Ezzel a világhírű idézettel emlékeznek meg gyakran a berlini fal 1989. november 9-i leomlásának körülményeire. Magyarország az 1989. augusztus 19-i páneurópai piknikkel és az 1989. szeptember 11-i határnyitással döntő jelentőségű lépéseket tett a berlini fal leomlása és a német egység felé vezető úton.

 

Az idézetet általában Helmut Kohlnak tulajdonítják, de az „egység kancellárja” soha nem mondta ki ezt a mondatot. A történet valójában bonyolult, és sokat elárul a magyarországi és a kelet-közép-európai rendszerváltás zavaros időszakáról. Az idézetet ugyanis Helmut Kohl szájába adták, ami messzemenő következményekkel járt.

1989. december közepén az akkori szövetségi kancellár látogatást tett a magyar fővárosban, Budapesten. Ekkor megköszönte a magyaroknak a pikniket és a határ megnyitását, és nagy visszhangot kiváltó beszédet tartott a magyar Országgyűlésben. Ekkor hangzott el az a markáns mondat, amely a magyar fordulat nyarának valódi mottójává vált: „Akkor Magyarország ütötte ki az első követ a berlini falból” – mondta a kancellár Budapesten. Kohl ezen hiteles kijelentését újra és újra idézték, hogy méltassák a magyar vezetés, a civil társadalom és a hétköznapi emberek érdemeit.

Hogyan vált egy legenda valósággá

De mi a helyzet a másik kijelentéssel? A beszámolók szerint Helmut Kohl a Brandenburgi kapuról szóló szavakat soha nem mondta ki ebben a formában. Az ezredfordulót követően a páneurópai piknik egykori szervezői egyre intenzívebben ápolták az esemény emlékét és mutatták be annak utóhatásait. Ebben ösztönözte őket az 1999 augusztusában, a piknik 10. évfordulója alkalmából Sopronban megrendezett nagyszabású történészi konferencia sikere is. Az emlékezet fenntartását könyvek, kiadványok, brosúrák, képesalbumok, rendezvények és beszédek sora szolgálta, de segítségükre volt az ekkor még gyerekcipőben járó internet is.

Éppen ezen a helyen, a világhálón tette közzé a piknik egyik főszervezője, az SZDSZ-es Szentkirályi Zsolt a következő, saját maga által kitalált idézetet: „A Brandenburgi kapu alatti föld magyar föld”, amelyet Helmut Kohlnak tulajdonított. A szép idézet gyorsan elterjedt, újra és újra emlegették és idézték. Ezt az akkori, időközben már volt kancellárrá vált személyiség újabb, képszerű kijelentésének szánták, s a mély szimbolika jól illett Kohl történészi gondolkodásához is.

A felejthetetlen Rainer Jorkot, a CDU Bundestag-képviselőjét, pártja keletnémet képviselőinek szóvivőjét és a soproni megemlékezések rendszeres vendégét aggodalommal töltötte el az ügy. Nagy László, a piknik másik főszervezője, németül tájékoztatta Jorkot a kitalált idézet problémájáról. Jork, aki mindig is szoros kapcsolatban állt a magyarokkal, 2001 szeptemberében sietve felkereste a volt kancellár irodáját, hogy tisztázzák az ügyet. Kohl jó kedvében volt, hangosan felnevetett, és méltatta az idézet tartalmi és szimbolikus erejét élessége miatt. Előrelátásáról tett tanúbizonyságot, hogy habozás nélkül egyszerűen jóváhagyta az idézetet. Azóta a magyar rendszerváltás nyarához Helmut Kohl két, általa jóváhagyott idézet kapcsolódik. Egy történet, amely olyan igaz és váratlan, mint maga az élet, és amely valóban csak Közép-Európában íródhat…