günther és Hendrik Wüst miniszterelnökök most mindenki számára nyilvánvalóan támogatták Friedrich Merzet, de elemzők szerint ez a harmónia hosszú távon törékeny lehet. Merz újonnan hozatta létre a helyettes főtitkári pozíciót, melyre 77,9%-kal választották most meg Christina Stumpp baden-württembergi Bundestag-képviselőasszonyt, aki a párt női szárnyát erősíti és fontos feladatokat lát el a párt önkormányzati munkásságában.

Ki nem mondott kérdések

A kongresszuson az volt igazán érdekes, amiről nem volt szó. Fehér elefántként írják le a szakirodalomban azokat a kérdéseket, melyek mindenkit foglalkoztatnak, de nem beszélnek róluk. A CDU esetében ez a kancellárjelölti kérdés. A párt ambíciója, hogy legkésőbb négy év elteltével leváltsa Olaf Scholz kancellárt, s újra CDU-s kormány alakuljon. Erre nyilvánvalóan Friedrich Merz a legesélyesebb az országosan 30%-os CDU frakció- és pártvezetőjeként. De Merz jövőre 70 éves és semmilyen kormányzati tapasztalata nincsen, ellenében számos vagyonkezelői múltra tekint vissza. A minap publikált Spiegel-cikk nem fest kedvező képet a pártelnökről, bár az írás szerzője egy karaktergyilkos újságíró hírében álló zsurnaliszta. A cikkben foglaltak arról szólnak, hogy bennfentesek szerint Merz gyorsan dühbe gurul, nehezen tudja magát kontrollálni és semmisségeken is gyorsan felhúzza magát. Tavaly nyáron pl. Hendrik Wüst észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök egyik véleménycikkét annyira magára vette a pártelnök, hogy minden tisztségéről azonnal le akart mondani, s szövetségesei csak nagy nehezen tudták megnyugtatni. Egy másik alkalommal egy a Merkel-szárnyhoz tartozó képviselőasszonyt a Bundestag nyilvános ülésén állítólag olyan hangerővel leteremtette, hogy az megbotránkoztatta párttársait. A kép, melyet a balos média Merzről közvetít, a párt balszárnyán helyet foglaló kritikusai helyzetbehozásával is magyarázható. Azok viszont látszólag csendben maradnak, de tudni lehet, hogy az első komoly kudarcnál azonnal ki is hátrálnak Merz mögül. Erre a következő próbatételnél, a szeptemberben esedékes három keletnémet tartományi parlamenti választásnál Brandenburgban, Szászországban és Türingiában van esély. Ezen tartományok mindegyikében az AfD áll az első helyen, Szászországban a CDU-vezette Michael Kretschmerrel holtversenyben. Amennyiben a CDU ősszel összességében rosszabb eredményeket ér el mint 2019-ben, Merz körül gyorsan elfogyhat majd a levegő. Igy hát bára pártelnöki szavazataránya magabiztos, de elbízni nem bízhatja el magát Merz.

Alapprogram: Nem konzervatív fordulat, de enyhe hangsúlyeltolódás

A bemutatott alapprogram leváltja a 2007 óta hatályos eddigi pártprogramot, fő felelőse az újonnan megválasztott Carsten Linnemann, aki eddig csak megbízott főtitkár volt. Az elhibázott merkeli politika alapjait nem rengeti meg az új programtervezet, de némi változást azért mutat. A migrációs politikát illetően korlátozni akarják a bevándorlást, s hitet tesz egy más energiapolitika iránt is. Főleg gazdasági kérdésekben mutatkozik meg a CDU – a választók körében is mért – nagy kompetenciája. Feltűnően hallgatag a dokumentum a társadalompolitikai és genderkérdésekben, külpolitikában azonban a CDU-nál szokásosan erős atlantista vonal rajzolódik ki. Friedrich Merz pártelnök 80 perces programbeszédében, amelyet tíz perces álló ováció követett, egy központi üzenetet hangsúlyozott: a CDU készen áll arra, hogy kiélezett politikai profillal vállaljon kormányzati felelősséget – „azonnal, de legkésőbb jövő év őszén”, amikor a Bundestag választások lesznek. Ezzel kapcsolatban az újraválasztott pártelnök kiemelte, hogy a CDU-nak világos elképzelése van a jövőről és ez az alapprogram az, ami világosan megkülönbözteti a kereszténydemokratákat a jelenlegi kormánykoalíció pártjaitól – különösen a szociális, gazdasági és migrációs politikát illetően. Merz egyúttal az őszi tartományi választásokra tekintettel hangsúlyozta, hogy sem a bal- sem a jobboldali radikálisokkal nem állhat össze a CDU. Az elmúlt időszakban egyre erősödő AfD-nek pedig „hadat” üzent, de a minap folytatott türingiai csúcsjelölti vitát a CDU és az AfD jelölte között üdvözölte. Ellenében arra nem tért már ki, hogy egy esetleges győzelem után kivel alakítana kormányt a CDU a tartományi és szövetségi választások után. Merz mindazonáltal hangsúlyozta a CDU és a Zöldek közötti jelentős ideológiai különbségeket, ami fontos üzenet a CDU konzervatív szárnyának.