,,Die Mitte liegt ostwärts” (A közép keletebbre fekszik): ez volt a címe Karl Schlögel Kelet-Európával foglalkozó német történész nagy sikerű művének. Azonban még ennél is érdekesebb a nagy terjedelmű esszé alcíme: ,,A németek, az elveszett Kelet és Közép-Európa". Az 1998-ban megjelent mű, amely minden Közép-Európa-kutató alapműve, nemcsak a múltban kalandozik, hanem látnoki módon előrevetítette Közép-Európa jelentőségének növekedését, amely az eljövendő évtizedekben következik majd be. A Budapester Zeitung olvasói számára mindez jó alkalom és kiindulópont arra, hogy német szemmel tekintsenek Közép-Európa lehetőségeire és perspektíváira.

Közép-Európa: Már megérkezett Európába?

Jövőre először vesznek részt a magyarországi országgyűlési választásokon azok a választópolgárok, akik közvetlenül az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt születtek. Más szóval, egy olyan generáció nő fel, amely az Unióhoz való tartozáson kívül nem ismer mást, egy olyan generáció, amely számára természetes, hogy Németország, Spanyolország, Svédország vagy Lengyelország, Csehország és Ausztria társaival egy szövetségben játszik még jogi értelemben is. De vajon a magyarok, valamint Közép- és Kelet-Európa többi népe is megérkezett-e ide szellemi és lelki értelemben? Kérdés mindenekelőtt: meghallgatják-e őket, figyelembe veszik-e történelmüket, narratíváikat és gondolkodásmódjukat, és elismerik-e, hogy ők is alakítják és meghatározzák Európát? A régi tagállamok képviselői egyáltalán tisztában vannak-e azzal, hogy Európa megváltozott, és az EU más lesz, mint ami megszokott volt a korábbi években? Főként Németország hozzájárulhat-e ahhoz, hogy Közép-Európa számára fórumot teremtsen, és ezáltal meghallgassák? Mit nyerhet Németország a nyitott és elszánt Közép-Európa politikával? Ezeket a kérdéseket fogjuk a cikkben megvizsgálni.

A közép- és kelet-európai narratíva

Kelet- és Közép-Európa népei hosszú ideig idegen uralom alatt éltek, ezért különös érzékenységet alakítottak ki magukban a kívülről érkező veszélyekkel és fenyegetésekkel szemben. Másképp reagálnak azokra a változásokra, amelyek potenciális veszélyt rejthetnek magukban, és amely őket hátrányosan érintheti. Ebben az összefüggésben az emberek védekező magatartása az illegális migrációval szemben olyan reflex, amely évszázados tapasztalatokra vezethető vissza. Ezt nem szabadna alábecsülniük a régi Nyugat-Európa képviselőinek sem, akik magukat ugyan felvilágosultnak tartják, de a valóságban arrogánsan nyilvánulnak meg. Ezzel szemben ezt a magatartást sokkal inkább olyan értékes tapasztalataként kellene értelmezni, amely része a sokszínű és hagyományokban gazdag kontinensnek. Ha ezt ugyanis félreértik, akkor a kívülről érkezőnek érzékelt veszélyek hatványozódnak a közép-európaiak szemében, és éppen a Brüsszelből jövő, feltételezhetően jó szándékú ötleteket és javaslatokat további beavatkozásnak és fenyegetésnek tekintik, hacsak nem korlátozásként vagy okoskodásként értelmezik. Ezért mértékletességre és egyensúlyra van szükség!

Ahhoz, hogy más országokat kellőképpen megértsünk, és egyáltalán helyesen tudjuk besorolni az ottani fejleményeket, mélyrehatóan kell foglalkoznunk azok eredetével, történelmével, kultúrájával, az eltérő alapokon nyugvó politikai berendezkedéssel és a közbeszéddel, valamint az ott élő emberek gondolkodásával és vélekedésével. Éppen ezért ha a teljes skálán akarunk végighaladni, fel kell tárnunk, hogy mit jelent a kelet- és közép-európai régió országai számára a nemzet és a nemzetállam mélyebb értelme, történelme és eredete, valamint az identitás és a tradíció. Ebben a tekintetben különösen a német nyelvű országok, Németország és Ausztria élveznek előnyt. Történelmük összefonódik Kelet- és Közép-Európával, nyelvüket gyakrabban beszélik idegen nyelvként, mint Nyugat-Európában, és kulturálisan is közelebb állnak hozzánk, közép-európaiakhoz. Különösen mi, magyarok, az alapvető szimpátiánál többet érzünk a németek iránt, hiszen ezeréves barátság és lelki rokonság köt össze bennünket. Orbán Viktor miniszterelnök ezt már 2012-ben megfogalmazta a következőképpen: ,,Magyarország nemcsak tiszteli, hanem kedveli is Németországot.”  Úgy gondolom, hogy az lehet az a kiindulópont, amely segítségével a jövő alakítható.

Közép-Európa sikerei

Közép-Európa utóbbi években elért eredményei színtisztán felismerhetők. Bár 2010-ben Magyarországot még Görögországgal együtt emlegették, az ország azóta gazdaságilag nagyon jól fejlődött. Magyarország nemcsak a gazdasági felzárkózás terén ért el jelentős előrelépést, hanem a politikai stabilitás és megbízhatóság, valamint a jogbiztonság, a jó élet- és munkakörülmények terén is példaként szolgál. Mindez az egyre elégedettebb és magabiztosabb lakosságban tükröződik vissza, és vonzóvá teszi az életet, valamint a munkavállalást Magyarországon sok német és más külföldi számára, akiket szívesen látunk hazánkban. Közép- és Kelet-Európa többi országa is elismerésre méltó javulást ért el a jólét, a haladás és az életmód terén az elmúlt évtizedben, és ezzel Európa összességében jobb hellyé vált.

Magyarország tehát olyan dinamikusan fejlődő régió közepén helyezkedik el, amely az életmód és az életkörülmények tekintetében is példaértékű lehet sokak számára. Az európai keresztény értékek és az európai identitás kéz a kézben járnak a nemzeti azonosságtudat megőrzésével mind Európában, mind a régióban: mivel a kontinens a nemzetek Európája. Ebben az összefüggésben a jószomszédi kapcsolatok a magyar politika középpontjában állnak. ,,A 100 év magány véget ért" – így fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök Trianon 100. évfordulója alkalmából. Ez egyben azt is előrevetíti, hogy a jövő az együttműködésé, nem az elszigeteltségé; a bátorságé, nem a félelemé; a reményé, és nem a csüggedésé. Másoknak is képesnek kell lenniük arra, hogy bizalommal és új ötletekkel vegyenek részt ebben a fejlődésben. Ezt egyfajta meghívásként is kell értelmezni arra vonatkozóan, hogy Európát az élettel teli középpontjából új életre akarjuk kelteni. Mi, magyarok készen állunk erre, és kinyújtjuk a kezünket mások felé.

Németország és Közép-Európa

A megújuló Európában a közép- és kelet-európai országok politikáját és életét alaposan górcső alá kellene venni. Ez a régió a növekedés és a foglalkoztatás, az alacsony adók, a magas teljesítmény, a magántulajdon és a saját otthon, a család, a természetes közösségek és értékek fontossága mellett áll ki. A kelet- és közép-európai országok közös jellemzője, hogy nem másoktól várják elsősorban a megoldásokat, hanem saját kezükbe veszik sorsukat, és saját erőfeszítéseik révén igyekeznek szilárdságot és megbízhatóságot, bizalmat és értéket teremteni. Európa szellemi-lelki eredetének és hagyományainak kérdésében a nyugati világ zsidó-keresztény kulturális örökségét és az ,,európai életmód" megőrzését képviselik. Németországnak a jövőben hangsúlyosabban kellene foglalkoznia Közép-Európával, a helyi minták és eljárások, de mindenekelőtt az emberek mentalitásának tanulmányozásával és megértésével, és ezeket tanácsos lenne beépítenie a konkrét politikai döntéshozatalba. Magyarország egyszerre lehet moderátor és irányadó ebben a folyamatban mint Németországhoz nyelvileg, történelmileg, kulturálisan és szellemileg leginkább kötődő ország. Közép- és Kelet-Európa döntő módon fogja alakítani és meghatározni Európa jövőjét, és pozitív értelemben fogja azt megújítani. Készüljünk fel erre az utazásra, sikerülni fog!

A szerző, Bauer Bence, a Mathias Corvinus Collegiumnál (MCC) működő Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója, aki rendelkezik magyarországi német felmenőkkel, és több mint 20 évet élt Németországban. Számára mindig is fontos volt a Németország és Magyarország közötti együttműködés, különös tekintettel a közös európai jövőre. Abban is biztos, hogy Németország és Közép-Európa közösen többet érhet el, és ezzel a lehetőséggel élniük kellene.