Ernst-Wolfgang Böckenförde jogfilozófusnak és alkotmánybírónak 1967-ben sikerült megfogalmaznia azt a mondatot, amely azóta a demokratikus jogállamról szóló viták és diskurzusok gyakori mondása lett: „A liberális, szekularizált állam olyan előfeltételekből él, amelyeket nem tud önmagának biztosítani”. Arról, hogy az állam és a társadalom összeegyeztethetőségének kérdése miért központi témája még mindig a demokratikus vitáknak, Dr. Michael Kühnlein, a Goethe Egyetem Frankfurt am Main-i Filozófiai Intézetének oktatója beszélt a Magyar-Német Intézet által az 2023. április 05-én megrendezésre került „Identitás és jogállamiság - a szekularizált államok dilemmája” című rendezvényen. Közel 40 résztvevő vett részt a panelbeszélgetésen, amelyet Prof. Dr. Frank-Lothar Kroll, a Chemnitzi Műszaki Egyetem 19. és 20. századi európai történelem professzora és a Mathias Corvinus Collegium vendégprofesszora moderált.

A rendezvényt Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet igazgatója nyitotta meg, aki köszöntőjében hangsúlyozta a Németország és Magyarország közötti intenzív eszmecsere fontosságát, amelyet az Intézet is hivatott biztosítani.

A Böckenförde-diktum értelmezéséről Kühnlein kifejtette, hogy a társadalmi egyén szabadságának eszméje egyszerre teszi erőssé és gyengévé a modern jogállamot. Erős, mert a demokráciák erős politikai identitással rendelkeznek, mert az emberek maguknak tulajdonítják akaratukat és ezáltal identitásukat. De ez az állam gyenge, mert nem tudja az egyént teljes tagságra kényszeríteni. Kühnlein szerint Böckenförde 1964-ben, a II. vatikáni zsinat idején téziseivel megpróbálta a vallási normákat demokratikus keretek közé nivellálni. A jogállamnak vallástól függetlenül nyitottnak kell lennie, abban az értelemben, hogy sebezhetőnek kell maradnia ahhoz, hogy szabadságjogokat tudjon biztosítani.

Az erő és a gyengeség együttesen alkotja tehát a szabadságról való elmélkedés paradoxonját. Böckenförde azonban nem a paradoxon feloldására törekedett, hanem a különbségük megőrzésére, amelyben a szabadság forrását látta.

Kühnlein kifejtette, hogy Böckenförde ezzel megteremtette a szekularizált alkotmányos állam legitimitásáról szóló viták ellentmondásos alapját. A diktátumot azzal a kritikával illették, hogy Böckenförde homogenizált társadalmat feltételezett, ami a pluralista társadalomra való tekintettel összeegyeztethetetlen. Azonban, ahogy Kühnlein tisztázta, Böckenförde nem homogenitást akart teremteni, hanem a többféle valóságban a közös értékmeggyőződések szükségességét hangsúlyozta.

 

A konzervatív identitásokkal Kühnlein különösen a „konzervativ?! Miniatures from Culture, Politics and Science” című művében foglalkozott, amelyet Prof. Dr. Kroll mutatott be a rendezvényen. A könyvről folytatott beszélgetés során világossá vált, hogy a polarizáló viták révén még a „konzervatív” szó is mennyire elveszíti identitását Németországban. Ezzel kapcsolatban Kroll rámutatott, hogy a jogállamiság különösen Németországban erodálja a demokratikus értékeket azáltal, hogy olyan vitakultúrát teremt, amely csak a jóra és a rosszra való felosztást ismeri. Magyarországon viszont még mindig biztosított a vélemények szükséges sokszínűsége.

A közös identitás keresése intenzív diskurzusra serkentette a résztvevőket a rendezvény további folyamán. Kühnlein szerint az identitás csak akkor jöhet létre, ha megfelelő vitakultúra garantálható. A probléma, amellyel a résztvevők szembesültek, azonban a mikrocsoportokra való fokozódó összpontosítás volt, és Kühnlein itt is az egyetemes társadalmi diskurzus kudarcát látja, ezért elengedhetetlen, hogy ismét megteremtsük a toleráns viták kereteit. Ebben az értelemben az aktuális problémákról folytatott németországi vita azért problémás, mert már nem kulturálisan, hanem társadalmi-gazdasági alapon irányított. A vita középpontjában a párhuzamos struktúrák létrehozása állt, amelyek a növekvő migráció miatt egyre inkább előtérbe kerülnek, és a közös identitás megteremtésének akadályának bizonyulnak.

A panelbeszélgetést követő állófogadáson az érdeklődők és az előadó folytathatták az élénk eszmecserét.