Abszolút többséget szerzett az SPD Saarlandban

Most vasárnap, 2022. március 27-én tartották a kis Saarland [ejtsd: zárlánd], azaz Saar-vidék 17. parlamenti választását. A megmérettetés korántsem csak helyi jelentőségű, sokkál inkább a 2022-es évben lebonyolítandó további három tartományi választás (Schleswig-Holstein, Észak-Rajna-Vesztfália és Alsó-Szászország) előszele is lehet, s fokmérője az országos, azaz szövetségi politika alakulásának. Ez volt az első voksolás az új, Olaf Scholz vezette kormány beiktatása óta. Az eredmény egyfajta politikai földrengés, az eddig regnáló Tobias Hans (CDU) csúnyán megbukott, s az SPD abszolút többsége egyedülálló a jelenlegi német politikában. Az új miniszterelnök Anke Rehlinger (SPD) lesz.

Eredmények

A 61,4%-os résztvételi arány mellett a választást az SPD nem teljesen váratlanúl nyerte meg, a szavazatok 43,5%-át söpörte be (plusz 13,9%). Ez kiváltképp jó eredménynek számít, utoljára 1994-ben sikerült ilyen kimagasló szereplés. Azonban a második helyre szoruló CDU 28,5%-os eredménye az elvárások szerint alakult (minusz 12,2%), azaz helycsere történt. De így is történelmileg a legrosszabb eredménye, csak 1955-ben szerepelt rosszabban, de akkor még nem német tartomány volt a Saar-vidék, hanem francia protektorátus. Az AfD 5,7%-a jól mutatja, hogy túl van ez a párt a zenitjén (minusz 0,5%), de minden belső vita ellenére van egy stabil szavazóbázisa. Szintúgy nagy belső vitái voltak a Balpártnak, ők a maguk 2,6 százalékukkal egyértelműen kiestek a törvényhozásból (minusz 10,3%). Az egész este során nagy izgalom volt a Zöldek és az FDP háza táján, s csak a késő este közölt előzetes hivatalos eredmény tette egyértelművé: Mindketten megbuktak, az FDP 4,8%-ot szerzett (plusz 1,5%), a Zöldek pedig – nem elirás  – 4,995%-on álltak meg (plus 1,0%), s csak 23 (!!!) szavazat hiányzott a mandátumszerzéshez. Azaz a saarbrückeni parlament most így fest: SPD 29 képviselő, CDU 19, AfD 3 mandátum.

Egy különös tartomány

Az alig egy milliós létszámú Saar-vidék a három városállam után a legkisebb német tartomány.  Méretéből adódóan azt gondolhatnánk, hogy se nem jelentős, se nem túlzottan lényeges, ha új tartományi parlamentet választ. Ez azonban nem így van. 1957-ben csatlakozott a Németországi Szövetségi Köztársasághoz, s gyakran figyeltek fel rá a németek. Így volt ez pl. 1975-ben, amikor az 50 fős saarbrückeni parlamentben patt-helyzet alakult ki a két tábor között, mindegyik 25 mandátummal rendelkezett. A német közjogi berendezkedésben azóta triviális, hogy páros számú parlamenteket kerülni kell. Az 1980-ban kezdődő ciklustól már 51 képviselő volt. Saarlandban történt szintúgy az is, hogy 1999-ben csak két párt, a CDU és az SPD, került be a parlamentbe, így tudott 26 mandátummal abszolút többséget szerezni a CDU a legendás Peter Müller miniszterelnökkel. Utoljára, 2017-ben pedig a két nagy párt mellett csak az AfD és a Balpart jutott be, így aztán csak a Nagykoalíció maradt. Most is sokáig teljesen képlékeny volt, hogy két, három, négy, öt vagy hat politikai csoportosulás szerez mandátumokat. Maradt a végén három párt parlamenti jelenléte.

Politikai személyiségek, sikerek és kudarcok

Sok jelentős politikus pályafutása ebben a kis országban kezdődött. Szinte hírhedtek azok az idők a kilencvenes években, amikor a kis Saar-vidék akkor még szociáldemokrata miniszterelnöke (1985-1998), Oskar Lafontaine a szövetségi ellenzék vezére, s egyben Helmut Kohl kancellár ellenlábasa volt. Ehhez a miniszterelnökségét használta fel hatékonyan, hisz akármilyen kicsi is a Saar-vidék, a Szövetségi Tanácsban, a tartományok szövetségi szintű képviseletében többségben volt az ellenzék, s annak vezetőjeként Lafontaine túlmutatott saját szerepén. Lafontaine egy puccsszerű pártkongresszuson SPD-elnök is lett, ahonnan a Schröder kormány pénzügyminisztereként 1999-ben hirtelen felindulásból otthagyta minden posztját, s sértődötten távozott a politikából. Később aztán annál nagyobb durranással a Balpártban bukkant fel annak elnökeként, s azt 2009-ben Saarlandban több mint 20%-os magaslatokba röpítette. Időközben azt a formációt is otthagyta, a Balpárt meg is bukott. A szavazók 80%-a szerint a Balpárt csak Lafontaine-nel tudott sikeres lenni.

Egészen a közelmúltig, az utolsó Merkel-kormányban egészen három szövetségi minisztere is volt a Saar-vidéknek, Heiko Maas, Peter Altmaier és Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) személyében, azaz méretéhez képest sokkal nagyobb befolyással bírt a kis országocska, mint sok más tartomány. Maas egyébként SPD-s színekben háromszor próbálkozott Saarlandban, de mindig a CDU nyert, így nemes egyszerűséggel felfele buktatta magát Berlinbe. Nevezett Annegret Kramp-Karrenbauer, akit viszont a kancellár asszony szívesen látott volta utódjaként, még az utódlási harcokat megelőzően, 2011-től hét évig volt saar-vidéki miniszterelnök. Két meggyőző választási sikert ért itt el, s ő vezette a szövetségi Nagykoalícióval egyidőben egyedüli ugyanilyen összetételű kormányt. Akkor figyelt rá először fel a német közvélemény, amikor 2012-ben, alig pár hónappal miniszterelnökként történő megválasztását követően, felrúgta az általa csak örökölt, de sose szeretett ún. Jamaica-koalíciót, melyet a CDU a Zöldekkel és liberális FDP-vel alkotott. Következett a Nagykoalíció, s ez a kormányzás nagyon megtetszett nemcsak neki, de a honfitársainak is. 2017-ben, az utolsó tartományi választáson a CDU óriási sikert ért el: 40,7 %-ot ért el, s ez volt a híres Schulz-vonat - azaz Martin Schulz kancellári jelöltségének - kisiklásának első állomása.

2018-ban azonban, amikor megválasztották a szövetségi CDU főtitkárának, ott kellett hagynia a számára kedves és kényelmes tartományi politizálást. Merkel és támogatói számára AKK nagy választási sikere és Schulz leállítása lehetett volna a CDU szövetségi szintű jövőjének is a záloga. Gyorsan futott fel, alig egy évvel később a gyengélkedő Merkel utódja lett pártelnökként, de hamarosan meg is bukott. A 2021-es szövetségi parlamenti választások során megszerzett Bundestag-mandátumáról pedig lemondott és visszalépett a politikából, így utólag kijelenthető, hogy nem bizonyult jó döntésnek a Saar-vidéki tartományi politizálás helyett az szövetségi szintre váltani.

A Kramp-Karrenbauer helyére került Tobias Hans nagy reményekkel indult, de a végén a most vasárnapi voksoláson az SPD kicsavarta a kezéből a kormányrudat. A mérések azt is mutatták, hogy Kramp-Karrenbauer korábban sokkal népszerűbb volt, vele talán más eredményt ért volna el a CDU a tegnapi napon. Kramp-Karrenbauer azért hagyta ugye ott Saarlandot, mert Merkel vele képzelte el a CDU jövöjét, kiváltképp Merz nélkül. A helyzet most viszont úgy fest, hogy a sikeres miniszterelnök asszony már sehol sincs, Merz pedig a CDU párt- és frakcióvezetője.

A két csúcsjelölt nem is volt olyan különböző

A két nagy párt miniszterelnök-jelöltjéről fontos tudni, hogy a választásokig együtt kormányoztak a Saar-vidéken, mégpedig miniszterelnök és helyettese felállásban. Tobias Hans 2009 óta tagja a tartományi parlamentnek. 2015-ben a tartományi CDU frakcióvezetőjévé választották. 2018 óta kormányozza a tartományt nagykoalícióban miniszterelnökként és a tartományi CDU elnökeként. Az SPD jelöltje, Anke Rehlinger régebb óta van jelen a saar-vidéki politikában, 2004 óta tagja a tartományi parlamentnek. 2012-ben igazságügyi, valamint környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi tartományi miniszterré nevezték ki, majd 2014-ben gazdasági, munkaügyi, energiaügyi és közlekedési miniszter lett Heiko Maas utódjaként, aki akkor szövetségi igazságügyi miniszter, később külügyminiszter lett, így Rehlinger a tartományi miniszterelnök-helyettesi tisztséget is megörökölte. Gyakori példa, nemcsak a Saar-vidéken, hogy a helyben leszerepelt vagy megbukott politikusok aztán hirtelen a szövetségi politikában találnak új aktivitást, így volt ez Maas és a korábbi miniszterelnök Reinhard Klimmt (SPD) esetében is.

A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a két miniszterelnök-jelölt személyisége döntő lesz a választás végkimenetelében, nem pedig feltétlenül a pártpreferencia. Sokan a CDU-nak fontos kérdésekben, mint gazdaságpolitika, foglalkoztatás, bevándorlás és a közlekedéspolitika kompetensebbnek találták Anke Rehlingert. Ez azért is érdekes, mert a két politikus életútja is hasonló: Mindketten a Saar-vidékről származnak és ott helyben építették fel karrierjüket. Mindketten politikus családba születtek, és könnyen előre törtek a tartományi politikában. Rehlinger 29 évesen már a tartományi igazságügyi miniszter tanácsadója lett, Hans a tartományi parlament képviselőjeként három év után már frakcióvezetői posztot szerzett, de egyszer se nyert még miniszterelnökként választást, hisz 2018-ban csak örökölte a kormánytöbbséget.

A kisebb pártok szerepe

A többi pártot tekintve rendkívüli a helyzet, hiszen a tartományi Zöldek saját hibájukból nem állíthattak listát a 2021-es szövetsági parlamenti választásokon, az FDP az elmúlt 10 évben nem volt bent a tartományi parlamentben. Az AfD pedig megosztott, egymással vitázik, de még így is stabilan be tud jutni a parlamentbe, akármilyen szélsőséges is. Azaz hosszútávon kell kalkulálni egy magát stabilizálni tudó AfD-vel, s ez egy olyan AfD, amely nem koalícióképes. Főhet tehát a CDU feje. A Balpártot ezzel szemben belső krízis sújtja: A már említett Oskar Lafontaine március 17-én kilépett a pártból. Emellett több pártkizárás is folyamatban van a Balpártnál, így például Sahra Wagenknecht ellen is folyik eljárás, aki nem mellesleg Lafontaine felesége. Mindennek következtében Lafontaine maga szólította fel a tartomány szavazóit, hogy ne szavazzanak a Balpártra. Már csak azért is nehéz a párt helyzete, mert hosszú, tartós és átfogó a hanyatlása, tartományi szinteken és szövetségi szinten egyaránt.

Sok éven át az volt Németországban a közhely, hogy a politikában szivárvány-viszonyok uralkodnak, azaz sokszínű a politikai paletta, s gyakorta hárompárti koalíciók alakulnak. Igaz ez mind a szövetségi szintre, mind a tartományok felére is. Viszont Saarlandban másképp mennek a dolgok. Ebben a tartományban hagyományosan erősek a nagy pártok, s az SPD nagy visszatérőként simán el tudta hóditani egyedül is a hatalmat a CDU-tól, a kicsik már nem is játszanak szerepet.

Értékelés

Az első voksolás 2022-ben jól mutatja, hogy a néppártok szerepe nem múlt el. Bár a CDU katasztrofális szereplése nagyjából egybecseng a szövetségi választáson elért eredményével, ez a Merkel-CDU utolsó szemrebbenése. A párton belüli politikai erőviszonyokat tekintve azért is figyelemreméltó a helyzet, hogy a párttagok nagy része Friedrich Merzet szerette volna látni ebben a pártelnöki tisztségben, de a saarlandiak és Tobias Hans is azok között voltak, akik sokáig nem támogatták Merzet. Először AKK-t, később pedig Armin Laschet mellett tették le a voksukat. A saar-vidéki CDU-ban voltak és vannak Angela Merkel leglojálisabb támogatói, akik még most is idenkednek Friedrich Merz személyétől. A legnagyobb merkelista CDU-szervezet leszereplése most már mindenki számára jól láthatóan azt is mutatja, hogy a CDU-s szavazók nem kérnek már belőlük. Ez a választási eredmény az ő kudarcuk is. Nyilván a Merz-CDU felépítése nem pár hónapos feladat. Merz maga hűvös távolságtartással szemlélte a saar-vidéki eseményeket, csak egyszer kampányolt, de erre a helyiek nem is tartottak ígényt. Így aztán a kudarc nem is égett rá. A szavazók is így látják: 61% szerint Merznek a saarlandi választásnál nem volt semmilyen szerepe.

Az ellenzéki pozícióban politizáló CDU sikeréhez vagy kudarcához hozzájárulhat a jövőben az, hogy meg tudják-e tartani a bástyákként szolgáló CDU vezette kormányokat Schleswig-Holsteinban és Észak-Rajna-Vesztfáliában. Alig képzelhető el, hogy a 2017-es szép eredményeket ismételni tudná a CDU, inkább a kudarc mérete és annak következményei lehetnek érdekesek. Minden esetre nem szabadna csak úgy egyszerűen a mostani helyzetért Merzet felelőssé tenni és a nyakába varrni az esetleges rossz szerepléseket.

Az SPD pedig bebizonyította, hogy egy karakteres, autentikus és szimpatikus jelölttel lehet nyerni. Sőt, úgy is lehet nyerni, hogy korábban mindenki leírta a pártot. Ahogy a szövetségi szinten, itt is a helyettesből lett az első ember. Rehlinger minden mérés szerint egy jó és alkalmas jelölt volt, s verni tudta a nem sikeres miniszterelnököt. Most ezt a hátszelet tudja aprópénzre váltani Olaf Scholz, hisz az abszolút többséggel Saarlandban olyan fegyvertény van a kezében, amely politikailag jelzésértékű, visszahozta az SPD régi sikereit, motivációt ad a nagy választási évre és egészen konkrétan a Szövetségi Tanácsban növeli a kormányának elkötelezett szavazatokat. A Saar-SPD megmutatta, hogy az SPD szövetségi győzelme nem volt egy kívételes helyzet, hanem akár egy hosszabb SPD-sikersorozat kezdete is lehet. De azért ne feledjük el: Saarland egy kis tartomány, különös történelemmel és politikával, messzemenő következtetéseket talán korai levonni.