Korunk fajsúlyos problémáit, mint például a globalizáció, a tömeges migráció és a környezeti katasztrófák hátrányos következményeit aligha lehet már a nemzetállamok szintjén megoldani. Úgy tűnik, hogy egyes eszközök még az Európai Unió szintjén is elérik a hasznosságuk határait, ezért felmerül a kérdés, hogy Európának saját sikerének megőrzése érdekében milyen pozícióra kell törekednie a világban. Dr. Rolf Steltemeier professzor, az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének (UNIDO) és a Befektetés- és Technológia-fejélesztési Iroda (ITPO) németországi igazgatójának és irodavezetőjének személyében az ENSZ rendszerének rangos képviselője volt a Mathias Corvinus Collegium Magyar-Német Intézetének vendége március 28-án.
Bauer Bence igazgató úr nyitotta meg a rendezvényt köszöntő beszédével, amelyben elmondta milyen szerepben látja magát a Magyar-Német Intézet – Magyarországon egyedüli single-issue think tankként – az európai párbeszédben és hogyan járul hozzá a két ország között zajló tudományos, akadémiai, publicisztikai, politikai illetve kulturális párbeszédhez. Továbbá kiemelte Bauer úr beszédében a nemzetközi fejlesztési együttműködés fontosságát és és utalt a Németország és Magyarország közötti további együttműködés lehetséges területeire.
Az előadás és az azt követő beszélgetés több mint 50 diákot, professzort és vendéget vonzott az MCC-be. Prof. Dr. Heinz Theisen, a kölni Északrajna-vesztfáliai Katolikus Egyetem politológia-professzora és egyben a Magyar-Német Intézet vendégoktatója moderálta az esti rendezvényt. Theisen úr azon kevés németországi értelmiségi egyikeként mutatta be Steltemeier professzort, aki jól össze tudja kapcsolni mindennapi feladataiban az elméletet a gyakorlattal.
A tudomány képviselőjeként és politikusként Steltemeier úr a Merkel/Westerwelle vezette német kormány korábbi szóvivőjeként a nemzetközi fejlesztéspolitika kettő talán legnagyobbnak tekinthető kihívását, a migrációt és a klíma kérdéskörét állította előtérbe.
Steltemeier professzor hangsúlyozta, fontos újra fogalmazni Európa szerepét a világban, hogy megküzdhessen földrészünk fő problémáival, mint például Kína szerepével, a válságok sújtotta afrikai kontinens kihívásaival, az Egyesült Államokhoz fűződő viszony sajnálatos ingadozásaival, a veszélyes iszlamizmussal és Oroszország kritikus szerepével. Steltemeier azt is hangsúlyozta, hogy határozottabb kül- és biztonságpolitikára van szükség. Véleménye szerint védett határokkal kell megvalósítani az önkorlátozást, amelyet egy kanadai mintára kialakított bevándorlási rendszer tudna jól kiegészíteni. „Ügyelnünk kell arra, hogy ne vigyük túlzásba a pull faktorokat kiváltó tényezőket” – állapította meg Steltemeier, egyúttal viszont óvott is a túlreagálástól: „A migráció korlátozása semmiképpen sem csaphat át intoleranciába” – állapította meg Steltemeier.
A német fejlesztéspolitika a maga 12 milliárd eurós költségvetési fejezetével – ami a második legnagyobb befektetési fejezet Németország költségvetésében – jó kiindulási alapot jelent, ennek ellenére számos kezdeményezés bukik meg európai szinten. Itt ugyanis Steltemeier professzor meggyőződése szerint sürgősen felül kell vizsgálni az Európai Unió intézményeinek határozathozatali és szavazási szabályait, erősíteni kell a FRONTEX-et – amely a mindössze 1.500 fő helyett tízezer fős állandó állományt igényel – valamint le kell bontani az „újfeudális struktúrákat” az Európai Unió rendszerében.
A megerősített fejlesztési együttműködés azonban, amelybe erőteljesebben be kell vonni a magángazdaságot is, nem süllyedhet a „nemzetépítés” régi mintáiba. Irak, Egyiptom és Afganisztán példái szemléltették, hogy ez az elképzelés nem lehet működőképes. „Ha először nem teremtjük a demokráciához szükséges alapokat, akkor nem lehet demokráciát építeni”- fejtette ki Steltemeier professzor.
A nemzetközi politikának és a segítségnyújtási készségnek megvannak a természetes határai. „Ha az erőseket túlzottan meggyengítik, akkor idővel túl gyenge lesz ahhoz, hogy segítsen a gyengéken” – hangsúlyozta Steltemeier. vélekedése szerint nem szabad megengedni a „globalizálódás eltévelyedett értelmezését” a nyílt határok eltévelyedett politikájával. Véleménye szerint az önkorlátozás és a helyben nyújtott segítség párosítása a sikerrecept az eredményes fejlesztéspolitikához.
Az eredményes fejlesztéspolitika éppen a klímaválság tükrében tesz szert minden eddiginél nagyobb jelentőségre – hiszen (a Világbank előrejelzése szerint) 2050-ig hozzávetőlegesen 150 millió klíma menekültet számlálhatunk a világban. Az előadást követő eszmecserében mindenek előtt azt a kérdést vitatták meg, hogy minek kell történnie egy társadalomban ahhoz, hogy mégis többé-kevésbé meg tudjanak felelni ennek a kihívásnak.
Tanulságosan élénk vita bontakozott ki, amelynek keretében megállapítható hogy a probléma természetéből eredően nem létezhet általános érvényű megoldás ilyen problémákra. Ennek ellenére olyan aktorokra van szükség a sürgető problémák megoldásához, akik képesek összekapcsolni a tudományt a politikai gyakorlattal – és ennek a felismerésnek éppen az egyik legékesebb példája maga Steltemeier professzor.
