Magyar Péter miniszterelnök kiegyensúlyozottabb, politikailag elfogulatlanabb hírszolgáltatást ígér

 

Németország is példát vehetne erről: „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!”

Ezzel a meghökkentő üzenettel szembesültek a magyar közszolgálati M1 hírcsatorna nézői, amikor július 7-én 16.00 és 19.56 óra között bekapcsolták televíziójukat. Ugyanez a szöveg jelent meg a közmédia internetes hírportálján is. Pontban 19.56-kor – nyilvánvaló utalásként az 1956-os magyar forradalomra – a csatorna kizárólag magyar klasszikus filmek sugárzásába kezdett. Egyelőre továbbra sem tudni, mikor indul újra a hírszolgáltatás. Műsorra tűzték azonban A tanú című kultikus filmet, ami a kommunista diktatúra abszurditását figurázza ki. Egyszerű gondolkodású főhősét jól fizető, ám teljesen értelmetlen vezető pozíciókkal halmozzák el, hogy cserébe egy előre megírt és betanított szöveg alapján hamis tanúvallomást tegyen egy koncepciós perben. Magyarországon szinte mindenki ismeri ezt a filmet és annak mélyebb jelentését. A mostani vetítés burkolt üzenete egyértelmű: a magyar közmédiát is egészen mostanáig olyan, alkalmatlan emberek irányították, akik politikai megrendeléseket teljesítettek. És meg is tették.

A nézettség folyamatos csökkenése

Magyarországon idővel bevett gyakorlattá vált, hogy a közszolgálati média hírműsorai szorosan igazodtak az aktuális politikai többség álláspontjához. Az egyes kormányváltásokat követően kinevezett vezetők soha nem titkolták politikai hovatartozásukat, és egyre nyíltabban hangoztatták, hogy a hírszolgáltatásnak az éppen hivatalban lévő kormány szellemiségét kell tükröznie. Ez a tendencia az elmúlt években tovább erősödött, és végül a most kialakult, meglehetősen különös helyzethez vezetett, amely több tekintetben emlékeztet a lengyel közmédia néhány évvel ezelőtti átalakítására. Magyarországon is az a – nem teljesen alaptalan – vád érte a közszolgálati hírműsorokat és hírformátumokat, hogy a leköszönő kormány narratíváját közvetítették. A kritikusok pedig egyenesen „propagandáról” beszéltek.

De hogyan alakult ki ez a helyzet? Míg a 19.30-as esti híradó – amely nagyjából a német Tagesschau 20 órás adásának felel meg – még a 2000-es évek elején 15%-os nézettségével piacvezető volt, a nézőszám ezt követően folyamatos csökkenésnek indult. Ennek eredményeként az RTL és a TV2 hírműsorai megelőzték a hagyományos közszolgálati televíziót. A szórakoztató műsorok területén a kereskedelmi csatornák már korábban is meghatározó szerepet játszottak, később pedig a hírműsorok esetében az ATV is megelőzte a közmédiát. 2010-re a közszolgálati televízió piaci részesedése már csupán 10%-ra zsugorodott, a 18-49 éves, kereskedelmi szempontból legfontosabb korosztályban pedig már akkor is csak néhány százalékos nézettséget ért el. Ám öt évvel később következett be sokak szerint a kegyelemdöfés: a hírszolgáltatást központosították, a főcsatorna gyakorlatilag kizárólag hírműsorokat sugárzó csatornává vált, míg a szórakoztató tartalmak más közszolgálati csatornákra kerültek.

Hasonló folyamat zajlott le a Kossuth Rádióban is. A hírek politikai üzeneteit egyoldalúan, ismétlődően és már-már mantraszerűen, az akkori kormány álláspontjának megfelelően közvetítették, a végén pedig ezt már minden különösebb leplezés nélkül tették. Ennek is köszönhetően a hallgatottság tovább csökkent, és végül mindössze 3%-os részesedésre esett vissza. A közmédia hírszolgáltatásának leállítása előtt már csupán mintegy 20.000, többségében idősebb néző követte az adást, míg a korábban említett kultikus film, A tanú vetítését ezt követően több mint 120.000-en nézték meg.

Remény a kiegyensúlyozottabb tájékoztatásra

Most azonban megkezdődött a közmédia megújítása. Már az említett keddi napon mintegy 80 szerkesztőt és hírolvasót bocsátottak el. Elvették tőlük a szolgálati telefonjukat, laptopjukat és belépőkártyájukat, egyiküket pedig biztonsági őrök kísérték ki az épületből. A személyi változások elsősorban a politikai műsorokat és a hírszerkesztőséget érintették. Távozniuk kellett azoknak a munkatársaknak, akiket az „Orbán-rendszer” médiájának meghatározó arcainak tartottak.

Ezek a meglehetősen kemény módszerek ugyanakkor emlékeztetnek a Donald Tusk 2023-as lengyelországi kormányra kerülése után történtekre. Magyarországon ugyanakkor Magyar Péter azt ígéri, hogy egy független, hiteles és valóban közszolgálati médiaszolgáltatást kíván létrehozni. A közszolgálati hírcsatornákat az Orbán-kormány idején rendkívül erős bírálatok érték, és a változtatás igénye kézzelfoghatóvá vált. A bírálók szerint a kormány engedett annak a kísértésnek, hogy az évente mintegy 450 millió eurónyi közvetlen állami támogatásból működő közszolgálati médiát – amelyet Magyarországon nem kötelező médiahozzájárulás, hanem központi költségvetési források finanszíroznak – saját pártpolitikai céljainak szolgálatába állítsa. Magyar radikális kritikája éppen erre a problémára irányul, és bízni lehet abban, hogy az általa ígért kiegyensúlyozottabb hírszolgáltatás valóban megvalósul. A magyarországi fejlemények Németország számára is tanulságosak lehetnek, hiszen a német közszolgálati média is hasonló politikai bírálatok kereszttüzében áll – igaz, éppen a politikai spektrum másik oldaláról.