Hubert Aiwanger hirtelen halálának jelentősége messze túlmutat Bajorországon – és a németországi politikai erőviszonyokra is hatással lehet. Most a bajor választókon múlik, hogy ezt felismerik-e, és megfontoltan cselekszenek-e.

 

Hubert Aiwanger, a Szabad Választók (Freie Wähler) elnökének hirtelen és váratlan halálát Bajorországban és egész Németországban nagy gyásszal és megdöbbenéssel fogadták. Alig néhány nappal ezelőtt még élete teljében volt, tele tervekkel és tetterővel, most pedig hatalmas emberi, személyi és politikai űr tátong a vérbeli politikus helyén. 

A közvetlenül megválasztott bajor tartományi parlamenti képviselő, gazdasági miniszter, miniszterelnök-helyettes, valamint pártjának tartományi és szövetségi elnöke nem csupán befolyást, hatalmat és kapcsolati hálózatokat egyesített személyében, hanem a népszerű, sokoldalú politikus mintapéldája is volt. Szinte páratlan módon testesítette meg az alulról építkező demokratikus közösségekhez való kötődést, a választók közvetlen megszólítását és a választási sikereket.

Éppen Aiwanger volt az, aki szinte egymaga juttatta be a Szabad Választókat előbb 2008-ban a Maximilianeumba, majd tíz évvel később a bajor tartományi kormányba. A politikust hatalma csúcspontján érte a váratlan és tragikus halál.

Hatalomkoncentráció és hatalmi vákuum

Ahogyan a politikában oly gyakran, a rendkívüli hatalom és a feneketlen mélységbe zuhanás között itt is csak hajszálnyi a különbség. A Szabad Választókat most éppen ez a hanyatlás fenyegeti, miután elveszítették emblematikus alakjukat. Egyetlen éjszaka alatt valódi hatalmi vákuum alakult ki a Bajor Szabadállamban, amelyet nehéz lesz kezelni. A párt elmúlt két évtizedbeli felemelkedése és sikerei meghatározó mértékben Aiwanger szellemi és politikai irányításának voltak köszönhetők.

Pártjának sikertörténete szinte Aiwanger saját karrierjének állomásait rajzolja ki; gyakorlatilag pótolhatatlan volt, és most is annak bizonyul, hiszen nélkülözhetetlenné tette magát, és mindent saját személye köré szabott. Ez az egyedülálló szerep mára súlyos teherré válhat a sikerekhez szokott Szabad Választók számára, akiknek sok tekintetben újra kell alkotniuk önmagukat. Természetesen mindenki pótolható; csak az a kérdés, milyen gyorsan, milyen sikerrel és mekkora politikai áron. Bizonyos körülmények között azonban az új irányvonal más tartományi szervezetek számára is lehetőséget teremthet arra, hogy kilépjenek a meghatározó bajor szervezet árnyékából – ez azonban egyelőre egy sok ismeretlenes egyenlet.

A sikertelen puccs lendületet adott

2004-ben, Edmund Stoiber (CSU) miniszterelnök hatalmának csúcspontján Hubert Aiwanger egy kiélezett elnökválasztási küzdelemben, minden várakozás ellenére került a párt élére. A Stoiber elleni sikertelen puccs nyomán kialakult bizalomvesztést sikeresen fordította a Szabad Választók javára. A CSU a 2008-as tartományi választásokon váratlanul 17 százalékpontot veszített; a Szabad Választók 10,2%-kal, a harmadik legerősebb pártként jutottak be a tartományi parlamentbe, Aiwanger pedig frakcióvezető lett. Az új miniszterelnök, Horst Seehofer akkor inkább a már bejáratott FDP-vel, mintsem a tapasztalatlan Szabad Választókkal lépett koalícióra.

2010-ben Aiwangert a frissen létrehozott országos szövetség elnökévé választották, legambiciózusabb terve, a német szövetségi parlamentbe való bejutás azonban nem valósult meg – annak ellenére sem, hogy pártja a 2021-es Bundestag-választásokon jelentős szavazatnyereséget ért el. Annál nagyobb volt az öröm, amikor a párt a 2018-as bajor tartományi választásokon tekintélyes 11,6%-ot szerzett, és a CSU kisebbik koalíciós partnereként jöhetett számításba, mivel az FDP gyenge, 5,1%-os eredménye nem biztosított elegendő mandátumot a kormányalakításhoz.

Eljött a Szabad Választók ideje. A kormányzati részvétel eredményes és különösebb konfliktusoktól mentes volt. Sok választó vágyott a 2013 és 2018 között egyedül kormányzó CSU konzervatív ellensúlyára, és mindenekelőtt egy olyan polgári alternatívára, amely valóban alternatíva, még ha nem is ezt a nevet viseli.

Ma nem csupán az a kérdés, hogy a néhai politikus öt különböző tisztségét ki veszi át, hanem mindenekelőtt az, hogy milyen politikai vezetéssel indulnak a Szabad Választók a 2028-as tartományi választásokon. Markus Söder miniszterelnök ígéretet tett a közös CSU–FW-kormány folytatására, a pártnak azonban egyik napról a másikra a megújulás kényes kötéltáncát kell végrehajtania. Meghatározó, atyai tekintélyű vezetőjének váratlan elvesztése személyi, programbeli és stratégiai átalakulást tett szükségessé.

Ma már aligha képzelhető el, hogy akadjon bárki, aki akár csak megközelítőleg is át akarná vagy át tudná venni Aiwanger hatalmát és meghatározó szerepét. A Szabad Választók vezetői utánpótlása meglepően szűkös, noha Bajorország 71 járási vezetőjéből 28 az ő soraikból kerül ki, és 37 tartományi parlamenti képviselőjük alkotja a második legnagyobb frakciót. Aiwangeren kívül szinte senki sem ismert a Maximilianeum falain kívül. A párt vezető politikusai alig szerepeltek a médiában; a reflektorfényben lényegében mindig Hubert Aiwanger állt.

A koalíciós megállapodásból fakadó jogosultság

A tartományi parlamenti mandátumot átvevő utód és az új gazdasági miniszter személyének kérdése viszonylag könnyen eldönthető. A gazdasági minisztérium eddigi államtitkára, egyben Aiwanger jobbkeze, a 49 éves Tobias Gotthardt előtt – ha sikerül megszereznie a miniszteri tisztséget – még nagy jövő állhat. Döntő jelentőségű azonban, hogy ki lesz a Szabad Választók új tartományi elnöke, és mindenekelőtt ki lesz Bajorország miniszterelnök-helyettese. Ez a tisztség a koalíciós szerződés alapján a kisebbik kormánypártot illeti meg.

Éppen ezen a területen alakulhatnak ki konfliktusok. Aiwangeren kívül a Szabad Választók három másik tartományi minisztert adnak Markus Söder kabinetjébe. A 44 éves Anna Stolz oktatási és kulturális minisztert Söder nemrég a Szabad Választók „legerősebb miniszterének” nevezte; jelenleg ő tölti be az oktatási miniszterek konferenciájának elnöki tisztét. Az alsó-frankföldi ügyvédnő azonban nem tagja a párt tartományi vezetőségének, nem a párt egyik fellegvárából származik, és nem feltétlenül testesíti meg a párt törzsszavazói körét sem.

Ráadásul kérdéses, hogy Söder elismerő szavai valóban használnak-e a karrierjének. A 37 éves, svábföldi Fabian Mehring digitalizációért felelős miniszter jobb párton belüli kapcsolatrendszerrel rendelkezik, egyike a párt öt alelnökének, és egyetemi hátterű pályafutásra is hivatkozhat. Ő azonban ugyancsak távol áll az Aiwangerre jellemző markáns, két lábbal a földön álló, népközeli politikustípustól.

A környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi miniszter tárcájának jellege és személyes háttere miatt valószínűleg sokkal közelebb áll a párt bázisához. Az 56 éves Thorsten Glauber villanyszerelő, építészeti műszaki rajzoló és építész; apja a párt egyik első járási vezetője volt, ő maga pedig tagja a párt vezetőségének. Hogy Glauber alkalmas-e a miniszterelnök-helyettesi tisztségre, még ki kell derülnie.

A pártelnöki poszt kapcsán Florian Streibllel is számolni kell, aki jelenleg a parlamenti frakciót vezeti. A 63 éves politikus apja nem más volt, mint Max Streibl bajor miniszterelnök (1988–1993); ez Bajorországban nem feltétlenül számít hátránynak. Streibl akár miniszteri posztra is igényt tarthat, és miniszterelnök-helyettes lehet, vagy megpróbálhatja egy kézben egyesíteni a párt és a frakció vezetését. Teljesen nyitott kérdés, hogy a párt a jövőben minisztereire támaszkodik-e, esetleg köréjük épít-e hatalmi központot, vagy inkább a párt és a parlamenti frakció soraiból kiinduló megújulásra törekszik.

Politikai számtan

A Szabad Választók politikai jelentősége messze túlmutat Bajorország határain. Az AfD Bajorországban is mindinkább hangos ellenzéki pártként lépett színre az elmúlt években. A Szabad Választók egyfajta védőbástyát jelentettek az erősödő AfD-vel szemben, anélkül, hogy bármiféle politikai tűzfal szerepét vállalták volna. Helyi szinten nem idegenkedtek a „kékekkel” való kapcsolattartástól. Sokkal inkább azzal, hogy megbízhatóan biztosították a CSU parlamenti többségét, lehetővé tették egy polgári kormány megalakulását Bajorországban.

Az FDP 2023-as tartományi választási kudarca után a Szabad Választók maradtak az egyetlen lehetséges partner, amellyel baloldali pártok részvétele nélkül lehetett kormányt alakítani. Bajorország így az egyetlen olyan német szövetségi tartomány, ahol baloldali pártok részvétele nélkül működik polgári kormány. Ez bizonyos értelemben Bajorországot és miniszterelnökét, Markus Södert a CDU/CSU tábora számára követendő példává teszi: a polgári táboron belül teremtenek többséget, de az AfD nélkül. Erről a CDU más tartományi szervezetei csak álmodhatnak.

Aiwanger halála miatt éppen ez a modell került veszélybe. Ha a Szabad Választók nem tudnak gyorsan újra megszilárdulni, és Aiwanger örökségét sikeresen kezelni, továbbvinni és megújítani, akkor hanyatlás fenyegeti őket. Eddigi, 15%-os választói támogatottságuk gyorsan csökkenhet, és választóik egy része pedig az AfD-hez vagy más pártokhoz vándorolhat. Az elmúlt években a CSU szavazóinak egy része fokozatosan átpártolt a Szabad Választókhoz; sokan a CSU „testéből való testnek” tekintik őket. A CDU/CSU tartós gyengesége miatt rendkívül bizonytalan, hogy az Aiwanger által megszólított hagyományos, konzervatív és vidéki választók tömegesen visszatérnek-e a CSU-hoz.

Ha a CSU ezzel elveszítené konzervatív kormányzati partnerét, és maga is jelentősen az 50%-os küszöb alatt maradna, akkor a jövőben – az AfD-vel való, aligha elképzelhető együttműködésen kívül – már csak a politikai középtől balra kereshetne partnert, az SPD-t vagy a Zöldeket. Bajorország ezzel az utolsó tartomány lenne, ahol a baloldali pártok megszereznék a hatalom kulcspozícióit. A baloldal „intézményeken át vezető menetelése” így egy utolsó szimbolikus győzelmet aratna. Bajorország elveszítené különleges helyzetét mint a baloldali-liberális korszellemmel szembeni utolsó bástya és a polgári mozgalom utolsó hadállása.

Éppen ezért a Szabad Választóknak, mint polgári ellensúlynak és konzervatív-vidéki erőnek Hubert Aiwanger személye nélkül is megvan a létjogosultságuk és a küldetésük – még ha választóik talán nincsenek is teljesen tudatában ennek a kiemelkedő jelentőségnek. Mindenesetre sok CSU-politikus már éles elemző szemmel felismerte a helyzet súlyát. Politikai életbiztosításuk értékét most a Szabad Választók „részvényárfolyamán” mérik. Aiwanger párton belüli utódainak most ügyes narratívára, egy új bajor történetre van szükségük ahhoz, hogy megtartsák a 2023-as Aiwanger-szavazókat – herkulesi feladat, de korántsem lehetetlen.

A sors keserű iróniája

Az, hogy a sikeres és két lábbal a földön járó Aiwanger már korábban is szálka volt a baloldali-liberális politikai tábor sok képviselőjének szemében, a röplapbotrány kapcsán is megmutatkozott: közvetlenül a 2023-as tartományi választások előtt valóságos hajtóvadászatot indítottak ellene, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy lejárassák a CSU kisebbik koalíciós partnerét. A cél az volt, hogy a Szabad Választókat a Zöldekkel vagy az SPD-vel váltsák fel. Akkor a terv meghiúsult.

Ma úgy tűnik, hogy a sors keserű iróniája folytán Aiwanger hirtelen halála révén tragikus módon mégis megvalósulhat a három évvel ezelőtti terv. Az utódlásáról folyó vitákat ebből a szempontból is kell szemlélni, és rendkívüli felelősséggel kell lefolytatni. Hogy Aiwanger halála miként hat majd a párt országos és európai politikai törekvéseire, még nem tudható.