Az Oroszországi Föderáció által Ukrajna ellen folytatott háború során nyíltan megmutatkozott, hogy Lengyelország és Magyarország eltérő nézeteket vall országaik Oroszországhoz fűződő kapcsolatáról. Mindez elég okot ad arra, hogy alapos vizsgálatnak vessük alá Lengyelország Oroszországról alkotott sokrétegű képét.

Legkésőbb attól az időponttól kezdve, hogy Oroszország 2022. február 24-én megtámadta a szuverén Ukrajnát, nyilvánvalóvá vált, hogy Lengyelország és Magyarország más-más hangsúlyt fektet az Oroszországhoz fűződő államközi kapcsolatokat illetően. Míg Magyarország a megbékélés óvatos és körültekintő útját keresi, addig Lengyelország bátran harcol az ukrán néppel az önrendelkezésért és az önvédelemért.

Azonos nézetek

Mind Magyarország, mind Lengyelország politikai vezetése elítéli az orosz agressziót, kiáll Ukrajna területi integritása mellett, és támogatja azon erőfeszítéseiben, hogy a háborút mielőbb befejezzék. Magyarország, Lengyelországhoz és az Európai Unió többi országához hasonlóan, teljes mértékben támogatja az Oroszországgal szemben meghozott szankciókat. Magyarország is Ukrajna mögött áll az európai integrációs folyamatban, még ha a NATO-hoz való csatlakozását nem is támogatja. Szomszédos államként mindkét ország hatalmas részt vállal az Európai Unióba érkező ukrán menekültek fogadásában. Egyúttal rámutatnak az egyértelmű különbségekre az Ukrajnából hozzánk érkező menekültek, valamint azon illegális migránsok között, akiket a déli magyar határokhoz embercsempészek és bűnözők, a keleti lengyel határokhoz pedig a fehérorosz diktatúra emberei szállítottak. Utóbbi mindkét emberáradat esetében közös pont, hogy nem közvetlen üldöztetés vagy háborús övezetekből való menekülés miatt hagyják el lakhelyüket, továbbá több biztonságos harmadik országon átkelnek abban a hitben, hogy tetszés szerint választhatják meg majd letelepedési helyüket. A bűnözőknek ezért sok pénzt fizetnek, és gyakran eltitkolják személyazonosságukat. Az ukrajnai, igazi menekültek azonban nem így tesznek: ők az első biztonságos ország határához jönnek, sorba állnak a hivatalos határátkelőknél, és útlevelüket felmutatva kérnek bebocsátást. Lengyelország és Magyarország nyitottsága és segítőkészsége a menekültekkel szemben csak egy felismerés az ukrajnai háború által előidézett új fejlemények közül, amely azonban talán kevéssé meglepő volt azok számára, akik igazán ismerik ezeket az országokat.

Első különbség: Fegyverszállítás

De milyen területeken gondolkodnak másként a lengyelek és a magyarok az orosz veszélyről? Felületesen fogalmazva az energiaszankciók és a fegyverszállítás kérdéseiről van szó. Míg Lengyelország nyitottnak mutatkozik arra, hogy nehéz haditechnikai eszközöket szállítson Ukrajnának, és így katonai szempontból teljes mértékben támogatja Ukrajnát, addig Magyarország e téren szkeptikusabb álláspontot képvisel. A lengyel vezetés véleménye szerint a fegyverek elkerülhetetlen tényezők az agresszor Oroszország legyőzéséhez. Minél több fegyvert szállítanak Ukrajnának, annál gyorsabban lehet legyőzni Oroszországot – vélik az ezen álláspontot képviselői. Lengyelország és Ukrajna a közelmúltban írta alá ,,az elmúlt harminc év egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb fegyverszállításról szóló szerződését” – jelentette ki Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő (Jog és Igazságosság) június 7-én a Huta Stalowa Wola lengyel fegyvergyártó vállalatnál tett látogatása során. A magyar álláspont ezzel szemben az, hogy a háborút leginkább tűzszünettel és békemegállapodással lehet lezárni, mindenfajta fegyverszállítás csak meghosszabbítaná a háborút, így a vélt magyar álláspont. Egy másik szempontot azonban egész pontosan mondanak ki. A magyar–ukrán határon keresztül történő fegyverszállítás, amely áthaladna Kárpátalja területén is, katonai célponttá tenné azon nyugat-ukrajnai régiókat, ahol sok magyar is él. Ha hihetünk a moszkvai közleményeknek, ez a feltételezés valós eshetőségen alapul. Magyarország ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy a 150 ezer fős magyar kisebbségnek teljes körű védelmet biztosítson.

Második különbség: Energiaszankciók

Ami az energiaszankciókat illeti, Magyarország mindezidáig kitartóan képviseli álláspontját. Eredetileg azt tervezte ugyanis az Unió, hogy a tagországok teljes importtilalmat vezetnek be az orosz nyersolajjal szemben. Ennek azonban messzemenő következményei lettek volna számos európai ország, mindenekelőtt Magyarország és Németország energiaellátásának biztonságára. A vita hátterében az Európai Unió azon szándéka állt, hogy Oroszország gyengítését az energiahordozók eladásából származó bevételek kiesésével, csökkentésével érje el.

Ezzel a tervvel azonban nem mindenki értett egyet: Orbán Viktor magyar miniszterelnök – akit a magyar nép választott meg – erősen ellenezte mindezt, és saját országa és az ország lakosságának védelme érdekében ésszerű kompromisszumos javaslatot tudott kialkudni. Az Európai Unió által elrendelt olajszankciók tehát végül nem vonatkoznak a csővezetékes szállításokra, ami a Druzsba (Barátság) kőolajvezeték-rendszeren keresztül érkező olajat érinti elsősorban. A vezeték északi szakasza Németországba és Lengyelországba, annak déli szakasza Magyarországra, Szlovákiába és a Csehországba szállít olajat. A hazai fogyasztók védelme érdekében Magyarországon továbbra is a kormány által szabályozott rezsicsökkentés van érvényben a gáz- és villamosenergia-fogyasztásra, valamint árstop a benzinre és a gázolajra, ami azt jelenti, hogy a magyar fogyasztók fizetik a legalacsonyabb energiaárakkal egész Európában. Sajtóértesülések szerint Németország és Lengyelország bejelentette, hogy a mentesség ellenére nem vásárolnak többé olajat a Barátság kőolajvezetéken keresztül.

Hátterek és mélyen megrejlő okok

A lengyelek számára mindennek politikai, ideológiai és történelmi okai is vannak, melyeknek hátterét úgy érdemes értékelni, hogy az ország változékony történelmét is figyelembe vesszük. A lengyel gondolkodás ezen mélyebb rétegei a jelenlegi helyzetben hirtelen felszínre kerültek, ugyanis a lengyel nép évszázadokon át szenvedett keleti szomszédja, Oroszország agressziójától. Mindez kezdődött Lengyelország három felosztásától, amikor Poroszország, Ausztria és Oroszország három lépésben feldarabolta az egész országot, és ezzel 123 évre letörölte Lengyelországot a térképről; majd folytatódott a 20. század tragédiáival. A lengyelek ezek miatt mély és teljesen érthető frusztrációt táplálnak magukban, amelyet magyar és egyébként német szempontból is fel kell ismernünk. Az ,,ezeréves lengyel–magyar barátságnak” köszönhetően Magyarországnak ezért különösen képesnek kell lennie arra, hogy empátiát tanúsítson az északi, ,,közös határok nélküli szomszédunkkal” szemben. Mindenki számára, aki ismeri Lengyelországot nyilvánvalónak kell lennie, hogy történelme alapján csak agresszorként tekinthet Oroszországra. Az országot sokáig átvonulási területnek tekintették; elég csak Tim Marshall A földrajz fogságában című könyvét elolvasni, az 1939 őszi német és szovjet megszállás szörnyű következményeire pedig még generációk fognak emlékezni. Az 1940 tavaszán történt katyni mészárlás emléke, amelynek során a szovjet NKVD alakulatai mintegy 22 ezer lengyelt, főként tiszteket mészároltak le a szó szoros értelmében, a hivatalos lengyel emlékezetpolitika nélkülözhetetlen sarokköve. A szovjet típusú kommunizmus emléke mindenütt jelen van, és még mindig nagyon elterjedt a lengyel társadalomban a mély antikommunizmus, amely gyakran párosul oroszellenességgel.

Katyn hatásai a napjainkban

Katyn 70. évfordulóján újabb tragédia történt. A mai napig nem teljesen tisztázott körülmények között a lengyel közjogi méltóságokat, köztük Lech Kaczyński lengyel elnököt (Jog és Igazságosság) szállító repülőgép lezuhant, a fedélzeten lévő mind a 96 utas halálát okozva. Azóta is erősen él a vezető kormányzati körökben is elfogadott összeesküvés-elmélet, amely szerint Oroszország okozta a gép lezuhanását. Számos elmélet kering az elnöki gép elleni rakétatámadás lehetőségéről is. Ezeket a találgatásokat táplálja az a tény, hogy az elhunyt elnök első számú politikai ellenfele – nem más, mint az akkori lengyel miniszterelnök, Donald Tusk (Polgári Platform) –, mindössze néhány nappal a tragédia előtt közös megemlékezés megtartására volt képes Vlagyimir Putyinnal. A lengyel politikában egyesek nem tudták megemészteni ezt a lépést, és az ország politikai vezetésének nagy része inkább egy Oroszország hivatalos részvétele nélküli megemlékezést akart. A 2010. április 10-én tragikus körülmények között szerencsétlenséget szenvedett küldöttség éppen emiatt érkezett néhány nap eltéréssel.

A belpolitikai viták akkor, ahogy most is, gyakran egyrészt akörül forogtak, hogy ki az, aki a legharciasabban lép fel Oroszországgal szemben, míg másrészt ki az, aki megértésére törekedne – ezzel (a narratíva szerint) elárulva a lengyel népet. Egyúttal a közélet gyakran valóságosan egymásra akar licitálni. Alig néhány nappal a Grúzia elleni 2008. augusztusi orosz támadás után a később elhunyt elnök szimbolikus utazást tett Tbiliszibe, 2022 márciusában pedig sokat támadott testvére, Jarosław Kaczyński utazott Kijevbe. Donald Tusk káprázatos alakja – akiről egyes körökben még azt is feltételezik, hogy Vlagyimir Putyinnal közösen tervezett támadást a politikai ellenfelét szállító repülőgép ellen –, sokáig nem kevés lengyel számára, azon oroszbarát (és németbarát) strómanok irányadó figuráját jelentette, akik Lengyelország tragikus múltját előidéző két állam – Oroszország és Németország – érdekeit szolgálták. Az a tény, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság más utat választott, és ma már elismert és megbecsült nemzetközi partner, aligha kerülhet említésre ezekben a gyakran érzelmektől fűtött vitákban.

Mindenesetre ezek a belpolitikai vonatkozások sokatmondóak, mivel bepillantást engednek a lengyel néplélekbe. Ezért a jelenlegi alapvető európai döntések fényében aligha meglepő, hogy a magyar miniszterelnököt egy kalap alá veszik olykor az orosz elnökkel. Aki ismeri a lengyel politikát, az azt is tudja, milyen arrogánsan és okoskodóan beszélt az akkori külügyminiszter 2014-ben Orbánról és Putyinról (kormánya egyébként alig egy évvel később megbukott). A lengyelek az utóbbi időben nagyon harsányan reagáltak ,,ezeréves barátjuk”, Magyarország Oroszországhoz fűződő meglepő közelségére. Szinte érthetetlen számukra, hogy a magyarok miért nem képviselnek egy és ugyanazon álláspontot, mint ők maguk.

Kilátások

Hogyan alakulhat Magyarország és Lengyelország Oroszország-politikája a jövőben? Sok minden utal arra, hogy a fegyveres konfliktus lecsengésével az Oroszországról alkotott eltérő megítélés háttérbe szorul. Már az ukrajnai háború előtt is ismert volt, hogy Oroszországgal szemben különböző politikai nézőpontok léteznek. Ezek csak akkor váltak azonban relevánssá, amikor kitört a háború, amely egyértelművé tette Oroszország agresszor szerepét.

Másrészt csak lengyel és magyar segítséggel sikerülhet a közös európai újjáépítés. Nekik kell továbbra is megvédeniük az EU külső határait. Ugyanígy Európa országainak is közösen kell emlékezniük arra, hogy a saját lábukra helyezkedjenek, és ne váljanak idegen nagyhatalmak geopolitikai játékszerévé, hanem bátran álljanak ki saját stratégiai szuverenitásukért. Reméljük, hogy mind Lengyelország, mind Magyarország határozottan beviszi az európai vitába ezt a tapasztalatot. Mindkét ország ugyanúgy elkötelezett a kisebbségek, valamint a közép- és kelet-európai vallási, nyelvi és nemzeti sokszínűség mellett. Sőt, bármennyire is ellentmondásnak hangzik, az európai országok közös ukrajnai tapasztalatai kulcsszerepet játszanak egymás jobb megértésben. Elvégre ebből a konfliktusból is le kell vonnunk a tanulságokat.